„Leszálltunk a repülőről a manchesteri repülőtéren, elbúcsúztam a játékosoktól, és megköszöntem nekik a munkát. Nem vagyok egy érzelgős ember, vagy legalábbis eddig nem gondoltam, de az autóm kint parkolt, és arra gondoltam, mihamarabb oda kell mennem, mert egyre jobban elérzékenyülök.”
„Szóval miközben az autóhoz mentem, elkezdtem sírni. Azt hiszem, ezek egyszerre voltak a búcsú könnyei és a nyomás elengedéséé, amit magamra raktam a menedzseri poszt ideiglenes vállalásával. Ostobaságnak hangzik, de az nem is én voltam, vagy legalábbis nem teljesen – mondta Giggs. – Aztán ahogy hajtottam kifelé a reptérről, megálltam a pirosnál, egyszer csak Nicky Butt került mellém, és azt mondtam magamnak: »A francba is, nem lehet, hogy Butty tudjon róla, én itt bőgök.« Ezért csak intettem neki, majd elnéztem a másik irányba, és vártam, hogy végre zöldre váltson a lámpa.”
