Idegenben jutott 130 pont fölé a Portland és a Milwaukee is

Indiana Pacers–Detroit Pistons 111–102

A festékben a Pacers akarata érvényesült. Ugyan Andre Drummond számait nem nagyon tudták visszafogni, összességében mégis megnehezítették a dolgát a hazai magasemberek és Myles Turner (17 pont, 6 lepattanó, 3 labdaszerzés, 5 blokk), valamint Domantas Sabonis (18 pont, 12 lepattanó, 8/10 mezőnyből) rendkívül koncentráltan, kevés hibával hozta le a találkozót – főleg védekezésben játszottak nagyszerűen, de elöl is megkönnyítették társaik életét. Az Indiana rájuk és Thad Youngra (18 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz) építve jól lepattanózott és 52–34-re nyert a festékből, fokozatosan átvette az uralmat ezen a területen, fizikálisabbnak bizonyult és az említett magasok a pontszerzésből is kivették a részüket, amikor kellett: Sabonis a második negyedes fordításhoz tett hozzá 14 pontot, majd a záró etapban is nagy szerepe volt a 9–0-s, döntőnek bizonyuló futásban, Turner pedig a harmadik játékrészben dobott sorozatban hét pontot kritikus helyzetben. Ezen az estén újra megvolt az a játék náluk, amellyel korábbi sikereiket elérték és Doug McDermott is úgy fogalmazott, hogy új hónap kezdődött, a rosszul sikerült március után most szeretnének „visszatérni”

Griffinre szükség van. Ezt a meccset is ki kellett hagynia a Detroit erőcsatárának és bár a helyén várakozáson felül teljesített Thon Maker (14 pont, 4/7 tripla, 4 blokk), értelemszerűen nem tudta hozni azt a szintet, mint a klasszis magasember – ez főleg a támadójátékon látszott meg, de a védekezésük sem volt az igazi a palánk alatt. A meccset így is jól kezdték, 7/11 triplát süllyesztettek el és vezettek tíz ponttal, de aztán a második negyedben fordult a kocka, a nagyszünetet követően pedig igazából már csak futásaik voltak, de a játék alapvetően az Indy szájíze szerint alakult – Dwane Casey szerint is a festékben vesztették el a mérkőzést, bár hozzátette, hogy rengeteg 50-50-es labdát is a Pacers vitt el előlük.

A Pacers legjobb dobói: Young 19, Bogdanovic 19/3, Sabonis 18
A Pistons legjobb dobói: Ellington 26/12, Jackson 22/3, Drummond 18

Boston Celtics–Miami Heat 110–105

Jól kezdett, majd kimozogta a Boston. A hazai alakulat parádésan nyitotta a találkozót, a pocsékul dobó Miami minden hibáját megbüntette, türelmesen játszott és jó megoldásokat választott, ennek köszönhetően villámgyorsan 30–8 állt az eredményjelzőn, az első negyed pedig végül 36–17-tel zárult. A második játékrészben volt 23 egység is a távolság és innentől azért nem szakadt meg Brad Stevens alakulata, ehhez hozzátett a Heat jól működő zónavédekezése is és a negyedik negyedben kezdett meleg lenni a pite a Celtics számára, amikor három pontra csökkent a különbség - itt viszont azért beakadt egy-egy tripla Tatum és Rozier részéről, az utolsó másfél percben pedig Kyrie Irving volt nagyon higgadt. Mindez elég volt ahhoz, hogy megnyerje a meccset a Boston annak ellenére, hogy végül 40% alatt maradt mezőnyből, Irving (25 pont, 5/11 tripla), Horford (19 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz) és Tatum (19 pont, 4/7 tripla, 6 lepattanó, 5 gólpassz) mindenképpen dicsérhető, de Smart és Hayward is tíz pont fölé jutott. Ezzel a sikerrel továbbra is egálban vannak a Pacersszel és az utolsó egymás elleni meccsük döntheti majd el a pályaelőny kérdését.

Csak megnehezíteni tudta ellenfele dolgát a Miami. 3/14-gyel kezdett mezőnyből a Heat, közte 0/7 triplával, ez pedig alapjaiban határozta meg a mérkőzés képét, hiába működött a második negyedtől jól Erik Spoelstra terve védekezésben, nem volt bennük annyi, hogy innen fordítsanak – nagy munkával ledolgozták a hátrányt, dobásuk volt az egyenlítéshez, de átbillenteni már nem voltak képesek a meccset. Egyénileg Goran Dragic (30 pont, 12/20 mezőnyből, 5 gólpassz, 5 labdaszerzés) és Bam Adebayo (19 pont, 14 lepattanó, 2 blokk) villogott leginkább, de Dwyane Wade is hozzátett a padról és az este sztárja természetesen megint ő volt, a nagy rivális Boston is méltóképp búcsúzott tőle, Danny Ainge például átadott neki egy emlékplakettet – a győzelem viszont nem jött össze a veterán hátvédnek, bár a Magic, a Nets és a Pistons veresége miatt semmi sem változott Keleten.

A Celtics legjobb dobói: Irving 25/15, Tatum 19/12, Horford 19
A Heat legjobb dobói: Dragic 30/9, Adebayo 19/3, Wade 17

Brooklyn Nets–Milwaukee Bucks 121–131

Antetokounmpo visszatért. Előző este nagyjából a C-csapatát küldte pályára Mike Budenholzer, így viszont egy hosszabbításos meccs után, back-to-back kellett most alkotniuk, igaz, ahhoz képest Giannis Antetokounmpóval (28 pont, 11 lepattanó, 9/23 mezőnyből) és Eric Bledsoe-val (29 pont, 10/19 mezőnyből, 7 gólpassz, 5 labdaszerzés, 2 blokk) megerősödve. Az első negyedben a két sztár vezérletével rá is rúgták az ajtót a Brooklynra és 35–13-ra (!) megléptek, úgy tűnt, hogy kiütés lesz a vége, de itt elfogyott az erő, rohamozott a Nets és a nagyszünet előtt már a hazaiak álltak jobban. A harmadik negyedben 16-szor változott a vezető kiléte, egyik csapat sem tudott stabil maradni, de aztán a záró etap elején kicsit megint meglépett a Milwaukee, Antetokounmpo 2+1-es játékával meglett a közte tíz, majd később még volt egy 7–0-s futásuk, amellyel eldöntötték a küzdelmet – ha nem is simán, de hozták a győzelmet, ezzel egy lépésre kerültek az alapszakasz megnyerésétől.

Nem bírta a tempót a Nets. Hiába voltak pihentebbek és hiába játszottak saját közönségük előtt a hazaiak, ezt a dobópárbajt mégsem tudták megnyerni, köszönhetően elsősorban annak, hogy a Bucks benti védekezésével nem tudtak mit kezdeni – 68–42-re kikaptak a festékből, ráadásul eladtak 23 labdát és 33–15-re maradtak alul a leindításból szerzett pontokat tekintve. Ezek nem férhettek bele, hiába voltak hatékonyabbak a triplavonalon túlról, hiába nyerték 16-6-ra a támadópattanózást, illetve hiába hozott egyénileg jó számokat D'Angelo Russell (28 pont, 10 lepattanó), Caris LeVert (24 pont, 4/8 tripla), vagy éppen Joe Harris (17 pont, 5/7 tripla), mindez csak arra volt elég, hogy csatára kényszerítsék a vendégeket – a Bucks erősségeire egyáltalán nem találtak megoldást, így nem tudtak változtatni a keleti playoffharc állásán.

A Nets legjobb dobói: Russell 28/12, LeVert 24/12, Carroll 20/6
A Bucks legjobb dobói: Bledsoe 29/9, Antetokounmpo 28/3, Hill 22

New York Knicks–Chicago Bulls 113–105

A sereghajtó győzelme. A Chicago hiányzóit figyelembe véve reális esélye volt ezen a meccsen a ligautolsó New Yorknak, ezt pedig érvényesítette is a társaság, méghozzá elég magabiztosan – már az első negyedet 37–19-re (!) nyerte Dave Fizdale legénysége és jelezte, hogy ezúttal bizony szeretne győzelmet ünnepelni. A második negyedben volt 59–31 is az állás, gyakorlatilag kiütötte ellenfelét a Knicks és bár innentől fokozatosan kopott az előny, a vége pedig viszonylag szoros lett, a hazai siker összességében nem forgott veszélyben. Egyénileg Mitchell Robinson szokásos jó játéka (14 pont, 4/4 mezőnyből, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 3 blokk) mellett Luke Kornet (24 pont, 5/7 tripla) és Damyean Dotson (18 pont, 6/7 tripla) kinti ágyúzása, valamint Kevin Knox teljesítménye (19 pont, 9 lepattanó, 3 gólpassz) is említést érdemel, ez a győzelem pedig még „belefért” a tankolás szempontjából, így is simán utolsó a csapat.

Már csak ennyire képes a Chicago. A Robin Lopezt leszámítva minden kulcsemberét meccsek óta kiültető Bulls jelenleg valóban ennyit tud, a mostani kerete még a sereghajtóéval sem veszi fel a kesztyűt, ez pedig most a pályán is meglátszott. Az említett Lopez (29 pont, 7 lepattanó, 12/19 mezőnyből) becsülettel tette a dolgát, de igazából semmilyen szinten nem tudták tartani a New York tempóját, a hamar beszedett nagy hátrány is rányomta a bélyegét az estéjükre és bár a végét vállalhatóvá tették, nekik nincs már más céljuk, csak hogy végre lezáruljon a szezon. Erre túl sokat nem is kell már várniuk, ugyanis ez a jövő héten megtörténik.

A Knicks legjobb dobói: Kornet 24/15, Knox 19/6, Dotson 18/18
A Bulls legjobb dobói: Lopez 29, Sampson 22/3, Arcidiacono 14/3

Toronto Raptors–Orlando Magic 121–109

Egyértelmű volt. Az első negyedben még kicsit kereste a ritmust az ezúttal szinte teljes kerettel felálló Toronto, de a másodikban már összeállt a gépezet és onnantól nem adott sok esélyt a társaság a Magicnek. Azt a játékrészt 36–19-re nyerte Nick Nurse csapata, a félidei tízpontos előnyét pedig a harmadik negyedben megduplázta, így a záró etapban már pihentetni is tudta kulcsjátékosait a tréner – olyannyira, hogy 28 percnél senki sem töltött többet a parketten. Pedig az extra egyéni teljesítmények elmaradtak, Kawhi Leonard és Kyle Lowry is elég visszafogott volt, most Pascal Siakam sem töltötte fel a statlapot, egyedül Danny Green (29 pontos szezoncsúcs, 7/10 tripla) játszott igazán nagyot, de a csapatjáték olyan jól működött, hogy így is minimum egy szinttel az Orlando felett jártak ezen az összecsapáson. Az 50 százalékos mezőnymutató, az 51 százalékkal elsüllyesztett 19 tripla, illetve a 31 gólpassz is jelzi, hogy mennyire eredményes volt a gárda, de a Bucks győzelme miatt nem tudtak faragni a hátrányukon – a hátralévő négy meccsükből hármat idegenben játszanak le, otthon már csak egyszer, a Miami ellen lépnek pályára.

Képzavar a Magicnél. „Tudnunk kell, hogy kik is vagyunk, nem fogunk 115 pontokat dobálni minden este, ehhez nincs meg a keretünk. Védekeznünk kell függetlenül attól, hogy hogyan támadunk” – értékelte csapata teljesítményét az Orlando vezetőedzője, Steve Clifford. A fő gondot valóban a védekezés jelentette ezen az estén, a Raptors azt csinált velük, amit csak akart, de ezúttal támadásban sem voltak elég jók ahhoz, hogy legyen keresnivalójuk - Aaron Gordon, Jonathan Isaac és DJ Augustin is tíz pont alatt maradt, Nik Vucsevicset is megfogták Marc Gasolék, Iwundu és Birch tíz pont feletti teljesítményére volt szükségük ahhoz, hogy legalább húszon belülre kerüljenek a végén. Ezzel a vereséggel nem tudták utolérni, vagy megelőzni a Heat-Nets párost, de a Knicks elleni hazain kötelező számukra a győzelem.

A Raptors legjobb dobói: Green 29/21, Leonard 15/3, Ibaka 15/3
A Magic legjobb dobói: Fournier 21/3, Iwundu 16/6, Vucsevics 13/6

Minnesota Timberwolves–Portland Trail Blazers 122–132

Nagyon mély a Portland. A Blazers egyelőre elbírja CJ McCollum és Jusuf Nurkic kiesését, ezúttal pedig Damian Lillard gyengébb napját (15 pont, 5/17 mezőnyből) is elbírta, mégpedig a borzasztóan mély keretnek és az extrát játszó kispadnak köszönhetően. Már a két sérült helyén kezdő Rodney Hood (21 pont, 3/4 tripla) és Enes Kanter (20 pont, 11 lepattanó, 4 blokk) is kiváló teljesítményt nyújtott, de a cseresorból így is előkerült a tripla-duplázó (13 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz, 5/5 mezőnyből) Evan Turner, a 19 pontos, 5/9 triplás Seth Curry, a 11 pontos Layman, vagy éppen a 7/9 jó dobást hozó Leonard-Collins páros. Nekik köszönhetően sikerült nyernie a gárdának a nagyobb hullámvölgyek ellenére, a remek első negyed (38-23-ra nyerték) után gödörbe kerültek, de a záró etapra sikerült magukat ismét stabilizáni, Turner egymaga 8 pontot és 8 lepattanót jegyzett ekkor, a sorsdöntő 10-2-es futásból Curry vállalt 8 pontot, úgyhogy borzasztó értékes győzelmet arattak - ezzel a pályaelőnyük most már szinte biztos, a kérdés az, hogy a harmadik kiemelést is meg tudják-e szerezni.

A vége fájdalmas lett. Tetemes hátrányból dolgozta vissza magát a Minnesota és a negyedik negyedben már a vezetést is átvette, de olyan borzalmasan védekezett, hogy amikor a Blazers ismét rátalált a játékára, gyakorlatilag minden portlandi támadásból kosár született. Ryan Saunders, a hazaiak vezetőedzője is ebben látta a vereség okát, úgy fogalmazott, hogy „annak fájnia kell, ha valaki pontot dob rólad, el kell jutni idáig”, mert Townsékat mintha különösebben nem zavarta volna, hogy átjáróház a védekezésük – ahhoz viszont nem dobtak elég jól, hogy pontpárbajt nyerjenek, hiába jöttek vissza korábban a 19 pontos lemaradásukból. Most utaznak Dallasba, aztán jön három hazai meccsük, végül Denverben zárják az idei szezont.

A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 21/3, Dieng 18/3, Towns 17/3
A Trail Blazers legjobb dobói: Hood 21/9, Kanter 20, Curry 19/15

Dallas Mavericks–Philadelphia 76ers 122–102

Hihetetlen Dallas. Az Oklahoma City otthonában aratott meglepő győzelem után, a back-to-back második felén újabb bravúrt könyvelhetett el Rick Carlisle alakulata, ráadásul ismét Luka Doncic nélkül és ezúttal gyakorlatilag simán. Mindezt a második negyedben alapozták meg, amikor hosszú percekig nem kaptak kosarat és átrohantak ellenfelükön, a nagyszünetben 18 pontos előnyben voltak és a fordulás után ezt minden gond nélkül megtartották, onnantól egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelmük – Carlisle így végül tizenegy játékosának adott legalább negyedórát és 30 percnél senki sem töltött többet a parketten. Az újabb meglepő siker a tankolásnak nem biztos, hogy jót tesz így a szezon végén, egálban vannak a Memphisszel és csak fél meccsel van előttük a New Orleans, de olyan jó formában vannak az elmúlt találkozókon (a GSW idegenbeli szétszedése óta), hogy jó nézni őket.

Elengedett meccs. Joel Embiid és Jimmy Butler sem lépett pályára a Phillynél, számukra már annyira nincs tét, hogy csak az egészség számít a playoff előtt, ezt pedig tetézte egy nagyon komoly hullámvölgy, ami a második negyedben vette kezdetét. A vendégcsapat itt sorozatban 14 mezőnykísérletet hibázott el és összesen jó tíz percig nem talált a gyűrűbe, ez idő alatt pedig természetesen elvesztette a mérkőzést, az itt összeszedett hatalmas hátrányt nem lehetett ledolgozni, főleg úgy, hogy egyébként sem volt erre különösebb motiváció. Tovább nem is érdemes boncolgatni ezt az estét, a Sixers nem feltétlenül itt akart ráhangolódni a rájátszásra, de a hátralévő öt meccsből már elég a minimumot hozni ahhoz, hogy simán meglegyen a keleti harmadik kiemelés.

A Mavericks legjobb dobói: Jackson 24/9, Mejri 16/6, Burke 16
A 76ers legjobb dobói: Redick 26/12, Harris 25/3, Simmons 17

Utah Jazz–Charlotte Hornets 111–102

A hiányzók sem jelentettek gondot. A szezon eddigi legfontosabb szakaszába, az alapszakasz végjátékába kiváló formában érkezik meg a Jazz, utóbbi 11 meccsen aratott tizedik sikerükkel továbbra is ötödikek Nyugaton. Alapvetően a kötelezők hozásáról szól ez az időszak, hiszen a 11 meccsből tízszer 50 százalék alatti csapat volt az ellenfél, de ez mit sem von le a Utah érdemeiből. Ma Derrick Favors és Kyle Korver is pihentette kisebb sérülését, a kezdőbe kerülő Jae Crowder pont nélkül maradt, de ez sem okozott különösebb gondot. Mitchell (25 pont, 5 gólpassz, 4 szerzett labda) és Ricky Rubio adta a ritmust (20 pont, 13 gólpassz), Rudy Gobert ismét masszív dupla-duplával (18 pont, 18 pattanó, 3 blokk) vágott rendet a palánkok környékén, őket jól egészítette ki az öt triplát vágó Ingles és a négyszer csengető Sefolosha. Ha nem is láblógatva, de probléma nélkül hozta a meccset a Jazz, jutalmul most folytatódhat a kötelezők begyűjtése a Suns-Kings-Lakers trió ellen.

Kemba Walker megőrülése is kevés volt. 24 órával a Warriorstól elszenvedett megsemmisítő vereség után, győzelmi kényszerben lépett pályára a több veteránját (Batum, Parker) nélkülöző Hornets, és bár a tartásukat visszaszerezték, nem sok közük volt a meccshez. Kemba Walker parádéja (47 pont, 15/28 mezőnyből, 13/15 büntető) remekül mutat, az már kevésbé, hogy a kezdőötöstől ezen kívül hat (!) pont érkezett – ha nincs a padról 23 pontot termelő Lamb, illetve a 15 jutó Hernangomez, valamint a második vonaltól érkező kilenc labdaszerzés, még ennél is simább lett volna a vége. A Hornets matematikai esélye még megvan a playoffra, de hárommeccses a hátrányuk, és már csak öt mérkőzésük maradt...

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 25/12, Rubio 20/3, Gobert 18.
A Hornets legjobb dobói: Walker 47/12, Lamb 23/3, Hernangomez 15.

Phoenix Suns–Cleveland Cavaliers 122–113

Mindenki kapott lehetőséget. Komolyabb céljai már hónapok óta nincsenek a két gárdának, de otthon azért meg szokták emberelni magukat, ma is ez történt: a Suns az első negyed után nyolc, félidőben 19 ponttal vezetett, a folytatásban pedig mindenki kapott bőven játékidőt. A bokasérülés miatt kidőlő Ayton hiányában a Holmes-Bender duó feladata volt a festék őrzése, amit szépen megoldottak 24-27 perc alatt, mindketten dupla-dupláztak – a kezdőből egyedül a 25 pontos, 13 gólpasszos dupla-duplát gyártó Devin Booker, illetve a némi meglepetésre 41 percet kapó Mikal Bridges volt fent hosszabb időt. A kispad sem akarta alább adni, Crawford és Josh Jackson is 19 pontot szórt, így bár a harmadik negyedben adtak teret a Clevelandnek is, a végjátékban vészes közelségbe nem engedték ellenfelüket. A drukkereknek adott szép hazai este után jöhet a jó eséllyel felejtős kirándulás a Jazz otthonába, hiszen a győzelemmel egy meccsre „megközelítették” a Cavalierst, ezt a problémát pedig sürgősen orvosolni kell...

Love nélkül ez a szint a Cavs. Zsinórban hatodszor bukott el a Cleveland, a kisebb sérülésével nem kockáztató All-Starja nélkül alapvetően pofozógépek, a Phoenix is könnyedén verte őket. Collin Sexton azért igyekezett, de annyira nem dobott jól és a játékszervezéssel is akadtak gondjai, ahogyan egyébként az egész csapatnak – a 17 kiosztott assziszt jól mutatja, mennyire nem tudták járatni a labdát. Különösen az 1/12-vel záró Cedi Osman játékán érződött ez a nyögvenyelősség, de tegyük hozzá, hogy ő a kezdők ellen szenvedett, kezeljük tehát helyén a kispadtól (Clarkson, Zizic) érkezett 55 egységet. A Cavaliers ezzel a vereséggel „megerősítette” hátulról a harmadik helyét a Knicks-Suns páros „mögött”, most Sacramentóban „javíthatják” tovább a mérlegüket.

A Suns legjobb dobói: Booker 25/6, Crawford 19/9, Jackson 19/6.
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 21/3, Clarkson 20/3, Thompson, Zizic 15-15.

NBA, ALAPSZAKASZ
Brooklyn Nets–Milwaukee Bucks 121–131 (20–35, 34–24, 35–32, 32–40)
Indiana Pacers–Detroit Pistons 111–102 (23–33, 36–22, 28–25, 24–22)
Boston Celtics–Miami Heat 110–105 (36–17, 25–30, 27–30, 22–28)
New York Knicks–Chicago Bulls 113–105 (37–19, 27–28, 27–30, 22–28)
Toronto Raptors–Orlando Magic 121–109 (29–36, 33–16, 33–23, 26–34)
Minnesota Timberwolves–Portland Trail Blazers 122–132 (23–38, 41–37, 36–22, 22–35)
Dallas Mavericks–Philadelphia 76ers 122–102 (27–32, 41–18, 29–27, 25–25)
Utah Jazz–Charlotte Hornets 111–102 (26–23, 26–16, 27–25, 32–38)
Phoenix Suns–Cleveland Cavaliers 122–113 (31–23, 40–29, 20–32, 31–29)