Az ételrömit nem tudták abbahagyni – Kárpáti „Gyurika” és Jeney „Pierre” tengerentúli kalandjai

Nincsenek pontos adatok, de hitelt érdemlő források szerint az 1956-os forradalom alatt és után néhány hét alatt mintegy 200 000 ember menekült el az országból. Ezek után a szovjet segítséggel hatalomra kerülő Kádár-rezsim hatalmas propagandával köszöntötte azokat, akik 1957 nyaráig visszatértek az országba.Nincsenek pontos adatok, de hitelt érdemlő források szerint az 1956-os forradalom alatt és után néhány hét alatt mintegy 200 000 ember menekült el az országból. Ezek után a szovjet segítséggel hatalomra kerülő Kádár-rezsim hatalmas propagandával köszöntötte azokat, akik 1957 nyaráig visszatértek az országba.

Ez a politikai háttere a Peterdi Pál által szövegbe oltott könyvnek, amelyhez két Melbourne-ben olimpiai bajnok pólós, Jeney László („Pierre”) és Kárpáti György adta a nevét.

Élvezetes munka, még úgy is, hogy hősei pontosan tudták, mit kell mondaniuk. Mert: „Ez a három hónap, ez a negyvenezer kilométer lehántotta rólunk a cinizmus és a blazírtság álarcát, amelyet oly tetszelegve viselünk, fiatalok. Amerikáról álmodtunk a Lajos utcában, de Miami pálmái alatt kellett lefeküdnünk, hogy megtanuljunk álmodni a Margitszigetről is.”

Elfogadható, ám az akkori politikai helyzetben rendszerreklám. Nem véletlen, hogy januári hazaérkezésük után nem sokkal, már májusban megjelent a könyv, mindössze 5 forintba került, miközben az 1956-os olimpiáról beszámoló munka (A magyarok Melbourne-ben) ára 25, Szepes Béla karikatúra-gyűjteménye (Így győztök ti...) pedig 19 forintba került.

Ami a tartalmat illeti, „Pierre” és „Gyurika” mesél mindenről. Arról, hogyan bólintott rá az amerikai vízilabdatúrára még Melbourne-ben, bízva abban, hogy a portyán fellépő csapat (Jeney – Domján Árpád, Záborszky Sándor – Dobay Gyula – Kárpáti, Zádor Ervin, Martin Miklós) elég erős lesz. Domján a pólócsapat tartalékja volt az olimpián, Záborszky és Dobay úszóként indult, de az ausztrál lapok szerint: „Végy ki ebből az együttesből akár három játékost is, helyettesítsd őket három közepesen fejlett hatesztendős kisfiúval és még így is megnyeri az olimpiai bajnokságot.”

A pólóval nem volt gond, már csak azért sem, mert Amerikában a legtöbben azt sem tudták, hogy eszik vagy isszák. Jellemző, hogy az itthon olimpiai bajnokként nekik kijáró dicsőséget azzal érték el, hogy három percig szerepeltek az akkor híres Ed Sullivan-show-ban.

Persze, hogy a honvágyról hangsúlyosan esik szó a könyvben, ami érthető, ám akkori megfogalmazásban... Például az ételrömiről:

„Ez a játék szinte fizikai fájdalmat okoz, de nem lehet abbahagyni.

Azt mondja a »felvevő«:

- Abált szalonna, zöldpaprikával, összefut a szánkban a nyál, de valaki »felülüti« ezt a hívást is:

- Mákos krumplinudli.

Akkor már lázban van az egész társaság, egymásután csattognak az aduk:

- Lebbencsleves... Disznósajt ecetes hagymával...

És a gyomor honvágya a szívet is megsajdítja. Kínlódva, gyötrődve űzzük ezt a kegyetlen játékot a fehér abrosz mellett.”

Nem folytatom, de jó tudni, hogy nem mindenki örült a könyvnek. A Népsport például: „Nem válik dicséretére a könyvecske a szerzőknek, Jeney László és Kárpáti György vízilabdázóknak. (...) Jó, hogy hazajöttek, jó nekik és jó a vízilabdasportunknak. De ezt a könyvet nem kellett volna megírniuk. És különösen nem kellett volna 30 000 példányban kiadni.”

(Jeney László, Kárpáti György: Melbourne-Miami-Margitsziget, Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1957)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. október 7-i lapszámában jelent meg.)