Férfi vízi: „Ilyen még nem nagyon történt, az én karrieremben biztosan nem”

„Ilyen még nem nagyon történt, az én karrieremben biztosan nem… – idézi a waterpolo.hu Varga Zsoltot. – Nyilván benne van a szabályokban, hogy ebben az esetben lehet óvni – ők pedig megóvták. Talán annyit mondanék, hogy az újrajátszott négy és fél perc sem feltétlenül a fair play szellemében zajlott, pláne nem az addig történtek fényében, az utolsó szöglet jogosságát például utólag elismerték, ennyit vihetünk magunkkal a bronzérem helyett… Hogy másodjára már nem tudtuk megnyerni a meccset, abban egyértelműen szerepet játszott a pszichés alapállapot: volt egy komoly mérkőzés, amit megnyertél, volt benned egy feszültség, ami jólesően leengedett. Ezek után ismét feltöltődni, ráadásul úgy, hogy tőled elvettek valamit, ami már a tiéd volt, ők meg kaptak egy új lehetőséget, ami rögtön azzal indul, hogy újralőhetik a meccsen kihagyott ötméteresüket… Az élet valahol elvesz valamit, és azt valahol visszaadja, remélem, velünk sem lesz másként.”

Varga Zsolt hozzátette: a torna egyébként jól szolgálta a céljaikat, lemérhették, mi működik és mi nem, ráadásul nagyon különböző stílusú csapatokkal szemben. A kapitány szerint egyelőre eléggé hullámzó a játékunk, de a finomítás még csak most jön.

„A játékosok jelenlegi hangulatáról annyit mondhatok, hogy felnőtt férfiakról van szó, akik tudják kezelni az élettel járó pofonokat. Ugyanakkor, ha egy már megnyert mérkőzést veszítesz el ilyen körülmények között, akkor azt meg kell élni, és semmit sem kell elfojtani.”