Most a horvátoknál tesz rendet a mágus

Rudic a nagy barcelonai győzelem után még nyolc évig dolgozott Itáliában, az elmúlt ciklusban az Egyesült Államokban igyekezett felzárkóztatni a sportágat, s bár az amerikaiak bejelentették, meghosszabbítják a szerződését a pekingi játékokig, Ratko végül némi meglepetésre úgy döntött, hazatér. A spliti születésű tréner ősztől átvette az Atlantában még ezüstérmes, ám azóta többnyire katasztrofális eredményeket produkáló horvát válogatott irányítását. A hét végén kapitányi minőségében látogatott el Budapestre, s nézte meg a jelenlegi legjobb horvát gárda, a Jug Dubrovnik Teva-VasasPlaket elleni Euroliga-mérkőzését - ezt követően beszéltünk a mágussal.

- Miért hagyta ott Amerikát?
- Elég volt. Több mint másfél évtizede járjuk a világot, s minthogy adódott ez a lehetőség, a családommal egyetértésben úgy döntöttünk, ideje hazatérni.
- Mennyire kellett a családta- goknak erőltetnie ezt a lépést?
- Azért annyira nem…

- Nagyszabású tervekkel érkezett a tengerentúlra, ám igazán átütő eredményt nem sikerült elérnie, klasszikus világversenyen nem jutottak a legjobb négy közé.
- Szisztematikusan építkeztünk, ennek Athénban kellett volna beérnie, ám ott belekerültünk minden idők legnehezebb csoportjába. A csapatom végül csak az olimpia érmeseitől kapott ki, ám a lebonyolítási rend miatt nem mérkőzhettünk élesben a másik ág helyezettjeivel a négy közé jutásért. Úgy gondolom, többre voltunk hivatottak a tavalyi játékokon. Ettől függetlenül ki merem jelenteni, összességében eredményesen teltek az Amerikában eltöltött évek, kemény munka folyt, jó alapokat fektettem le, az amerikai csapatot többé nem lehet félvállról venni.

- Még egy kicsit Athénnál maradva: ön szerint megérdemelt volt a magyar válogatott sikere?
- Feltétlenül. Amelyik csapat ilyen utolsó negyedre képes, az egyértelműen a földkerekség legjobbja. Mondom ezt annak tudatában, hogy ha nincs az az utolsó hét perc, és a szerbek győznek, akkor sem lepődöm meg, mert ők is megérdemelték volna az első helyet. Ez a két gárda egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, igaz, a magyarok épp azzal a három nullás utolsó hét perccel bizonyították, hogy jelenleg felette állnak az egész világnak.

- Jelenleg. És jövőre, meg azután? Mekkora esélyt ad annak, hogy Kemény Dénes utoléri önt az olimpiai aranyérmek tekintetében?
- Dénesnek kiválóak az esélyei, simán triplázhat ezzel a válogatottal. Fantasztikus csapat, és olyan kiváló játékosokból válogathat, akik bárhol, bármikor esélyesek a végső győzelemre.
- Az olasz és az amerikai kispad után most a horvátokén fogunk találkozni önnel. Ez a csapat is többre hivatott, ám úgy tűnik, olyan hihetetlen a széthúzás a horvát vízilabdában, a parton olyan csillapíthatatlan belharcok dúlnak, hogy képtelenség ütőképes válogatottat csinálni. Ön képes lesz egységet teremteni?
- Remélem, igen. Legalábbis azon vagyok. Hazatértem, elfogadtak, mindenki azt szeretné, hogy végre ne csak a klubcsapatok, de a válogatott is nyerjen valamit. Közös programokat dolgozunk ki ennek érdekében, mindent a sikernek rendelünk alá.

- Végül arról, hogy újabb szabályváltozások előtt áll a sportág, rövidebb támadóidő, csökkenő kiállításidő, a korner eltörlése szerepel a tervek között. Ön szerint szükség van az újabb módosításokra, nem jó így ez a játék?
- Nem rossz, de szívesen támogatom azokat a javaslatokat, amelyek még dinamikusabbá teszik a vízilabdát. Igaz, egyelőre csak tervekről hallani.
- Mit szólna ahhoz, ha huszonöt méterre csökkentenék a játéktér hosszát?
- Ebben nem hiszek. Ugyanakkor még lehet finomítani a szabályokon a gyorsítás érdekében - ám mindent egybevetve a játék mostani képe azért megfelel az ízlésemnek.