Németh Zsolt: A sikerélményem az, amikor a gyerek az edzést választja
Az UVSE vízilabda-szakosztályának utánpótlásedzője, Németh Zsolt remek játékos-pályafutást tudhat maga mögött. Az 56 éves szakember a KSI-ben nevelkedett, majd húsz esztendőn át – egy féléves vasasos kölcsönjátékot leszámítva – a BVSC-ben pólózott. 1997-ben tagja volt a Sevillában Európa-bajnoki címet szerző válogatottnak, mellette további két Eb-ezüstje van (1993, 1995), az 1996-os olimpián a negyedik, az 1994-es világbajnokságon az ötödik volt a nemzeti csapattal.
A válogatottban 145 alkalommal szerepelt, az ob I-ben 501 meccsel és négy bajnoki címmel büszkélkedhet.
A BVSC-ben játékosként eltöltött utolsó négy évében már a zuglói klubban utánpótlásedzőként is szerepelt vállalt, 2009 óta tevékenykedik az UVSE-ben. 2010 és 2014 között Merész András mellett a női válogatott másodedzője volt, 2014 és 2018 az UVSE felnőttcsapatát irányította, majd 2017 és 2022 között Märcz Tamás másodedzőjeként dolgozott a férfiválogatottnál.
Edzői karrierje alatt szinte minden korosztállyal foglalkozott, az utóbbi három évben az UVSE fiú gyermekkorosztályát vezeti igen sikeresen. Az elmúlt három bajnokságot megnyerte a margitszigeti lilák fiú gyermekcsapata, a legutóbbit veretlenül. Németh Zsolt korábbi korosztályos együtteseiből olyan kiváló, felnőttválogatott vízilabdázók kerültek ki, mint például – a teljesség igénye nélkül – Vigvári Vendel, Vigvári Vince, Molnár Erik, Sedlmayer Tamás, Nagy Ádám vagy Vadovics Viktor.
„Az utánpótláskorban nagyon fontos, hogy a gyerekek jó alapokat kapjanak, mert azokat az egész későbbi pályafutásukban magukkal viszik – mondja. – A gyerekekkel foglalkozó edzőnek nem kell túlbonyolítania a dolgot, elég a korosztálynak megfelelő képzést adnia. Nincs szükség arra, hogy a nagyon fiatal játékos rengeteg fór variációt ismerjen, elég ha csak kettőt tud, de azt jó meglátásokkal és döntésekkel képes megcsinálni. Ha a jó alapok bevésődnek a játékosba, idővel automatizmussá válik az átvétel, a passz, a lövés és már később nem kell ezekre külön figyelnie, nem veszít velük másodperceket a meccsen. Ahogy a gyerekek nőnek, úgy finomodik a technika, a taktika is és egyre tudatosabbakká válnak. Ritka az a sportoló, aki tizenhatévesen már nagyon tudatosan végzi a dolgait. Ez inkább az ifjúsági korosztály végére, a fiatal felnőttkorra kezd kialakulni. Az is lényeges, hogy a tizenéves fizikális fejlesztésének a célja a hosszútávú állóképesség biztosítása legyen, hogy felnőttkorában váljon igazán terhelhetővé a játékos.
De mindenekelőtt az utánpótlásedzőnek az a feladata, hogy a gyerekek egy életre megszeressék a sportágat és mindig szívesen járjanak edzésre. Nekem az jelenti a sikerélményt, amikor a szülő azzal hív fel, hogy a gyerek nem szeretne elmenni nyaralni, hanem edzésre akar jönni.
Bár Németh Zsolt korosztályos csapatai a legsikeresebb hazai gárdák közé tartoznak, a tréner nem hajszolja a bajnoki érmeket és nem is a trófeákban méri a munkája eredményességét.
„Én mindig úgy gondoltam, hogy nem a bajnoki helyezés a legfontosabb, az utánpótláskorban az eredményesség másodlagos. De persze, a gyerekek szeretnek nyerni, a siker motiválja őket és nyilvánvalóan sokkal jobb szájízzel mennek haza a vasárnapi ebédre egy győztes találkozó után, majd lelkesebben jelentkeznek edzésre hétfőn. Nem mellesleg a szülőknek sem mindegy, hogy a meccs végén mit mutat az eredményjelző. Ezzel együtt nem kell minden meccset megnyernünk, ez nem elvárás és a legutóbbi veretlen évad előtt nem is maradtunk hibátlanok. A bajnoki rendszer is olyan, hogy az év végi, háromnapos nyolcas döntőn osszák ki az érmeket, így a szezon közben beleférhet egy-egy visszafogottabb teljesítmény. Azokból is tanulni kell. Én azt szeretném elérni, hogy miután egy korosztállyal elkezdek egy munkát nyáron, a bajnokság második felére, január-február környékére már álljanak össze az induláskor elképzelt dolgok és a játékosok azt csinálják a vízben, amit kérek tőlük. A folyamatos fejlődést tartom szem előtt.
És ahhoz, hogy valakiből jó vízilabdázó legyen felnőttkorára, az utánpótláskorban elengedhetetlen a kitartás, a szorgalom és az alázat. A tanítványaimnak el szoktam mondani, hogy én soha nem voltam utánpótlás-válogatott, ehhez képest tíz évig játszottam a felnőttválogatottban.
(Kiemelt képünkön: Németh Zsolt Fotó: Palágyi Barbara)
