Ifjú légiósok: megtalálták számításaikat, sikeres a kinti kaland

Egyre népszerűbb a külföldi karrier az utánpótláskorú sportolók körében. Csapatsportágakban légiósnak állt magyar fiatalok segítségével arra kerestük a választ, hogy milyen lemondásokkal, nehézségekkel jár belevágni egy efféle kalandba. És végső soron a nagy kérdés is adódik: megéri-e?külföldi karrier az utánpótláskorú sportolók körében. Csapatsportágakban légiósnak állt magyar fiatalok segítségével arra kerestük a választ, hogy milyen lemondásokkal, nehézségekkel jár belevágni egy efféle kalandba. És végső soron a nagy kérdés is adódik: megéri-e?

LABDÁVAL KEL ÉS FEKSZIK

Bíró Bence szerint Portugáliában minden a labda körül forog  •  Forrás: vitoriasc.pt

Ha a többi csapatsportban heves szópárbajokat szül a légióskodás kérdése, akkor mit mondjanak a labdarúgók? Számtalan ex-futballista és szakértő fejtette ki véleményét a témával kapcsolatban, de egyértelmű válasz még nem érkezett arra, megéri-e már az utánpótláskorban külföldre szerződni. Az U21-es válogatott 21 esztendős csatárígérete, Bíró Bence kifejezetten korán, 16 évesen igazolt a Honvéd-MFA-tól a portugál Vitória Guimaraesbe, jelenleg a klub második számú együttesében játszik. A fiatal támadó egyike azoknak, akik áradozva beszélnek kinti kalandjukról.

„Ha visszamehetnék az időben, ugyanígy döntenék. Mindig is arról álmodtam, hogy Nyugat-Európában fogok focizni. Azért pedig külön hálát érzek, hogy már tizenhat évesen elkezdhettem külföldi tapasztalatokat gyűjteni. Szerintem megéri légióskodni, bár nyilván nem mindegy, hol vágsz bele az új kalandba. Portugáliában mindenki a labdával kel és fekszik, amikor megérkeztem, ezzel szembesültem először. Az ottaniak ráadásul nemcsak imádják a focit, hanem még profizmussal is vegyítik, ez a két tény pedig magáért beszél. Természetesen az elején voltak beilleszkedési problémáim, de nem azért, mert kiközösítettek a többiek, hanem mert semmilyen szinten nem beszéltem a nyelvet, és távol kerültem a családomtól. Viszont miután túlélted az első néhány hónapot, olyan normákat, értékeket »vernek beléd«, amelyekre Magyarországon nem minden esetben fektetnek nagy hangsúlyt. Elsősorban a motivációra és az elvégzett munka mennyiségére, valamint minőségére célzok. Nagyon nem ugyanaz itthon és külföldön.”

ACTIVITYBEN IS FEJLŐDÖTT

Szita Zoltán activityzni is megtanult Lengyelországban  •  Forrás: Wisla Plock

A korosztályos kézilabda-válogatottakat végigjárta, már 2017-ben tagja volt az U21-es együttesnek a 21 éves Szita Zoltán. Az immár nagyválogatott balátlövő a nyáron nemcsak klubot, hanem országot is váltott: a Balatonfüredből a lengyel Wisla Plockba szerződött.

Az átigazolás utáni első hónapok remekül alakultak a számára: a Bajnokok Ligájában nyolc mérkőzésen 26-szor volt eredményes, klubja százszázalékos mérleggel vezeti a bajnokságot, a fiatal magyar játékost pedig befogadták a csapattársak. De mégis, mi motiválta, hogy távozzon a gyengének semmiképpen sem nevezhető magyar bajnokság negyedik helyezettjétől és belevágjon az ismeretlenbe?

„A legfőbb célom a fejlődés volt. Kiszakadni egy kicsit az otthoni, jól megszokott közegből. Most magamról kell gondoskodnom, úgymond fel kell nőnöm. Új impulzusok érnek, igaz, maga a kultúra hasonlít az otthonihoz, az emberek eléggé zárkózottak, nem nagyon beszélnek angolul. Így a kézilabda mellett Activityben is sikerült előrelépnem, mert valahogy meg kell értetnem magam a helyiekkel.”

Szita már az első hónapok után érzi magán a javulást, és ebben megerősítették korábbi edzői is. Azt mondják, gyorsult és fizikailag is erősebb lett. De ő megemlíti még a személyiségfejlődést is, és emiatt minden fiatalnak ajánlja, hogy próbálja ki a légióséletet.

„Nem is kérdés! Mindenkinek csak javasolni tudom. Nyugodtan mondhatom, mind kézilabdázóként, mind emberként rengeteget lehet fejlődni. És az sem utolsó szempont, hogy új nyelveket tanul az ember. Igaz, a lengyel nagyon nehéz, de rajta vagyok.”

LÉTEZIK AZ AMERIKAI ÁLOM

Juhász Dorka minden percét élvezi az amerikai életnek

Másfél évvel ezelőtt a 19 éves kosárlabdázó, Juhász Dorka megannyi Egyesült Államokbeli továbbtanulási lehetőség közül végül az Ohio State Egyetem mellett tette le a voksát. A pécsi lány tavaly júniusban kezdte tanulmányait, ám eleinte még nem tudott teljes értékű munkát végezni. Ennek az volt az oka, hogy a 2018-as U18-as Európa-bajnokságon elszenvedett térdszalag-szakadásból nem épült fel teljesen.

„Először négy évvel ezelőtt, a portugáliai U16-os Eb után keresett meg amerikai egyetem. Játékos-megfigyelők vettek észre, és ezután folyamatosan kapcsolatban álltam velük. Tartottam tőle, hogy a sérülésem megakadályozhatja a kijutásomat, de szerencsére egyik iskola sem döntött úgy, hogy visszavonja az ajánlatát.”

Dorka régóta ábrándozott arról, hogy az Egyesült Államokban tanuljon és játsszon a gimnáziumi évek után. Arról mesélt, hogy a sokat hallott „amerikai álom” kifejezés tapasztalata szerint valóban létezik.

„Már az első pillanatban imádtam. A szobatársaimmal rögtön az elején remekül kijöttem, és hamar beilleszkedtem a csapatba is. Az egyetlen negatívum a honvágy volt, amit eleinte viszonylag nehezen kezeltem. Ettől eltekintve minden percét élvezem a kinti életnek, valóban olyan, mint a filmekben: több tízezer diák járkál az utcákon, mindenki nagyon közvetlen, barátságos.”

Mindezt figyelembe véve nem is lehet kérdés, Dorka szerint megéri utánpótláskorban külföldre szerződni.

„Ha valaki ajánlatot kap egy külföldi egyetemtől, az azt jelenti, hogy a szakemberek már felfigyeltek rá, tehát bizonyított korosztályos szinten. Ha a tanulás és a sport találkozik, az mindenképpen jó. Sajnos ez az összhang ma Magyarországon még nem adott. Az biztos, hogy nagy lehetőség amerikai egyetemi diplomát szerezni, ezzel együtt megismerni a kosárlabda őshazájában a sportág ottani kultúráját.”

INSPIRÁLÓ KÖRNYEZETBEN

Vértes Nátán saját példája alapján is mondja: érdemes nagyot álmodni  •  Forrás: Aberdeen Wings

Évek óta a hazai jégkorongsport egyik legnagyobb ígéretének tartják a most 19 éves Vértes Nátánt. A korosztályos válogatott támadó 2018 nyarán igazolt Finnországba, a HPK együttesébe, ahol sok mindent átértékelt, amit addig a sportágról gondolt.

„Úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem ott emberileg és szakmailag is. Meg kellett tanulnom távol mindenkitől, egyedül gondoskodni önmagamról. Sokat erősödtem és gyorsult a játékom, hasznos egy év volt.”

A finnországi kaland egy év után véget ért, miután megérkezett a várva várt tengerentúli megkeresés. Az egyik nívós juniorligában, az NAHL-ben szereplő Aberdeen Wings lecsapott Vértesre.

„Mesébe illően és nagyon gyorsan történt az átigazolásom. A Magyarország–Egyesült Államok felkészülési meccsen figyelt fel rám az amerikai válogatott edzője, aki egyben az egyik egyetemi csapat másodedzője is.Ezután többször is érdeklődtek. Korábbi edzőm,Kercsó Árpádarra nevelt:mindig úgy játsszak, hogy bármikor felfigyelhetnek rám,és ez most bejött. Ezért a saját példámból tanulva is üzenem minden kis jégkorongozónak,merjenek nagyot álmodni, tegyenek meg mindent, mert az álmok igenis valóra válhatnak.

Az azóta eltöltött időszakot pedig nagyon is élvezi a magyar fiú, sorra lövi a gólokat, s úgy látszik, megtalálta a számításait.

„Nagyon kedvezően fogadtak a játékosok és az edzők is. Óriási megelőlegezett bizalmat kaptam, és sikerült megmutatnom, mit tudok. A szakmai stáb hite erőt és lendületet ad ahhoz, hogy kiderüljön, mire lehetek még képes. Inspirál az amerikai gondolkodás, nagyon jól érzem itt magam.”