Vízilabda: vita a hazánkban játszó külföldiek létszámáról

UP-info Több hazai csapatsportágban folyik a vita arról, vajon jót tesz-e a magyar bajnokságnak, illetve a válogatottnak a külföldi légiósok magas száma. A labdarúgó NB I kapcsán ez már hosszabb ideje téma, de példaként említhetnénk a férfi és a női kézilabdát vagy a kosárlabdát is.UP-info Több hazai csapatsportágban folyik a vita arról, vajon jót tesz-e a magyar bajnokságnak, illetve a válogatottnak a külföldi légiósok magas száma. A labdarúgó NB I kapcsán ez már hosszabb ideje téma, de példaként említhetnénk a férfi és a női kézilabdát vagy a kosárlabdát is.

A vízilabdázóknál különösen az elmúlt 5-6 évben történtek komoly változások, és mivel a férfiválogatott teljesítménye – bár a három olimpiai elsőséget bezsebelő aranygeneráció után bizonyos mértékig törvényszerű volt a visszaesés – ebben az időszakban meglehetősen hullámzó volt (2013-ban világbajnoki cím, aztán Eb-érmek, de idén csak 8. hely a kontinensviadalon, egy Világkupa-arany és egy Világliga-ezüst mellett), sokan felteszik a kérdést: mennyiben biztosítja fiatal tehetségeink fejlődését a jelenlegi szisztéma az itthoni bajnokságban?

A magyar férfi vízilabda-bajnokságban jövőre nagy változások lehetnek  •  Fotó: Polyák Attila

„Azt gondolom, a mostani rendszer egy kicsit túlzó – mondta Faragó Tamás olimpiai bajnok. – A klubok négy légióst alkalmazhatnak, ezt a számot túl magasnak tartom. Nonszensz, hogy alig egy-két olyan csapatot látunk, ahol saját nevelésű ifijátékosok szerepelnek. Üdítő kivételként említhetjük az UVSE-t vagy a KSI-t, ahol nincs eredménykényszer, de a tehetősebb együttesek érdeke az, hogy minél előrébb végezzenek, minél több trófeát szerezzenek. Ez a saját szempontjukból érthető, más kérdés, hogy a válogatottnak nem annyira ideális" – tette hozzá Faragó, aki a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja, és a hazai utánpótlásképzés egyik vezéralakja is egyben.

Nem meglepő módon más szemüvegen keresztül látja a folyamatokat Braniszlav Mitrovics. A nyár óta az OSC-ben védő kapus az egyik legrégebb óta Magyarországon pólózó idegenlégiós, 2010 óta szerepelt a Ferencvárosban, a Debrecenben és az Egerben is.

„Amikor idejöttem, teljesen más volt a helyzet – szögezte le az olimpiai, világ- és Európa-bajnok szerb klasszis. – Akkoriban csak két igazán erős gárdája volt a magyar bajnokságnak, a Vasas és az Eger. Mára az OB I a világ legjobb pontvadászata lett, több bombaerős, és sok jó együttessel. Ne felejtsük el, hogy a Szolnok-Ferencváros-Eger-OSC négyes mellett ott van a Miskolc, a BVSC és a Honvéd is."

Braniszlav Mitrovics, a szerb válogatott kapusa 2010 óta pólózik Magyarországon  •  Forrás: NurPhoto

Mitrovics nem tagadja, hogy személy szerint neki nagyon hasznosak voltak az itt eltöltött évek.

„Otthon, a Partizanban tehetséges második számú kapusnak tartottak, ha ott maradok, nem lett volna esélyem arra, hogy bekerüljek a szerb válogatottba. A Fradiban, majd a Debrecenben és az Egerben felépítettem magam, és ez a nemzeti csapatban nyújtott produkciómra is pozitív hatással volt."

Aszerb válogatott kapujában nemegyszer a magyar támadókat (is) megbolondító, „Mitro" becenévre hallgató hálóőrt tehát az OB I emelte arra a szintre, amellyel trófeák sorához segítette déli szomszédainkat.

Angelosz Vlahopulosz 2017-ben érkezett Magyarországra, az olasz Posillipotól igazolt Egerbe, amit remek döntésnek tart.

„Mi sem jellemzi jobban, milyen magas színvonalú a magyar bajnokság, mint az, hogy a tabella hátsó régiójában tanyázó csapatok ellen sem mehet senki is biztosra. Ebben nagy szerepük van a légiósoknak. Ha több a jó együttes, több a jó meccs is, ennek pedig csak hasznát láthatja a magyar vízilabda" – mondta a görög válogatott kulcsembere.

„A görög bajnokságban például ott van Európa egyik legjobbja, a BL-címvédő Olympiakosz, de a többi csapat meg sem közelíti a szintjét, így rengeteg az unalmas mérkőzés. A külföldiek mindig pluszt hoznak az adott ország vízilabda-kultúrájába, a fiatalok tanulhatnak tőlük."

Még élesebben fogalmaz Aaron Younger, aki Mitrovicshoz hasonlóan 2010-ben igazolt Magyarországra. Négy Szegeden eltöltött szezont egy év horvátországi kitérő (Jug Dubrovnik) követett, majd három szolnoki idényt követően szerződött a Ferencvároshoz.

„Óriási butaság és szűklátókörűség azt gondolni, hogy a magyar válogatott néhány gyengébb eredménye a sok légiós miatt csúszott be – jelentette ki az ausztrál játékos. – A magyar vízilabdázók számára hatalmas lehetőség, hogy ilyen erős ligában szerepelhetnek, és nemcsak magukra a meccsekre, hanem az edzésekre is gondolok. Nálunk például Mezei Tamás vagy a még mindig fiatalnak számító Német Toni a világ egyik legjobb centerétől, Szlobodan Nikicstől tanulhat testközelből, de ugyanez elmondható mondjuk a szolnoki Bátori Bencéről, aki mellett egy Andrija Prlainovics pólózik, és még lehetne tovább sorolni. Amennyiben csökkentenék a légiósok számát, az totális zsákutca lenne, hiszen azzal, hogy a magyarok helyzetét megkönnyítik, a versenyt számukra csökkentik, nem lehet klasszisokat kinevelni. Egy jó játékos ismérve ugyanis az, hogy a nála jobbaktól képes tanulni, hogy egyszer majd ő legyen a jobb."

A sportág hazai vezetésében témát jelent a légiósok számának esetleges korlátozása. Faragó Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy jövőre két fontos kérdés is napirendre kerülhet, melyekről elnökségi döntések születhetnek. Egyrészt könnyen elképzelhető, hogy csökkentik az élvonal csapatainak létszámát, hiszen sokan úgy gondolják, nincs 16 ütőképes, az OB I-re jogosult klub.

„Másrészt érdemes megvizsgálni a külföldi kvótát – mondta Faragó. – Még véletlenül sem vagyok légiósellenes, én valahol középen helyezkedem el a véleményemmel. Hiszem, hogy létezhet kompromisszum, ami megfelel a magyar vízilabda érdekeinek, de ehhez az egyébként eredménycentrikus gazdálkodást folytató kluboknak is engedniük kellene. Acsapatonként négy légiós sok, és ez nemcsak a férfi, hanem a női bajnokságot is érinti, ráadásul olyan is előfordul, hogy egyes csapatoknál honosított légiósok szerepelnek, ők további helyeket vesznek el a magyar fiataloktól."

Montreal olimpiai bajnoka a spanyol, német és olasz példát hozta fel, ahol korábban hemzsegtek a külföldiek az első osztályban, ám miután a válogatottak eredményei látványosan visszaestek, drasztikusan korlátozták a létszámukat, általában klubonként két játékosban. Erre a leggazdagabbnak számító olasz csapat, a Pro Recco nagyhatalmú ura, Gabriele Volpi úgy reagált, hogy a légiósok jelentősebb részét csak a Bajnokok Ligájában alkalmazta (ahol a nemzeti szövetségek rendelkezései nem érvényesek). Jövőbeni hazai szigorítás esetén a tehetősebb magyar klubok számára esetleg ez jelenthet megoldást, de ebben az esetben be kell vállalniuk, hogy egyes értékes külföldi játékosaik – miközben nyilván nem két fillérért lesznek itt – a szezon jelentős részében, olykor hetekig nem játszanak tétmérkőzéseket.