Tenisz: Temesváriék családi partijai

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huVilágklasszis sportoló gyermekének lenni sohasem könnyű. Ugyanazt az utat, vagyis sportágat választani pedig még kevésbé az. A praktikum ugyan kétségtelenül a közös szenvedély mellett szól, az elkerülhetetlen összehasonlítás azonban ellene. A női világranglista egykori 7. helyezett, párosban Roland Garros-győztes Temesvári Andrea esetében az élet hozta úgy, hogy végül mindhárom gyermeke a teniszpályán kötött ki. A 17 éves Tímea, a 16 éves Márkés a 13 éves Milán egyaránt az MTK játékosa.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huVilágklasszis sportoló gyermekének lenni sohasem könnyű. Ugyanazt az utat, vagyis sportágat választani pedig még kevésbé az. A praktikum ugyan kétségtelenül a közös szenvedély mellett szól, az elkerülhetetlen összehasonlítás azonban ellene. A női világranglista egykori 7. helyezett, párosban Roland Garros-győztes Temesvári Andrea esetében az élet hozta úgy, hogy végül mindhárom gyermeke a teniszpályán kötött ki. A 17 éves Tímea, a 16 éves Márkés a 13 éves Milán egyaránt az MTK játékosa.

− Semmiképpen sem volt elvárás velük szemben, hogy ugyanazt a sportágat válasszák, mint én – mondta honlapunknak a 80-as, 90-es évek profi teniszezője, Temesvári Andrea a családi szálakat bogozgatva. – Legbelül persze mindig volt olyan vágyam, hogy megtanítsam őket teniszezni, de csak azért, hogy hobbiszinten tudjunk együtt játszani. Ám amikor elindítottam a saját iskolámat, a kicsiket nem tudtam kire bízni, hát magammal vittem őket. Szinte észrevétlenül kapcsolódtak be az edzésekbe. Egyik csak egy ütőt vett fel, a másik labdát szedett, majd egyszer, kétszer, százszor ütött bele. Szó szerint belenőttek a teniszbe.

Tímea (jobbról) volt az első, aki édesanyja nyomdokaiba lépett  •  Fotó: Zádor Péter/ MTSZ

Pedig a világklasszis anyuka mindent megtett, hogy más sportágakat is megismerjenek gyermekei. Úszásra, dzsúdóra, focira hordta a fiúkat, Timi pedig nagyon jól táncolt. Ám ahogy egyre többet teniszeztek, a versenyzést is igényelni kezdték. Egyik a másik után. „Úristen, mi lesz ebből?” – tette fel önmagának a kérdést Temesvári Andrea, aki ma már egyáltalán nem bánja, hogy így alakult:

− Ezen a szinten már nem is lehetne erőltetni. Látom rajtuk az elhivatottságot, a vágyat és az alázatot, ahogy az iskola mellett jönnek edzésre. Ha megfáznak, vagy fáj a gyomruk, még ők kérdezik tőlem, mehetnek-e edzésre? Nem egyszer fordult elő, hogy nekem kellett rájuk szólnom, hogy most pihenés van, a tenisz megvár.

Bármennyire természetes is volt a tenisz a gyermekek számára, Visontai Tímea elismeri, hogy eleinte nem is gondolta, hogy édesanyja nyomdokaiba lépjen:

− Az eltelt évek hozták, hogy egyre jobban és jobban a tenisz felé forduljak, s ma már el sem tudom képzelni nélküle az életemet. Azt szeretem benne a legjobban, hogy teljesen önmagamat tudom adni, és csak magamra tudok támaszkodni. Persze, nem könnyű anyu lányaként játszani, mégis inkább a pozitívumok vannak többségben. Olyan tanácsokat kaphatok tőle, amit mások csak az edzőjüktől, s ez mindenképpen előny a társaimmal szemben.

Az ITF korosztályos világranglistáján az 524. helyen álló Tímeának tavaly egyre jobban ment a játék, ám megsérült, s egy évet ki kellett hagynia. Algériában, egy nemzetközi tornán például egy francia edző megismerte a stílusa alapján.

− Nagyon meglepődtem, mert az alkatunk igen, de az arcunk nem igazán hasonlít egymásra – emlékezett vissza a fiatal teniszező, az algériai kalandra. – Az edző azt mondta, hallotta, hogy magyar vagyok a játékom pedig szerinte nagyon hasonlít anyukáméra. Mondanom sem kell, mennyire jól esett.

Öccse, Márk is próbálkozott másik sportággal, mégsem tudta végzetét, vagyis a teniszt elkerülni.

− Nagyon sok focimeccset néztem a tévében, azért kaptam kedvet hozzá – beszél választásáról Visontai Márk. − Egy ideig párhuzamosan űztem a kettőt, aztán győzőtt a kisebb, sárga labda. A focipályán zavartak a viták és veszekedések, itt viszont csak magamra lehetek mérges, ha elrontok valamit. Anya nagyon sokat segít nekem a fejlődésben, egyszer szeretnék külföldi egyetemen tovább tanulni a tenisz segítségével.

Márk azonban nemcsak emiatt tart ki a családi szenvedély mellett, hanem a pozitív mentalitás miatt is, amelyet a teniszpályán tanult, és amelyet az életben is sikeresen alkalmaz.

A Temesvári-Visontai családban rendszeresek a hétvégi teniszpartik. Csak annak van felmentése alóla, akinek nagyon fontos dolga akad, mondjuk tétmeccse. De senki sem keres kibúvókat, minden úgy alakult, ahogy Andrea gyermekei születésekor megálmodta, vagyis örömmel lépnek pályára.

− Amikor négyen voltunk a pályán és még kicsi voltam, anya mindig úgy alakította a párosokat, hogy vele legyek, így a szemben állók nem voltak túlerőben – mesél a családi munkamegosztásról Milán, a legkisebb, aki testvérei mellett nemcsak a játékba, de a versenyzésbe is hamar belejött. – Ahogy nőttem, úgy erősödtem, ma már mindegy ki kivel van, teljes az egyensúly a csapatban. Én örülök, hogy anya világklasszis teniszező volt, mert jobbnál jobb tanácsokat tud adni nekem. Sohasem zavart az összehasonlítás. Tudtam, ha fejlődöm, akkor senki sem mondhatja, kisöcsi mit keresel te itt. Ezért minden edzésen odateszem magam, és csak az motivál, hogy napról napra jobb legyek.

Bármennyire ért is a teniszhez Temesvári Andrea, a legjobb döntésüknek azt tartja, hogy nem vele, hanem az MTK egyik edzőjével, Nagy Zoltánnal gyakorolnak a gyermekei. A szakember pedig úgy kezeli őket, mint bárki mást. Számára csak az a fontos, hogy mind a játékosok, mind pedig szüleik részéről maximális a bizalom iránta, a közös munkának ez a legfontosabb alapja.

− Nem szeretném, ha az egész életünk csak a teniszről szólna, ezért próbálom szétválasztani egymástól az anyai és az edzői szerepet – beszél döntéséről az egykori profi játékos. – Nem könnyű, de így helyes. Bár nálunk ez nem igazán téma otthon, azért én pontosan tudom, milyen iszonyatosan nagy teher számukra, hogy az én gyermekeim. A világ legbüszkébb anyukája vagyok, mert nemcsak megtanultak élni ezzel a helyzettel, de a lehető legnagyobb természetességgel és jóindulattal kezelik. Mi pedig szülőkként nem tehetünk mást, mint segítjük őket, hogy a maximumot tudják kihozni magukból. Ha a teniszt választották, hát abban.

További korosztályos hírekTENISZBENa sportági aloldalunkon.