Moszkva – Budapest – Kovács Erika jegyzete

Semmi sem utalt arra, hogy baj lenne a magyar úszósportban, mégis felbolydult az uszodák világa, amikor Petrov Iván bejelentette, elindul az elnöki pozícióért a Magyar Úszószövetség vasárnapi tisztújító közgyűlésén Wladár Sándorral szemben.

Persze a kihívó végig hangoztatta, nem a regnáló elnök ellen indul, pusztán azért döntött így, mert szerinte lehetne jobban csinálni, mint ahogyan Wladár csinálja, mégis: a kampány eldurvult. Hogy e tekintetben melyik oldalról jöttek a durvább megjegyzések, a cifrább mondatok, a furább, sőt néha gyomorforgató kijelentések, mindegy, bár a 21. század technikai vívmányainak köszönhetően minden egyes megnyilvánulásnak nyoma marad.

De ugyanígy utána lehet nézni annak is, milyen is volt Wladár Sándor három évvel ezelőtt, amikor először megválasztották a Magyar Úszószövetség elnökének.

Nyeretlen kétévesként (bocsánat, elnök úr!) vágott neki a hatalmas feladatnak, s itt most nem a képességeit minősítjük: egyszerűen nem volt hozzászokva a nyilvánossághoz, a tömegek előtti megnyilvánuláshoz, egy-egy beszéd előtt órákig, sőt az elején napokig feszült volt – mert ahhoz szokott úszóként (és mekkora úszóként!), majd állatorvosként is, hogy a munkájával ér el eredményt.

A moszkvai olimpiai bajnoki arany vagy egy jószág megmentése elég bizonyíték volt arra, hogy jól végzi a munkáját: bizonyság volt önmagának és a külvilágnak is.

Beszédeket írni és mondani, támogatókat keresni, érvelni, meggyőzni, kampányolni, versenyzőket istápolni, bátorítani, segíteni – nos, 2017 szeptemberéig ezek majdhogynem ismeretlen fogalmak és tevékenységek voltak neki. Ám mivel az úszósport a szívügye, s mivel három évvel ezelőtt az úszócsalád jelentős többségének agitálására vállalta a feladatot, tanult.

Tudta, hatalmas a kihívás, ám igazi harcosként nem futott el, vállalta a küzdelmet – mert ne tévedjünk, ez az elmúlt három év kemény csatát hozott. Hogy mekkorát, azt persze leginkább csak ő tudja, az úszósport tagjai csak a változást érezhették: vérzivataros esztendők után végre tényleg béke és nyugalom meg rend költözött a sportágba.

Ezt a vasárnapi közgyűlés meggyőző fölénnyel megerősítette.

Ráadásul titkos szavazással, amire régóta nem volt példa – ez utóbbi még meggyőzőbbé teszi újbóli megválasztását, olyan diadallá, amellyel csak a negyven évvel ezelőtti olimpiai győzelme vetekedhet.