Tökös csávó – Kovács Erika jegyzete

Már akkor is beleborzongott az ember, így, másfél évvel később pedig még inkább...

A debreceni úszó országos bajnokságok mindig különlegesek – nekem mindenképp, hiszen nekem Hajdúböszörmény a világ közepe –, azon a másfél évvel ezelőttin viszont tényleg egészen furcsa koreográfiát írt az élet.

Elrajtolt a férfi száz pillangó döntője, a hangszórókból pedig felcsendült a zene: „Induljon a banzáj, essen szét a ház!”

És tényleg szétesett!

Milák Kristóf megnyerte a finálét, legyőzte Cseh Lászlót, és beúszta magát a budapesti világbajnokságon induló magyar csapatba.

Elindult a banzáj…

De akkor Kristóf még nem igazán tudta, hol is van, mi történik körülötte – kis túlzással zavarba jött a hirtelen az arcába toluló mikrofonoktól. A megilletődöttséget észlelte Sós Csaba kapitány is, úgyhogy az interjúk előtt megrázta: „Tökös csávó vagy, és tudsz nyerni, ezt ne feledd!”

A „csávó” azóta ehhez tartja magát – és most ne reklamáljon senki azért, hogy a budapesti vb-n Kristóf „csak” ezüstöt nyert száz pillangón. Nem lenne elegáns, meg aztán nem is szívesen írnám le azt a közhelyet, hogy 17 évesen az az ezüst arannyal ért fel.

Az ifjúsági világversenyek első helyezései pontosan mutatták ugyanis az utat – a glasgow-i kontinensviadalon kétszáz pillangón szerzett arany pedig az út mellett álló reflektorokat is felkapcsolta.

És tudják, miért?

Mert az a bajnok, aki egy olyan meggyőző fölénnyel megszerzett első hely után, mint amilyen a glasgow-i volt, csóválja a fejét, és elégedetlenkedik az időeredmény miatt (nem kellene pedig, hiszen öt hónapon belül kétszer 1:52.7-es időt úszni Michael Phelpsen kívül senkinek sem sikerült korábban), nemcsak bajnok – igazi klasszis is.

És a fejcsóválás előtti másik mozdulat szintén ezt támasztja alá: Milák Kristóf a célba érkezése után megfordult, széttárta a két karját, és magabiztosságot sugárzó tekintettel bólintott egyet.

„Hölgyeim és uraim, megérkeztem!”

A banzáj folytatódik.