Vigyázz, kész, rajt! – Kovács Erika jegyzete

Amikor álmodból arra riadsz fel, hogy azt számolod, hány karcsapás van még hátra a célig, amikor állandóan a világranglistákat, a rajtlistákat böngészed, amikor folyton-folyvást csörög a telefonod, hogy „Figyelj, segíts már, akár még fogadnék is rá: szerinted Gyurta Dani nyer?”, akkor egészen biztosan tudod: hazaértél. „Figyelj, segíts már, akár még fogadnék is rá: szerinted Gyurta Dani nyer?”, akkor egészen biztosan tudod: hazaértél.

Újra pörgés van körülötted, újra a legjobbak és legnagyobbak között dolgozhatsz nyolc teljes napon át, újra és újra átélheted azt, amire csak kétévente van lehetőséged.

Az úszók világbajnokságán.

Persze, minden negyedik évben olimpiát rendeznek, de azt most ne számítsuk, hiszen azon a versenyen jóval több sportág képviselteti magát, a vizes világbajnokságon viszont minden a vízben történik.

És persze, az elfogultság is szól belőlem, de egy FINA-világbajnokságon az úszásnak kiemelt helye és szerepe van.

Az úszó-világbajnokság az az esemény, amelyen ott kell lenni! Akármilyen szerepkörben, de ez a verseny kihagyhatatlan.

Utánozhatatlan, leírhatatlan.

És kitörölhetetlen az ember emlékezetéből.

Hiszen bennem is ott van Gyurta Dani mindhárom világbajnoki győzelme, az azt megelőző és az azt követő minden pillanat, Hosszú Katinka öt vb-aranya, Cseh Laci hihetetlen talpra állásai, és igen, az a katartikus érzés is előcsalogatható, amelyet sok-sok magyar átélt akkor, amikor Kazanyban kétszáz pillangón elsőként csapott célba.

Sorolhatnám, persze, hosszasan az emlékeket, felidézhetném a világbajnokságokat körülvevő őrületet, a megannyi világrekordot, így, a budapesti vb rajtjánál mégsem teszem.

Mert jön nyolc fantasztikus nap, jön ennél sokkal több magyar érdekeltségű finálé – lesznek ismeretlenül ölelkező boldog szurkolók, és lesz hangos számolás, amikor a Duna Aréna közönsége egy emberként számolja majd a célig hátralévő karcsapásokat: még egy meg még egy és még egy! Megvan!

Hajrá, magyar úszók!