„A torna volt az életem” – Kéry Anikó hetvenéves

Olyan dupla csavart, mint az övé, sokáig senki sem tudott végrehajtani a hazai versenyzőtársai közül, rövid pályafutása alatt is meghatározó tagja volt a magyar tornászválogatottnak – Kéry Anikó kedden tölti be hetvenedik életévét. A karrierjét (1966–1973) a KSI-ben töltő sportoló legnagyobb sikerét az 1972-es müncheni olimpián érte el, amelyen a tornászcsapat tagjaként bronzérmet szerzett.

„Csendesen, családiasan ünneplünk – mondta lapunknak a kerek évfordulóról Kéry Anikó, majd kérdésünkre kitért a hétköznapjaira. – Mindennap ebéddel várom a családot, unokázom, sokszor érte megyek az iskolába, elviszem edzésre, ellátom a szokásos nagymamai feladatokat.”

Kéry Anikó nagyon szép emlékekkel tekint vissza a pályafutására.

„Szerettem a társaimat, nagyon szerettem tornázni, az volt az életem. Az olimpiai bronzérem volt a csúcs, de amúgy is jó volt a lányokkal nemzetközi viadalokra, világversenyekre járni – kicsit halványulnak már az emlékek, de voltunk Olaszországban, Katowicében, Romániában, meg még megannyi helyen. Ami érdekes, hogy azokban az időkben még zongorára tornáztunk, a versenyeken és az edzéseken is zongorakíséretre mutattuk be a gyakorlatokat. Más világ volt akkor!”

A müncheni játékokon Kéry mellett Békési Ilona, Császár Mónika, Medveczky Krisztina, Kelemen Márta és Nagy Zsuzsanna volt a csapat tagja.

„Tartjuk a kapcsolatot, legalább évi kétszer találkozunk is, egy tornász baráti kör keretein belül. Sőt, nemrég az egyik összejövetelre a müncheni csapatból négyen mentünk el, Zsuzsa, Márta, Ilona és én. Krisztina most nincs itthon, Ausztráliában él, Mónikának pedig a férje, Balczó András mellett kell lennie, de egyébként ők is eljöttek volna.”

Kéry Anikó 1973-as visszavonulása után a cirkuszművészeti pályán folytatta, a Baross Imre Artistaképző Intézetben tanult, számos országban fellépett artistaként – ez idő tájt ismerte meg férjét, Kapros Attilát. Lányuk, Kapros Anikó párosban magyar bajnok, 2000-ben egyesben és párosban junior Australian Open-bajnok teniszező.

„Amikor 1973 decemberében abbahagytam a tornát, a későbbi férjem édesapja véletlenül észrevette az újságban a visszavonulásomról szóló cikkeket. Innen jött az ötlet, hogy egy nyújtó csoporthoz, az Öt Tihanyi légtornászszámba csatlakozzak, mert az egyik lány férjhez ment, és sürgősen kellett nekik új ember. Én pedig készen álltam a feladatra, mert a nyújtógyakorlatok nekem olyanok voltak, mint amilyeneket korábban a korláton csináltam. Két hét alatt kellett megtanulni a koreográfiát, aztán nyolc hónapos szerződésünk volt előadásokra az NDK-ban. Ebben a csoportban ismertem meg a férjemet, már az ötvenegyedik évünket töltjük együtt!”