– Állítólag azt mondta korábban, ha két magyar is odaér a dobogóra K–1 ezer méteren, tótágast áll. Nos?
– Valóban mondtam ilyet, de ígértem mást is Bálintnak, inkább azt igyekszem teljesíteni. A tavalyi dél-afrikai edzőtáborozás közben megtetszett neki egy gyémánt, én pedig megígértem, hogy megvesszük neki. Ő az a sportoló, aki leginkább megérdemelte ezt az aranyérmet: sokat tett érte, mindent alárendelt ennek a győzelemnek. Annyira boldog vagyok, hogy megcsinálta, hogy elérte a célját, hogy igazából szomorkodni sem tudok a másik miatt. A legjobb helyre került az aranyérem. Az pedig, hogy Varga Ádám bejött második helyre, a legnagyobb boldogság a számomra. Azért azt sem feltétlenül bántam volna, ha holtverseny alakul ki az első helyen...
– A másik miatt sem tud szomorkodni megjegyzés a női párosokra vonatkozik?
– Mindkét párosunk a szélcsendes, vagy a szembe szeles pályát szereti, ez az erős hátszél nem annyira fekszik nekik. Ez látható is volt. A rajtban nem nagyon vagyunk erősek, ezen a lötyögős, hullámos vízen pedig elég nehéz ledolgozni az ott összeszedett hátrányt. Megtettek mindent a lányaink, ez most erre volt elég.
– Csak nem szomorkodik az egy arany, egy ezüst, egy bronz miatt...
– Azt nem mondtam, hogy szomorúnak kell lennünk, viszont azt gondoltam, hogy a két női páros előrébb végez. Ez egy olimpia, ma ilyen körülmények között rendezték a versenyt, ehhez kellett mindenkinek alkalmazkodnia – ez nem magyarázkodás, ezek tények. A lányok sem elégedettek a harmadik és negyedik hellyel.
