Mindenen felülkerekedett – búcsú Serena Williamstől, a tenisz nagyasszonyától

„Borzasztó vagyok a búcsúzkodásban, a legrosszabb a világon” – írta mentegetőzve Serena Williams a néhány hete a Vogue magazinban megjelent levelében, amelyben nem használta ugyan a visszavonulás szót, de azt egyértelművé tette, hogy érdemi teniszpályafutása véget ért. Nincs kizárva, hogy elindul még versenyen, talán mérkőzést is nyer, ám az – ha lesz egyáltalán – nem változtat a még az előző évezredben kezdődött karrierjének egészén.

És miután a 41. életévét szeptember 26-án betöltő Serena Williams maga jelölte ki sportolói léte érdemi végpontját, vagy ha úgy tetszik, önmaga „utolsó táncának” helyét és idejét, máris megindult az életmű értékelése és kontextusba helyezése. Serena Williams minden idők legnagyobb teniszezője, vagy csak egyike a legnagyobbaknak? Az open érában nyert 23 Grand Slam-trófeája nyom-e többet a képzeletbeli mérleg serpenyőjében, vagy az összességében több címet elhódító, s a világranglista élén is hosszabb időt eltöltő Martina Navratilova vagy Steffi Graf pályája sikeresebbnek nevezhető?

A New York Times augusztus végén színvonalas cikkben járta körül Serena Williams GOAT-státuszát (Greatest of All Time, vagyis a minden idők legjobbjára ragasztott képzeletbeli címke mozaikszava), ám nagyon okosan csak szempontokat kínál fel az összehasonlításhoz, a konklúzió megvonását és a véleményalkotást ugyanakkor az olvasóra bízza, miközben finoman arra is utal, hogy ennek az egész méricskélésnek voltaképpen nincs lényegi jelentősége.

Az ellenben már sokkal izgalmasabb kérdés, s a következő generációknak is tanulságosabb talán, hogy miként emelkedhetett Serena Williams a női tenisz történetének legnagyobbjai közé, s mit érdemes átvenni vagy elsajátítani a valóban unikálisnak nevezhető felemelkedés-történetéből. És mi az, amin változtatva a versenyzőként megannyi emlékezetes győzelmet arató és a pályán 94.5 millió dollárt (átváltva 36.3 milliárd forintot) kereső szupersztárnál is eredményesebb ösvény járható be.

SERENA, A GYERMEK: EGY APA MESTERTERVE

Ha Serena Williams „sohavégetnemérős” karrierjének, elképesztő dominanciájának és fantasztikus sikereinek a miértjét kutatjuk, első utunk apjához, Richard Williamshez vezet, aki nélkül sem Venus, sem Serena nem jutott volna el nemhogy a meghódított csúcsokig, hanem a teniszpályák közelébe sem.

Richard Williams már azelőtt tudta, hogy második feleségétől, Oracene Price-tól született gyermekeiből teniszmenőt farag, még mielőtt azok megfogantak volna. Az ötletet (ahogy az a Richard király című, 2021-ben a forgatott, életrajzi elemekre építő, Will Smith főszereplésével készült játékfilmből is kiderül) egy teniszközvetítés adta – Williams az 1978-as Roland Garrost nézve figyelt fel arra, hogy a női egyest megnyerő román Virginia Ruzici átvesz egy 40 ezer dollárról szóló csekket. Ilyen sok pénzt ilyen rövid idő alatt elvégzett munkával keresni márpedig nem lehet, gondolta, s azzal megszületett a fejében a mesterterv. 1980-ban aztán Venus, majd 15 hónapra rá Serena is világra jött – a lányok sorsa ekkorra lényegében eldőlt.

Mondhatnánk, hogy a szülői terv elméleti része akár egybe is vethető a pedagógus Polgár László didaktikai ideájával, aki három lánygyermekéből (Zsuzsa, Zsófia, Judit) nevelt világklasszis sakkozót. Ám amennyire tudatosabb (és szakmaibb) volt a magyar apuka neveléstani kísérlete, annyival tetszett nehezebbnek Richard Williams vállalása: feketeként betörni és dominálni egy szinte kizárólag a fehérek által uralt, roppant költséges sportban, mindezt nehéz és igen kemény körülmények közül indulva.

Mindez persze első olvasatra inkább tűnik emberkísérletnek, mint felelős szülői döntésnek, kezdve azzal, hogy ugyan hogy is lehetne egy (pláne két) gyermek életét megtervezni egy nagyjából nyolcvanoldalas irományban. Vagy úgy elkezdeni a teniszoktatásukat, hogy a szakmával, sőt a sportág alapjaival az apa és a felkészítésből majd ugyancsak oroszlánrészt vállaló felesége is csak felnőttfejjel ismerkedik meg. Ugyanakkor nem lehet nem tisztelettel vegyes csodálattal szemlélni azt a nyolcvanas évek végi sajátos családi „startupcéget”, amelyben tényleg minden apró mozaikdarabka ott volt a helyén. Csak egy kiragadott, ám annál jellemzőbb példa a „know-how” kidolgozottságáról. Williams papa azt tapasztalta, hogy az igazán nagy sportolókat a kemény környék, a nélkülözés és a lyukacsos szociális háló edzi kíméletlenné és alkalmazkodóvá? Nosza, költözzön a család a kétes hírű Comptonba, Los Angeles egyik legzűrösebb elővárosába, hadd szokják a lányok a gettó mindennapi „struggle for life-ját”.

A folytatás? Ahogy mondani szokták, maga a történelem.

SERENA, A TESTVÉR: KAPD EL, HA TUDOD!

A Williams nővérek sokáig nem vettek részt az országos korosztályos versenyeken, mert apjuk szerette volna, ha gyermekei – kortársaik megszokott életét élve – nem maradnának ki a legfontosabb közösségi élményekből, ráadásul a tanulást is éppoly fontosnak tartotta, mint a teniszezést. Meg aztán – mint később kiderült, nem is indokolatlanul – tartott a versenyeken „megkapható” rasszista bélyegektől. Azonban sokáig nem tarthatta az „asztalfiókban” a szupertehetséges lányokat, akik a kilencvenes évek derekán a profik között is bemutatkoztak. Venus 1994 októberében, Serena pedig majdnem pontosan egy évvel később. A kisebbik lányt eleinte rémesen idegesítette, hogy egyfolytában az idősebb, s ekkor még jobban teniszező Venushoz mérik. Ő maga azt mondta, nagyon felhúzta magát, ha Venus kishúgaként hivatkoztak rá, ám a dühe és a mérge (mint oly sok más esetben, s tegyük hozzá, oly sok más világklasszis sportoló esetében is) a pályán átalakult szupererővé. „Nagyon szomorú voltam, amikor nem kaptam meg azokat a lehetőségeket, amiket Venus, ám mégis ez segített nekem  – vallott a Vogue-ban megjelent cikkében. –  Arra késztetett, hogy keményebben dolgozzak, és egy kegyetlen harcossá váljak. Venus ütőpartnereként jártam a versenyeket, és amikor lehetőségem volt rá, játszottam is. Követtem és figyeltem őt. Tudtam, hogy miért kapott ki, és arra törekedtem, hogy én ne kövessem el ugyanazt a hibát. Ekkor kezdtem el villámgyorsan előremenni a világranglistán, mert Venus példáján keresztül tanultam meg a vereségek leckéit.”

A profik között 31-szer játszottak egymás ellen a nővérével, először 1998-ban, legutóbb 2020-ban. Az első öt partiból négyet Venus nyert meg, 2002 tavasza és 2003 nyara között viszont Serena már hatból hat sikerrel hozta le a családi csatát, és a legutóbbi tíz meccsükből is hétszer ő diadalmaskodott.

SERENA, A TENISZEZŐ: MINDIG ÉS SOHA

Az apja elhivatottsága és a testvére példája a legjobbak közé juttatta, a legjobbak legjobbikává viszont a saját erejéből vált. Aligha kérdés, hogy testalkata, genetikai adottságai, fantasztikus fizikuma éppúgy hozzájárultak a sikereihez, mint eredendő tehetsége, szorgalma, kitartása és győzni akarása. Ám mindez még vagy kéttucatnyi bajnokaspiránsban is megtalálható. Megalkuvást nem tűrő személyisége, alázatossága, állhatatossága de legfőképp makacs maximalizmusa azonban többnyire az ő javára fordította a kétes szituációkat. Hogy is fogalmazott a Vogue-ban? „Amikor az iskolában írni tanultunk, és nem sikerült tökéletesen megcsinálnom a feladatot, egész éjjel sírtam. Ennyire dühített. Kiradíroztam és újraírtam az A betűt, anyám pedig megengedte, hogy fent maradjak, amíg a testvéreim aludtak. Mindig is ilyen voltam. Vágyom a nagyszerűségre. A tökéletességre. Tudom, hogy nincs tökéletes, és bármit is jelentett az én tökéletességem, addig semmit sem fejeztem be, amíg el nem értem.” 

Ezzel a mentalitással győzött le nemcsak mindenkit, de mindent is, legyen az formaingadozás, fütyülő és káromkodó nézők Indian Wells-ben (2001-ben vállalhatatlanul viselkedett vele és apjával a nézők egy csoportja, csak mert az elődöntőben Venus visszalépett ellene sérülés miatt, s ezt sokan „lebeszélt” eredménynek hitték – Serena válaszul 14 éven át nem vette be a programjába az „ötödik Grand Slamet”...), tüdőembólia (2011-ben kis híján belehalt az elzáródásba, hogy aztán kislánya, Olympia 2017-es születésekor is megküzdjön a vérrögökkel), vita a székbíróval, vagy hogy ne érdekeljék az internetes hozzászólások, hogy már megint milyen hacukában ment fel a pályára a Grand Slam-versenyen.

És ha már a kislánya: Serena „búcsúlevelében” kiemelte, hogy anyaként teljesen megváltozott a fontossági sorrend az életében, a tenisz és az élsport háttérbe szorult.  „Amikor Olympiáról van szó, semmi sem számít túl nagy áldozatnak” – írja, s ebbe így ételemszerűen a teniszkarrier befejezése is beletartozik. Már csak azért is, mert férjével, a Reddit-alapító Alexis Ohaniannel szeretnék, ha Olympiának lenne egy kistestvére is. És egyelőre ez az, ami igazán fontos neki.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 3-i lapszámában jelent meg.)