Minden idők legnagyobbja? – Novak Djokovics kibérelheti az örökranglista első helyét
Sorozatunk hősének, a 22 Grand Slam-győzelemnél járó Novak Djokovicsnak jövőre akár a hiányzó olimpiai bajnoki cím is összejöhet, de ha nem sikerül, akkor is elhúzhat Roger Federertől és Rafael Nadaltól hármójuk speciális és végeláthatatlan versengésében, állandó összehasonlításában.
![]() |
A tenisztörténelem legnagyszerűbb hármas fogata: Rafael Nadal, Roger Federer és Novak Djokovics (Fotók: AFP, Getty Images) |
Természetesen a tenisz rajongói és szakértői között is állandó beszédtéma, sőt hitvita tárgya, hogy ki minden idők legnagyobb játékosa. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a verseny háromszereplős, Novak Djokovics, Roger Federer és Rafael Nadal vesz benne részt. Aki Federer és Nadal fensőbbségét hirdeti, annak nagyon szomorú hírrel kell szolgálnunk: Djokovicsnak megvan az esélye arra, hogy egyedüli és vitathatatlan legjobbja legyen a tenisz történetének. Jelenleg Nadallal holtversenyben a legtöbb, 22 Grand Slam-győzelme van, Federerrel megegyező, hat világbajnoki címmel büszkélkedik, messze a legtöbb héten át volt világelső (jelenleg is az), hétszer zárta a világranglista első helyén az esztendőt, ebben is Djokovics a rekorder. Hogy mi hiányzik neki? Az egyéni olimpiai bajnoki cím, de az speciel Federernek is, hármójuk közül csak Nadalnak jött össze (aki viszont sohasem volt ATP-világbajnok) – a szerb játékos viszont jövőre Párizsban begyűjtheti, igaz, helyzetét nehezíti, hogy salakon rendezik a versenyt.
Bár egyikük fejébe sem láthatunk bele, elfogadottnak tekinthető az a nézet, miszerint a „nagy hármas” tagjai közül Djokovicsnak a legfontosabb, hogy mi áll a neve mellett, vagyis ő hajszolja leginkább a sikereket, ő szeretné kibérelni az örökranglista első helyét. A triótól az elért eredményeket tekintve fényévekre van, de egy lapon szokták említeni vele a skót Andy Murrayt, akinek legnagyobb tette az volt, hogy megvédte egyéni ötkarikás címét, egyébként meg arról híres, hogy 35 évesen csípőprotézissel ütöget hetente, továbbá idén mind a hét döntő játszmába torkolló összecsapását megnyerte.
A hármas tagjai amúgy totálisan megváltoztatták a teniszt, mellettük képtelenség volt labdába rúgni másfél évtizeden át. Djokovics 2008-ban az Australian Open megnyerésével robbant be a közvetlen elitbe, akkor már három éve csak Federer és Nadal nyert majortornát, s Melbourne-ben megszakította a svájci sorozatát, mivel kiütötte az elődöntőben, aki így nem jutott be egymást követő 11. GS-fináléjába.
„Nole” 2011-ben és 2015-ben csak a Roland Garrost „adta oda” másnak, a másik három nagy tornát megnyerte – a 2015-ös negyeddöntőben simán legyőzte a párizsi egyeduralkodó Nadalt, aztán a döntőben váratlanul kikapott a svájci Stan Wawrinkától. 2021-ben került a legközelebb ahhoz, hogy Rod Laver nyomdokaiba lépve összejöjjön neki a naptári Grand Slam, csakhogy a US Open döntőjében jobbnak bizonyult nála az orosz Danyiil Medvegyev – emlékezetes, hogy a vele szemben mindig kritikus közönség akkor mellé állt, Djokovics a mérkőzés hajrájában el is sírta magát.
„Nole a legerősebb, ezt a számok is bizonyítják, de őt szeretik a legkevésbé a három nagy közül. Nehéz rá megfelelő jelzőt találni. Tavaly két Grand Slamen és négy mestertornán nem játszott, mégis bejutott az ATP-világbajnokságra” – hangsúlyozta az olasz Fabio Fognini, aki eddig nyolcból nyolc alkalommal kikapott Djokovicstól.
![]() |
Fizikailag még mindig kifogástalan állapotban van |
Sokan állnak egyébként elő azzal az érveléssel, hogy pályafutása felívelő szakaszában Federernek nem voltak igazi ellenfelei, ezért könnyebben gyűjthette a nagy sikereket, mint két riválisa, ám ezzel nehéz egyetérteni – a Nadal 2005-ös berobbanásáig megszerzett négy GS-trófeájáért olyan remek teniszezőket kellett legyőznie a fináléban többek között, mint Marat Szafin, Andy Roddick vagy Lleyton Hewitt. A sportág tavaly visszavonult művésze a 2018-as Australian Openen győzött utoljára, és ami érdekes, úgy nyerte meg a legtöbbször (nyolcszor) Wimbledont, hogy a döntőben háromszor is kikapott Djokovicstól, kétszer öt szettben, négy évvel ezelőtt ráadásul adogatóként packázott el két mérkőzéslabdát. Nadallal szemben három nagy döntőt nyert meg, míg hatot elbukott – Djokovics és Nadal relációját nézve négy öt az egymás elleni mérleg a finálékban, a nagy hármas tagjai közül a legtöbbször, 33-szor a szerb jutott be a döntőbe a majorökön, Federernél 31, Nadalnál 30 ez a szám, vagyis utóbbi a leghatékonyabb ebben a tekintetben.
Magasan Federer játszott a három gigász közül a legtöbb Grand Slam-tornán, 81-en, Djokovics 69-nél, Nadal 67-nél tart, könnyen előfordulhat, hogy utóbbi kettő nem éri utol ebben a listavezetőt. Djokovics esetében egyébiránt már korábbra predesztinálták, hogy egyeduralkodóvá válik a győzelmek számában, aztán Nadal tavaly – kis túlzással a semmiből – két GS-t is be tudott húzni (az Australian Openen és a US Openen sem indult a 35 esztendős délszláv, a New York-i tornát a spanyol Carlos Alcaraz nyerte meg, aki évek múlva szintén esélyes lehet arra, hogy legalább tíz Grand Slam-diadalt magáénak tudhasson).
Nem is lehet kérdés, Federernek, Nadalnak és Djokovicsnak egymásra is szükségük volt ahhoz, hogy ennyire sikeresek lehessenek, egyikük sem léphetett le a gázról, ha tartani akarta a másik kettő tempóját. Salakon a legnagyobb igyekezet ellenére sem lehetett Rafael Nadal nyomába lépni, és bizony ha újra összedrótozza magát a spanyol, címvédőként ismét ő lesz a legesélyesebb arra, hogy Párizsban diadalmaskodjon (noha a tornaszerepléseit érdekessé teszi az a tény, hogy hosszú idő után kicsúszott a top 10-ből a világranglistán, ez azzal járhat, hogy a versenyek korai szakaszában már szembetalálkozhat magasan rangsorolt ellenlábassal). Djokovics egy év kihagyás után nagy győzelemmel tért vissza idén Melbourne-be, az Australian Open az ő felségterülete, 28 találkozó óta nem kapott ki ott, ez az open éra leghosszabb sorozata az idénynyitó Grand Slamen. Wimbledonban idén utolérheti a nyolcszor nyerő Federert, egyértelmű favorit lesz, nehéz elképzelni, hogy bárki megszorongassa őt Nick Kyrgioson, esetleg Matteo Berrettinin, vagy Medvegyeven kívül (azért ha egészséges, Nadalt se írjuk le).
A US Open volt mindig is a legkiszámíthatatlanabb verseny a nagy hármas szempontjából, Federer ötször (2004 és 2008 között) húzta be, Nadal négyszer, míg Djokovics csak háromszor ünnepelhetett – a New York-i szereplés mindig függ attól, kinek marad elég ereje a szezonzáró klasszikusra, Nadal például négyszer is kihagyta az eseményt az elmúlt 11 esztendőben.
![]() |
Az egyéni olimpiai bajnoki címen kívül mindent megnyert |
Azzal nem vállalunk különösebb kockázatot, ha kijelentjük, nem lesz még egyszer ilyen időszak a tenisz történelmében, amikor a sportág fejlődését, létezését ennyire meghatározó három figura – akik mind az egyetemes sport legnagyobb alakjai közé tartoznak – egyszerre domináljon, az általuk összesen megnyert 64 Grand Slam-trófea gyakorlatilag felfoghatatlan.
Novak Djokovics nagy előnye, hogy fizikai állapota még mindig kifogástalan, a mentális tulajdonságairól meg aztán ne is beszéljünk, s bár vannak arra utaló jelek, hogy rajta is fog a kor, ez messze nem annyira szembeötlő, mint a hanyatló korszakában a térdével rengeteget bajlódó Federernél vagy Nadalnál, a spanyol pályafutását szinte végig megkeserítette krónikus lábsérülése, arról nem is beszélve, hogy messze ő volt a legsérülékenyebb az ikonok közül.
És hogy mennyire meg kell becsülni az elmúlt 15-20 évet a pályatársaknak is, arra jó példa a Federerhez hasonlóan 81 Grand Slam-főtáblás szerepléssel büszkélkedő (a negyeddöntőnél messzebb sohasem jutó) spanyol Feliciano López esete. A nyáron visszavonuló 41 éves versenyző 26 esztendőt húzott le profiként, s a közelmúltban arról beszélt, ha öreg lesz, biztosan nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy Djokovicsék korszakát gyakorlatilag végigteniszezhette, ezt nem mindenki mondhatja el magáról – Federertől egyébként 13-ból 13-szor kikapott, Djokovicsot tízből egyszer verte meg, ehhez képest a Nadallal szembeni 4–10-es mutatója kifejezetten kedvező.
És hogy mivel zárhatnánk le sorozatunk negyedik epizódját? Például a hat GS-elődöntővel büszkélkedő korábbi klasszis, Tim Henman szavaival, aki még Djokovics 22. GS-győzelme előtt hangsúlyozta: „A GOAT-verseny (Greatest of All Time, vagyis minden idők legjobbja – a szerk.) nekem a számok játéka. Négy-öt éve mondom már, de úgy gondolom, Novak nyeri a legtöbb Grand Slamet a férfiaknál. Fitt és egészséges, a legjobb teniszt játssza, viszont ezt be is kell bizonyítania.”
(Sorozatunk következő részében: Mit gondolnak Djokovicsról Szerbiában és a nagyvilágban?)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 11-i lapszámában jelent meg.)