Két forduló után botorság volna messzemenő következtetéseket levonni, Marat Szafin mindenesetre úgy teniszezik, mint talán még soha, legalábbis füvön, azon a borításon, amely általában a vesztőhelye. Írd és mondd másodszor jutott be a legjobb 32 közé a wimbledoni bajnokságon, pedig tavaly azzal fenyegetőzött, hogy soha többé nem tér vissza Londonba, mondván, amit utál, azt úgysem tudja jól csinálni. Azóta persze megtalálta az emberét Peter Lundgren személyében, aki túl azon, hogy kiváló edző, remek pedagógus is, és mint ilyen, "összerakta" Szafint, jó versenyzővé formálta.
Marat Szafin pályafutása során másodszor jutott túl a második fordulón Wimbledonban
Marat Szafin pályafutása során másodszor jutott túl a második fordulón Wimbledonban
"Amikor felszabadultnak érzi magát a pályán, könnyebben megy neki a játék. Ilyenkor mindegy, ki jön vele szemben, megveri, függetlenül attól, hogy milyen borítás van a lába alatt. Erős, gyors, jól mozog, észbontó a fonákja, és lám, kiderül róla, hogy füvön is kiválóan játszik. Egyébként is igazi karakter, beszél vagy öt nyelven, van humorérzéke, szóval aki ismeri őt, biztos, hogy szereti is" - személyesen John McEnroe áradozott így Szafinról.
Meg lehet érteni. Olyan nehéz ágra került az orosz klasszis, mint a Grand Slam-tornákon még soha, először jött a thaiföldi Paradorn Srichaphan, utána meg minden idők egyik legfélelmetesebb adogatója, Mark Philippoussis - és mind a kettőt szettveszteség nélkül győzte le, valóban jó tenisszel. Utóbbi mérkőzésén elsősorban versenyzői képességét csillogtatta, elvégre az első játszmát úgy nyerte meg, hogy 4:5-nél 0:40-re állt az adogatójátékában, majd a rövidítésben hátrányból fordított - akárcsak a második tie-breakben, amelyben 2:4 után faképnél hagyta a bokáját fájlaló ausztrál kolosszust. A kegyelemdöfést a harmadik játszma 3:3-as állásánál kapta meg Philippoussis, amikor ellenfele csodálatos fogadójátékkal hívta fel magára a figyelmet: megszületett a meccs első, egyben egyetlen adogatáselnyerése, miután Szafin rögtön az első bréklabdára lecsapott.
"Akár kedveli a füves pályát, akár nem, ez a srác komoly veszélyt jelent a többiekre" - magyarázta utóbb Philippoussis, avagy nem biztos, hogy igaza volt Roger Federernek, amikor azt mondta: Andy Roddickot tartja első számú kihívójának. Apropó, Federer! A címvédő svájci ismét játszott egy jót, mintegy felvilágosítva Ivo Minárt, hogy nagyszerű cseh iskola ide vagy oda, tenisztudásban utolérhetetlen. A 21 éves cseh fiatalember csak kapkodta a fejét egy-egy Federer-megoldást követően, a harmadik szett meg egyenesen maga volt a pokol számára, a füvön immár 31 mérkőzés óta veretlen maestro 18 perc alatt behúzta, stílszerűen ásszal búcsúzva az 1-es pálya közönségétől. Federer tökéletes előadására jellemző, hogy az első két játszmát egyaránt 5:4-nél brékelve nyerte meg - ez az ő specialitása.
A szintén a felső ágra sorsolt, 2002-ben tornagyőzelmet arató Lleyton Hewitt is tett egy lépést előre, jóllehet neki ez négy szettbe került. Az mindenesetre örömteli a számára, hogy egyetlen gyenge pontja, az adogatása meglepően jól működik, két mérkőzésen összesen 34 ászt szórt - ebben éppenséggel jobban áll, mint Federer.
---- Női egyesben nem született különösebb meglepetés a wimbledoni bajnokság harmadik játéknapján, a világelső Lindsay Davenport kiosztott egy 6:0-s szettet is, Kim Clijsters 44 perc alatt végzett (ők ketten már a nyolcaddöntőben találkozhatnak, akárcsak a Roland Garroson), a Czink Melindát elbúcsúztató Amélie Mauresmo sem vacakolt sokat, és az orosz élharcosok is továbbjutottak - többnyire nagy nehézségek árán. Az első fordulóban kis híján elvérző Anasztaszija Miszkina ezúttal két játszmában diadalmaskodott (igaz, az elsőt csak a 13. szettlabdáját értékesítve tudta megnyerni!), Jelena Gyementyijeva ugyanakkor rendesen megszenvedett a selejtezőből érkező német Sabine Klaschkával, egyszersmind újfent bebizonyította, hihetetlen teniszező, mert gyakorlatilag értékelhető adogatás nélkül stabil tagja a világranglista élmezőnyének. A szépséges Jelena ezúttal 17 kettős hibát "halmozott fel", összesen pedig már 25-nél tart - mégis versenyben van.
Az US Open-címvédő Szvetlana Kuznyecova szintén emberére akadt, neki az idén felfedezett, az Australian Openen többek között Mandula Petrát legyőző, azóta Indiának, no meg saját magának WTA-trófeát szerző Sania Mirza jutott. Hajmeresztő hibák ide vagy oda, már-már férfias meccset játszottak, egymás követték a szebbnél szebb labdamenetek, és igazából nem sokon múlt, hogy Mirza meglepje orosz vetélytársát - abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy hallunk még róla. Vagy legalábbis reménykedünk benne. ---- "Nem tudhatom, mi történik majd a következő meccsemen, de ezen kifejezetten jól teniszeztem, a szervámra és az adogatásomra sem lehet panaszom. Egyébként azt hittem, sokkal nehezebb lesz alkalmazkodnom a fűhöz" - hökkent meg saját teljesítményén az első körből simán továbbjutó Rafael Nadal, az idei Roland Garros bajnoka.
"Egyik versenyen sem szoktam csak úgy feladni a mérkőzést, itt meg pláne. Mindenesetre érdekesen alakult, nem igaz?" - kommentálta továbbjutását a 0:2-ről fordító Tim Henman. A britek ásza mindössze egyszer akadt el az első fordulóban, még a debütálása alkalmával, 1994-ben.
"Felhívnám a figyelmét arra, hogy ha tavaly nem nyerte volna meg Wimbledont, most csak egy lenne az elmúlt egy év Top tízes játékosai közül, ennélfogva nem lenne ennyiszer reflektorfényben. Ha nem szorítja háttérbe az egóját - márpedig eddig nem tette -, az emberek hamarosan meg fogják unni" - írta Marija Sarapováról a The Guardian hasábjain Martina Navratilova.
"Élvezem, hogy a világranglista második helyezettje vagyok, nem mellékesen pedig a wimbledoni címvédő, mert így mindenki az én skalpomra vadászik - márpedig kevés dolog van az életben, amit jobban szeretek az igazán nagy kihívásoknál" - közölte Sarapova.
"Ha egyvalakit meg kellene nevezem legnagyobb kihívónak, azt hiszem, ő volna az" - mondta az elmúlt két évben Wimbledonban verhetetlen Roger Federer a tavalyi döntős Andy Roddickról.
"Hihetetlenül teniszezett, láttam rajta, hogy nem érez semmiféle nyomást - ellentétben, mondjuk, velem. Nem is értem, miért hibáztam annyit, kész szerencse, hogy még idejében tudtam újítani" - utalt talán arra Serena Williams, hogy az Angela Haynes elleni győzelme leginkább túlélőhadművelethez hasonlítható (6:7, 6:4, 6:2). ---- Angol nemzetközi bajnokság, Wimbledon (fű, 18 154 000 dollár)