A kézilabda ünnepnapja – Szendrei Zoltán jegyzete

SOKSZOR VICCELŐDÜNK a kifejezéssel, hogy ennek vagy annak „az ünnepe”, de sportrajongóként – azon belül a kézilabdáért lelkesedőként – mégis mi mást lehetne egy olyan napra mondani, amikor a férfiaknál hat bajnoki mérkőzést, köztük a Szeged–Veszprém szuperrangadót és még egy másik ígéretes találkozót (Tatabánya–Győr) rendeznek, női vonalon pedig mindhárom BL-csapatunk mellett az Európa-ligában szereplő Esztergom is pályára lép?

Csak nagyon kevés rivalizálás ér fel a szegedi és a veszprémi együttes viaskodásával, a két csapat 1981 óta már több mint kétszázszor mérte össze erejét különböző neveken – jelenleg OTP Bank-Pick Szeged és One Veszprém HC néven kell őket keresni. A kezdetekben kiegyenlítettnek tűnt a rivalizálás, de az 1980-as években még nemcsak róluk szólt a bajnoki címért folytatott versengés, így akkor még nem volt annyira a kirakatban a csatájuk. Miközben a Honvéd, az Elektromos SE, a Tatabánya és a Győr lemaradt – Tatabányán és Győrben legalább napjainkban is felsőházi csapat van –, a Szeged és a Veszprém a csúcsra tört. 1991 óta csak egyszer nem egyikük nyerte meg a bajnokságot: 2000-ben aratott sikerével a Dunaferr még évekig az utolsó „kívülálló”, egyszersmind az egyetlen kivétel lehet.

A Szeged 1996-os bajnoki sikere után egyértelműen a Veszprém került fölénybe, majd jött a 2000-es évek közepe, ami az egyik kedvenc időszakunk a párharcban. Részben az olyan egyéniségeknek köszönhetően, mint Kiril Lazarov, Carlos Pérez, Buday Dániel, Dejan Perics, Vadkerti Attila, Puljezevics Nenad, Krivokapics Milorad, Eklemovics Nikola, Gál Gyula vagy az Iváncsik testvérek – könnyű volt gyerekként beleszeretni a sportágba. Forrt a levegő a pályán és a lelátón egyaránt, nem mellesleg tényleg hatalmas egyéniségeket utánozhattunk minden egyes edzésen a meccsek másnapján.

A 2010-es évek első felében voltak nagyon sima veszprémi sikerek is, de aztán Juan Carlos Pastor érkezése ismét színt és tüzet hozott a rivalizálásba. A „kékek” 2018-ban, 2021-ben és 2022-ben is a Veszprém Arénában ünnepelhettek, borsot törve ezzel ellenfelük orra alá. A spanyol Mister távozása után kellett egy év, mire ismét fel lehetett húzni valamire a párharcot. A „stílusok csatája” kifejezés is csak akkor közhely, ha rossz pillanatban használjuk! Tavaly nyár óta ez a narratíva abszolút helytálló: mindkét fél új vezetőedzőre és ezzel együtt (régi-)új irányvonalra tette le a voksát. Xavier Pascual személyével Veszprémbe visszatért a spanyol stílus, Michael Apelgren kinevezésével Szegeden pedig először léptek a skandináv módi irányába. Az előző évadban 3–3 lett a párharcuk, a Magyar Kupán és a bajnoki címen testvériesen megosztoztak. A Szegednek váratlan őszi botlásai miatt jobban kell a siker, ráadásul ő lesz hazai pályán, a Pick Arénában.

Bízunk benne, hogy minden rajongó kint lesz valamelyik kézilabdás helyszínen, hiszen tíz lehetőség közül választhatnak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!