Téli olimpia: Megtanultuk kezelni a nyomást – Liu Shaolin Sándor

You can read the story in English here!

– Január végén érkeztek meg Pekingbe, sikerült átvészelniük az átállást és hozzászokniuk az extrém szigorú körülményekhez?
– Az átállással nem volt különösebb problémám, el tudok aludni esténként, ha erre gondol. A tesztelés már neccesebb: a reptéren életem legerőszakosabb procedúráján estem át, és az olimpiai faluban is mindennap vesznek mintát garatból – de ott sem bánnak ám kesztyűs kézzel az emberrel, még hangot is kell kiadnunk, miközben a torkunkban turkálnak... De mindez mellékes, minden negatív tesztnek nagyon örülünk, mert sajnos az a tapasztalat, hogy a faluban egyre több a koronavírusos eset. A napokban éppen a lengyelek Európa-bajnokának, Natalia Maliszewskának is pozitív lett a tesztje, akivel ráadásul egy épületben lakunk. Azóta a liftbe is láb­ujjhegyen merészkedünk be – sajnos muszáj használnunk, mert a tizenkettedik emeleten lakunk.

– Félnek?
– Ez a harmadik olimpiám, érződik, hogy a falu kihaltabb, mint a korábbiakon. Az látszik, hogy speciális a helyzet, nem olyan, mint máskor, kicsit mindenki máshogy viszonyul a másikhoz: egyrészt jó újra látni a sok ismerős arcot, másrészről nem merünk úgy közeledni egymáshoz, mint alapesetben. Kimondva-kimondatlanul mindenkiben ott munkálkodik egy kis félsz, hiszen itt már tényleg sosem lehet biztosat tudni...

– És izgul még, vagy a harmadik olimpiáján már nincsenek ilyen gondjai?
– Izgulok kicsit, vagy inkább úgy mondom, nagyon várom már a rajtot. De a legjobban természetesen a testvéremet, Ádót vártam, örülök, hogy végre ő is velünk van. Egyébként eddig minden szuper: a jégminőség kiváló – reméljük, a versenyre is így marad –, a mixzóna hatalmas, örök emlék lesz mindenkinek, aki itt végigvonulhat. Egyszóval nagyon izgalmas lesz, nagyon szeretnék itt nyerni!

– Mennyire lesz hazai pálya?
– Versenyeztem már itt, és nagyon élveztem. Sajnos a legutóbbi információim szerint egyáltalán nem lehetnek nézők a lelátón, még helyiek sem, de így legalább mindenki egyenlő esélyekkel indulhat.

– Pedig azért önöknek nem jött volna rosszul: a testvérével együtt imádják itt, Kínában, bizonyára nagy szurkolást kaptak volna.
– Igen, nagyon jó lett volna, mert nem titok, nagy showman vagyok, szeretek a nézőknek is „előadást” tartani a versenyen, ők pedig díjazzák ezt. Félig kínaiak vagyunk, nagyon jól beszéljük a nyelvet is; a faluban is az önkéntesek úton-útfélen megállítanak minket, ez is nagyon jóleső érzés, és óriási önbizalmat ad. Persze mint mindennek, ennek is van jó és kevésbé jó oldala, valamelyik nap én is elgondolkodtam ezen, hogy inkább pozitívum vagy inkább negatívum a zárt kapu. Aztán beszélgettem Tokiót is megjáró olimpikonokkal, és ők azt mondták, ha bekerülsz a „flow-ba”, a speciális olimpiai hangulatba, s meg tudod lovagolni a hullámot, nem is nagyon érzékeled, hogy bárki más is van rajtad kívül a pályán.

– Hogy érzi, a felkészülése jól sikerült?
– Az év eleji alapozóedzések mindig nehezek, de kellenek, muszáj jó kondiban tartani magunkat – főleg így, hogy nekünk nagyon hosszú lesz a pekingi tartózkodás, hiszen jóformán az elsőtől az utolsó napig itt leszünk. Az alapozás után fáradtak voltunk, de nyilván meg kellett szereznüi a megfelelő erőnlétet. Az első pekingi napokon korán kezdődtek a tréningek, az edzőink úgy érezték, ez lesz a jó metódus, így délután is tudunk egy könnyebbet mozogni. Kedden volt először, hogy este nyolckor kerültünk jégre, ezzel már próbáltuk kicsit szimulálni a versenyt, az is minden nap este kezdődik – ehhez próbálunk igazodni már az edzéseken is.

– Jól ismeri a mezőnyt, és az idei világkupa-sorozatban még inkább kitapasztalhatta az ellenfelek erősségeit, gyengéit. Hol látja magát, illetve magukat, a címvédő férfiváltót a pekingi erősorrendben?
– Ez mindig nehéz kérdés. Néhány éve megkérdezték, hova saccoljuk magunkat – akkor azt mondtuk, a top háromba. Úgy gondolom, ez most sincs másként. Változatlanul ott vagyunk az élmezőnyben, ha minden jól alakul, egyéni érmeket is megcsíphetünk, de nagyon sok múlik a sorsoláson és a szerencsefaktoron is. Négy éve nyertünk, de az négy éve volt, azóta sok minden történt, felbukkantak új arcok, a versenyzési taktikákban is sok változás történt. Igyekeztünk tartani a lépést az ellenfelekkel, mindenünk megvolt, amire szükségünk volt – itt derül majd ki, ez mire lesz elég. Reméljük, szép eredményekre.

– Annyi talán változott, hogy olimpiai bajnokként immár kimondva-kimondatlanul mindenki legalább érmet vár önöktől. Érzik az eredménykényszert?
– Elvárások mindig is voltak, vannak – kívülről és magunkkal szemben is. Egy profi sportolónak minél hamarabb meg kell tanulnia kezelni a nyomást, de ez személyiségfüggő, van, akinek jobban sikerül, van, akinek kevésbé. Szerintem mi az évek során elég jól megtanultuk kezelni. Az olimpia – kimondva-kimondatlanul – teljesen más, még ha ez a laikusoknak nem is mond sokat. De én például a pjongcsangi példámon is tudom, hogy előtte hiába nyertünk már versenyeket, amikor odakerültünk az egyéni futam rajtjához, mégis jobban izgultunk, és tartottunk a riválisoktól. Hiába készül fel az ember a lehető legjobban, simán benne van, hogy az olimpián hirtelen azt sem tudja, melyik a bal keze és a jobb lába...

– És végezetül mi a helyzet az új számmal, a vegyes váltóval?
– Szeretni szeretjük, és nagyon jó, hogy van még egy pluszlehetőségünk az éremszerzésre – legalábbis Ádóval sem látjuk akadályát ennek.

Magyar érdekeltségű döntők, eredményhirdetések
Február 5.:    vegyes váltó
Február 7.:   női 500, férfi 1000
 Február 9.:   férfi 1500
Február 11.:   női 1000
 Február 13.:   férfi 500
 Február 16.:   férfiváltó, női 1500

AZ OLIMPIA TELJES MŰSORA IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!

A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)