Liu Shaolin Sándor: Állandóan azt keresem, hol hibáztam

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
Vágólapra másolva!
2022.03.23. 09:50
null
Liu Shaolin Sándor edzői javaslatra kihagyja a montreali világbajnokságot (FOTÓ: ÁRVAI KÁROLY)
Edzői úgy határoztak, ne induljon az április montreali világbajnokságon, Liu Shaolin Sándor pedig elfogadta döntésüket, így már a pihenőjét tölti.

 

– A pekingi olimpia végén azt mondta, indul a világbajnokságon, szeretné élvezni a versenyzés minden pillanatát. A vébét március közepéről április elejére halasztották, néhány napja pedig eldőlt, mégsem lép jégre Montrealban. Miért?
– Az edzőim úgy látták, jobb, ha hosszabb pihenőt adnak nekem – a későbbi céljaink elérése érdekében.

– Egyből elfogadta a mesterek döntését?
– Egyetértettem velük, de nem is szoktam vitázni ilyenkor, ők tudják, mire van szükségünk. Ha azt mondják, ahhoz, hogy újra olimpiai bajnok legyek, az kell, hogy ugorjak bele a kútba, készséggel megteszem.

Nincs értelme erőltetni a vb-indulást
Az edzői döntés hátteréről, okairól megkérdeztük Bánhidi Ákost, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edző-menedzserét:
„Megítélés szempontjából az olimpia olyannyira kiemelkedik az összes verseny közül, hogy ha összetennék négy világbajnokságot, az sem adná ki azt, hogy mennyire – és ezzel nem a vébéket degradálom, hiszen fontos nekünk minden évben. Ám az ötkarikás játékok utáni világbajnokság főként azoknak jelent örömkorcsolyázást, akiknek jól sikerült az olimpiájuk, Shaolin drámájánál keserűbb történet pedig nemigen juthat egy versenyzőnek… Amikor a koronavírus-járvány és a háborús helyzet miatt még meg is hosszabbítják majdnem egy hónappal a szezont azzal, hogy a világbajnokságot március közepéről áprilisra halasztják, az külön nehézséget jelent – korcsolyázóknak, edzőknek egyaránt. Shaolin esetében a jégen látott félreérthetetlen jelek alapján úgy véltük, nem kell erőltetnünk a világbajnoki szereplését: egy világklasszisnál kiváltképp jobb, ha elkerüljük az esetleges dekoncentráltságból fakadó bajokat.”

– Így, hogy kihagyja a világbajnokságot, összegezhetünk is: milyen szezont zárt Liu Shaolin Sándor?
– Elégedett vagyok a teljesítményemmel. Persze, az eredmények lehettek volna akár jobbak is, de ezt minden verseny, minden szezon végén elmondhatjuk, hiszek mindig van feljebb. Megint bebizonyosodott, hogy érdemes sokat dolgozni, mert a kemény munka meghozza a gyümölcsét, és az is, hogy kiváló edzőink vannak, a stábunk pedig nagyszerű.

– A pekingi olimpiáról mi maradt meg önben leginkább?
– Az öcsém, Ádó aranyérme. Az, hogy mennyire izgultam, hogy nyerjen. Azóta egyébként legalább annyiszor kérdeznek meg az ő sikeréről, mint az én teljesítményemről.

– Azt már kiveséztük Pekingben, hogy semmiféle irigység sincs önben az öccse, Liu Shaoang győzelme kapcsán, de az az érzés sem motoszkál ott legbelül, hogy önt is kérdezhetnék az olimpiai aranyról?
– Boldog lettem volna, ha aranyéremmel térhetek haza a pekingi olimpiáról, de ugyanúgy tudok örülni Ádó győzelmének is. Ha nekem sikerült volna aranyérmet szereznem Pekingben, s neki nem, azt kívántam volna, bárcsak ő nyerte volna... Mert megérdemelte. Nagyon.

– Liu Shaolin Sándor és Peking kapcsán megkerülhetetlen téma az ezerméteres finálé, amelyen bár elsőként ért célba, végül kizárták. Hol tart ennek a feldolgozásában?
– Nagyon sokan kérdezgetnek erről az esetről, így azért elég nehéz elfelejteni... Amióta hazajöttünk Pekingből, nem néztem vissza a döntőt, de állandóan ott motoszkál a fejemben, nincs nap, de lehet, hogy óra sem, hogy ne jutna eszembe. Állandóan azt keresem, hol és mit rontottam el, próbálom megtalálni, hol hibáztam – egyelőre nem jártam sikerrel.

– Magában keresi a hibát?
– A hibát mindig magunkban kell keresni.

– Mit gondol, az edzői döntés, hogy inkább hagyja ki a montreali világbajnokságot, összefügg azza, hogy a Pekingben történtek mentálisan megviselték?
– Ha a fizikai adottságaim számítanának csak, top harmincas versenyző lennék, és nem top tízes. De nemcsak azok számítanak, mentálisan is nagyon erős vagyok – és ez továbbra is így van, de ahogy mondtam, az edzőimmel nem szoktam vitatkozni. Elfogadtam a döntésüket, és már javában élvezem a pihenést.

– Milyen hosszú pihenőt kapott az edzőitől?
– Arról, hogy letehetem a korcsolyacipőmet, beszéltünk, de arról nem, mikor húzzam fel újra. Azért remélem, hogy amikor a válogatott felkészülése elkezdődik, engem is visszavárnak a csapatba...

– Anélkül, hogy újra felemlegetnénk a pekingi kizárását: hogyan, milyen tervekkel és célokkal vág neki a következő éveknek, hiszen sokan mégiscsak úgy összegezhetnek Liu Shaolin Sándor kapcsán, hogy az olimpián egyéniben nem szerzett érmet, s emiatt biztosan csalódott.
– Pekingben tényleg nagyon jó formában voltam, még az is lehet, hogy én voltam a legjobb formában, és tagadhatatlan, hogy nagyon megütött a kizárásom. Szerintem már az hatalmas tett volt, hogy két nappal később odaálltam a rajthoz ezerötszáz méteren, meg összességében az is, hogy egy ilyen eset után egyáltalán folytattam a versenyt. Igyekszem motiválni magam – sokat gondolkoztam azon, hogy ezt hogyan és mivel tegyem: egy biztos, nem az fog hajtani, hogy a következő olimpián csak azért is megmutatom, mit tudok ezer méteren, hiszen a short trackben nem lehet visszavágni, ott ez ismeretlen fogalom. Az évek során megtapasztaltam, hogy így, ilyen gondolatokkal nem szabad készülni. Persze, borzalmas, hogy éppen egy olimpián történt meg ez velem, de sokkal jobban foglalkoztat a nagy, a teljes kép, úgyhogy inkább versenyről versenyre haladok, s úgy tűzöm ki a céljaimat. De az is lehet, hogy hiába nyerek minden versenyen, egyéni olimpiai bajnok sohasem leszek...

– Csang Csing Lina azt mondta, biztos benne, hogy Liu Shaolin Sándor olimpiai bajnok lesz Milánóban – vajon az edzője miért nyilvánult meg így?
– Biztosan ő is hisz a karmában.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik