Rachel Cordingley nem mindennapi jelenség. A helyre kis barna lány, ahogyan a videónkon is látszik, szinte megőrül, ha bokszmeccsen látja kedvesét. Ráadásul a sors olyan hangerővel áldotta meg, hogy ezzel rendszerint idegbajba kergeti a dolgozni vágyó riportereket is, hogy a környékén ülők halláskárosodásáról ne is beszéljünk.
Rachel szerint nem kell ezt az egész ügyet felfújni, hiszen ő liverpooli lány, ráadásul szenvedélyes típus, ezért persze, hogy kicsit hangoskodik.
Világos, hogy erre is fel kell készülni, úgyhogy a közönségzaj mellett Bute a visító Cordingley hangját is megkapja a hangszórókból, nehogy annyira megzavarodjon, hogy ezen múljon a sikere.
Carl Frocht is megkérdezték, aki meglehetősen mulatságosnak találta a dolgot:
„Nem tudom, hogy segít-e rajta, de elég viccesnek találom ezt az egészet. Te jó ég, most elképzeltem, engem biztosan nagyon zavarna, ha Rachel sikoltásai mennének a háttérben, miközben edzek. Rachel visongása szerintem nem fogja őt felkészíteni arra a 9000 emberre az Arénában. Nem csak a zajról van szó, hanem az érzésről, a vibrálásról a levegőben. Az ember érzi a zajt, nem csak hallja. Tudom, hogy Kanadában 17 000 ember előtt szokott bunyózni, de ők másfajta közönség, ülnek a helyükön, hallgatnak, és nem zajonganak. Arra a légkörre, ami Nottinghamben várja, Bute nem tud felkészülni.”