A Margatania FC, azaz az „Aprócska csapat" története igazi ünnepi sztori. Nem szerepel benne sem a FIFA, sem az UEFA. Nem esik szó egyetlen nagy hatalmú futball potentátról sem, nincs szó pénzről, fogadásról, huligánokról és főleg nincs szó benne a győzelemről. A Margatania FC ugyanis nem szokott győzni, mert ahhoz gólt kéne rúgni. De azt ők nem tudnak – ők csak focizni szeretnek, mert az a legkirályabb dolog az egész világon.
Pol, Eduard, Adriá, Martí, Emma, Nil, Gerard, Roger, Dídac, Cristian, Ivan, Xavier, Ruth és Haritz alkotja a csapatot, ők mesélik el, hogy milyen érzés gólok nélkül is nyerni. A spanyol szöveg angolul és lengyelül van feliratozva, amit biztosan sokan megértenek, de azért nem árt, ha magyarul is olvashatjuk.
Ivan: 0-12. Nem, nem, én még soha nem rúgtam gól. (Tényleg? - kérdez közbe a riporter). Nem, egyet sem. Közülünk még soha senki nem rúgott gólt.
Gerard: Egyet sem. Egyszer Ruth igen, de az les volt.
Ruth: Soha nem lőttünk még gólt, de már majdnem sikerült.
Adriá: Egyikünk egyszer majdnem lőtt egy gólt. De én azt sem láttam.
Haritz: Nulla. Mindig nulla a vége. (Szünet) Rendben, lássuk. Lementem a pályára, felfedeztem a kaput, és kapus lettem. Néha nem tudok kézzel védeni, de aztán eszembe jut, hogy kézzel is lehet, és akkor megfogom a labdát. De nem félek a labdától. Azt szeretem, hogy megállítom a labdát... szóval... azt szeretem. Nagyon sok dolgom van.
Edző: Nem hiányzik nekik az a fajta győztes szenvedély. Akárhány góllal kapnak is ki, soha nem dühösen, vagy mérgesen mennek haza.
Dalocskát énekelnek: Igen, igen, persze, hogy a Margatania a legjobb!
Adriá: Mivel másodéves csapatokkal játszunk, ők sokkal jobbak.
Gerard: Túl nagyok, túl hatalmasak.
Ruth: Sokkal többet passzolnak, mi pedig nem tudunk olyan sokat passzolni.
Ivan: Biztosan azért van, mert nagyon idegesek vagyunk. Vagy azért mert Haritz nem tud minden labdát megfogni, és gólt rúg az ellenfél. Vagy azért, mert nagyobbak és jobban fociznak. Ez lehet az oka.
Néző 1: Ez a csapat igazi kincsesbányája a kapusoknak. Többet dolgozik, mint bárki más. Nekünk vannak a legjobb kapusaink a ligában.
Néző 2: Az egyetlen, akinek igazán unalmas lehet a meccs, az az ellenfél kapusa. Csak nézi a kapujából a meccset.
Emma: Azt hiszem, veszíteni fogunk, mert általában mindig veszítünk.
Gerard: Nem tudjuk, de biztosan veszíteni fogunk.
Riporter: Miért?
Gerard: Mert mindig veszítünk.
Ivan: Van olyan, hogy hússzal kapunk ki, és van olyan, hogy kilenccel. És az, hát... pfűűű... hát akkor leesett az állam, mert azok nem voltak valami jók... ezért tudtak csak kilencet rúgni.
Edző: A legkevesebb gól, amit kaptunk 11 volt, a legtöbb pedig 27. De nincs ezzel semmi gond. Játszanak, szeretik, sokat tanulnak, megtanulják tisztelni az ellenfelet. Megtanulják tisztelni a csapattársaikat, azt, hogy hogy kell együtt, csapatban dolgozni. Nem rúgtunk még egyetlen gólt sem, de ez egyáltalán nem baj.
Haritz: Boldog leszek. Ugrálni fogok és kiabálni. Meg fogok őrülni, igen.
Ivan: Nem tudom, mi lesz, de Carlos (az edző) nagyon boldog lesz. És, ha egyszer gólt rúgunk, vagy én rúgok egy gólt, olyan boldog leszek, hogy el fogok szállni!
Edző: Ez közel volt. Volt már a szezonban néhány ilyen helyzetünk. De ez volt eddig a legkomolyabb.
Néző 3: Ez volt eddig a szezon legjobb játéka, mert ennek tiszta gólhelyzet lett a vége. Általában nem szoktunk idáig eljutni. Nagyon jó, nagyon jó, ma ragyogóak. Egyszer vagy kétszer átjutottunk a félpályán, ez komoly siker.
Edző: Ez lehet a mi nagy napunk, amikor gólt rúgunk, mert ma a legjobb csapatunkkal álltunk ki.
Néző: Óóó, ezt most mi adtuk oda nekik. Most már elkezdtek oda figyelni. A szezon elején még borzasztóak voltak. Fogalmuk sem volt, hogy hol kellene lenniük, így rendszerint az ellenfél kapuja előtt futkároztak. Néha még most is csinálják, de egyre ritkábban.
Ivan: Nem számít, hogy nem rúgtunk gólt, mert jól érezzük magunkat. Majd rúgunk gólt, ha nagyok leszünk.
A csapat az utolsó meccsén végül rúgott egy gólt, így 1-271-es gólkülönbséggel zárta a szezont. De nincsenek elkeseredve – a következő céljuk, hogy nyerjenek egy meccset.
