ZZ a topon – Somogyi Zsolt jegyzete

Két Bajnokok Ligája-győzelem (az első címvédés a csúcssorozatban, vagyis történelmi diadal), két európai Szuperkupa-győzelem, spanyol bajnoki cím, klubvilágbajnoki cím, spanyol Szuperkupa – egy edzői karrier fényes sikerei, emlékezetes pillanatai ezek. A világ legjobb edzője címre pályázhatna, aki ennyi mindent megnyer csapatával a kispadon töltött tíz, húsz, harminc év alatt.

Zinédine Zidane tavaly január 9-én ült le először első osztályú felnőttcsapat kispadjára, másfél éve a Real Madrid szakvezetője – de már több trófeát nyert meg ennyi idő alatt, mint más hosszú pályafutása során összesen.

Régi vita: kiből lesz jó edző? A jó futballistából? A közepes futballistából? A jó elméleti szakemberből? Tekintettel arra, hogy Zidane írásunk ünnepelt főszereplője, rávágnánk, a legjobb játékosból lesz a legjobb edző, de ne siessük el a választ! Diego Maradona 2010-ben az akkor BL-győztes Inter tartópilléreit, Javier Zanettit és Esteban Cambiassót otthon hagyta, míg a heteken keresztül minden fontos meccsen (bajnoki döntő, kupadöntő, BL-döntő) gólt szerző Diego Militót magával vitte, de nem játszatta a vb-n – amikor 1986-ban Anglia ellen hetven méteren keresztül szlalomozott a védők között, nem hittem volna, hogy egyszer az jut eszembe: létezik, hogy nincs érzéke a futballhoz? Mármint edzőként – mert eddig úgy tűnik. Carlo Ancelotti mondta egyszer, belerúgni a labdába, követni a taktikát egy dolog, kitalálni a stratégiát, irányt mutatni a ma már tíz, akár húsz szakemberből álló stábod mellett huszonöt játékosnak úgy, hogy mindenki higgyen neked, benned – az egy másik. Természetesen előny, tette hozzá az olasz tréner, ha valaki ismeri az öltöző világát, érezte a csalódást, ha nem került a kezdőbe, ha átélte, hogy egy ifiből felkerülő lefutotta, kiszorította a csapatból, de ez nem pótol mindent. Tanulnia, önmagát továbbképeznie kell annak, aki sikert akar a pályán kívül is, és nem elég szakmailag jónak lenni: a rossz embereket minden öltöző kiveti magából. Ancelotti, Guardiola jó játékos volt, Wenger, Ferguson legfeljebb közepes, Mourinho még az sem – a csúcsra minden irányból fel lehet jutni.

Ne mondjuk, hogy a Real Madrid padján könnyű alkotni: Zidane habozás nélkül félretette James Rodríguezt, elengedte Pepét, és szemrebbenés nélkül padoztatja a világsztárt, ha úgy érzi, Cristiano Ronaldo még nem áll készen egy teljes meccsre.

Ma kezdődik a spanyol bajnokság, de Zidane már két trófeát besöpört. Egyszer elmondhatná, mi az, amit csak ő tud.