Május nyolcadika. A pécsi illetőségű válogatott labdarúgók, Bódog Tamás és Dárdai Pál szemszögéből balszerencsés dátum e nap. Ekkor Pécsett Horvátország vb-re készülő, tartalékos csapatát látta vendégül a magyar együttes, és 20-s vendégsiker született. Az eredmény már önmagában is szomorú emlékeket ébreszthet a két, Németországban légióskodó játékosban, ráadásul...

A szombaton és vasárnap napvilágot látott nyilatkozatok alapján úgy tűnik, a Bundesliga mezőnye feladta a harcot, és elismerte a Bayern München egyeduralmát. Az már most biztos, hogy a bajor együttes őszi éllovasként vonulhat téli pihenőre  fennállása során tizenharmadszor , de látva a többi gárda elszántságát, azon sem csodálkozna senki, ha a végén is a Hitzfeld-társulat nevével kezdődne a tabella.Az állítás valóságtartalmának igazolására álljon itt néhány nyilatkozat! "Azt hiszem, az első hely már elkelt  vélekedett Felix Magath, a Bayern előtt szombaton fejet hajtó VfB Stuttgart vezetőedzője.

Zizou a negyedik ikszben! Még csak most?  kérdik, akik elsősorban a kihullott hajszálak mennyiségéből következtetnek az idő múlására. De rohan az idő!  kapják fel a fejüket, akik úgy emlékeznek az 1998-as világbajnokság döntőjére, mintha tegnap történt volna. Minden csupán viszonyítás kérdése, így annak eldöntése is, hogy jó vagy rossz éve volt-e a 30. születésnapját júniusban ünneplő, az Aranylabda-szavazáson korábban első, második és harmadik helyezést is elérő Zinedine Zidane-nak.

Ed Belfour újabb mágiája, a Minnesota meglepő vancouveri győzelme, valamint a Montreal bravúros phoenixi diadala mellett egy ritka sérülés érdemel említést az NHL szombat esti eseményei közül. A BuffaloWashington összecsapás 47. percében egy bulit követő "tolongás során Jochen Hecht elveszítette az egyensúlyát, és a jégre esvén épp Brian Campbell bombájának útjába került. Az egyébként arcvédőt hordó csatárt a létező legrosszabb helyen találta el a süvítő tömör gumidarab: leszakította a jobb fülének egy darabját.

A triál vb-sorozatokban a nyolcvanas évek végéig nagyon kiegyensúlyozottak voltak az erőviszonyok, egyetlen nemzet fiai sem tudtak döntő fölényre szert tenni. Az egyéni vb-n brit, finn, amerikai, francia és belga győztesek váltogatták egymást, míg a csapat vb-n az osztrák, az olasz és a francia válogatott volt a főszereplő. Másfél évtizede azonban feltűnt két spanyol pilóta, Jordi Tarres és Marc Colomer, és megkezdődött a nagy sorozatok korszaka. Attól fogva ezek megszakadása jelenti a nagy fordulópontokat, melyekből erre az esztendőre is jutott egy.

Visszatérő panasza a mindenkori szövetségi kapitányoknak, hogy rendkívül hiányzik a rivalizálás a magyar súlyemelésben, alig-alig akad versenyző, aki a válogatottak sarkában jár. Sőt, az ob vasárnapi programja is megerősítette: egyáltalán nincs olyan. A varsói világbajnokságon járt emelők valamennyien messze kiemelkedtek a mezőnyből, az pedig szerencse, hogy a 75 kilós hölgyek között két amazon is található Dankó Ilona és Laczi Katalin személyében.

Senki se csodálkozzon, ha a közeljövőben apróhirdetés jelenik majd meg a különböző napilapokban, arra biztatván a jó népet, hogy tessék emberek, itt a nagy lehetőség, ki akar a Vasas edzője lenni. Az elmúlt hónapokban tulajdonképpen egy sikeres varró-, vagy főzőtanfolyam elvégzése is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy valaki a korábbi hatszoros bajnok, világhírű trénerek sokaságát foglalkoztató angyalföldi klub kispadjára ülhessen.

Tavaly decemberben szívesen kiszaladt volna a világból: alig néhány nappal azután, hogy a szófiai vb-n, a 76 kilósok negyeddöntőjében a bírók elvették tőle a győzelmet  és a sorsolás további ismeretében vélhetően az ezüstérmet , kiderült, a nemzetközi szövetség súlyhatár-módosításai sem kedveztek számára. Már a hetvenhat sem volt túl ideális, és reméltem, az új kategóriákkal nyerek egy-két kilót  kezdte Ritter Árpád, a májusi baki szabadfogású Európa-bajnokság 74 kilós aranyérmese.  Amikor meghallottam, hogy még két kilóval kevesebbre kellene lefogynom, először a súlycsoportváltásra gondoltam.