Tavaly decemberben szívesen kiszaladt volna a világból: alig néhány nappal azután, hogy a szófiai vb-n, a 76 kilósok negyeddöntőjében a bírók elvették tőle a győzelmet – és a sorsolás további ismeretében vélhetően az ezüstérmet –, kiderült, a nemzetközi szövetség súlyhatár-módosításai sem kedveztek számára.
– Már a hetvenhat sem volt túl ideális, és reméltem, az új kategóriákkal nyerek egy-két kilót – kezdte Ritter Árpád, a májusi baki szabadfogású Európa-bajnokság 74 kilós aranyérmese. – Amikor meghallottam, hogy még két kilóval kevesebbre kellene lefogynom, először a súlycsoportváltásra gondoltam.
– Szerencsére az edzője, a válogatott szakágvezetője, Gulyás István sikeresen megvétózta a tervét.
– Megegyeztünk, az Eb-t bevállalom, aztán ismét visszatérünk a dologra.
– Gondolom, Baki után sokat nem vacillált.
– Előtte viszont… Senkinek sem kívánom azokat a napokat. Azt hittem, soha többé nem leszek képes fogyasztani. A verseny után viszont még fáradtságot sem éreztem.
– Nyakában hordozta a gyógyírt…
– Napokig hitetlenkedtem, hogy tényleg sikerült.
– Ne mondja, hogy a viadal során fel sem merült önben, hogy győzhet! Csak jöttek-mentek az ellenfelek?
Névjegy
RITTER ÁRPÁD
Született: 1975. június 12., Budapest
Fogásneme: szabadfogás
Súlycsoportja: 74 kg
Klubja: Csepel BC
Nevelôegyesülete: Csepel SC
Edzôje: Gulyás István
Nevelôedzôi: Kudelász István, Kacsó Tibor
Legjobb eredményei: vb-5. (2001 – Szófia); Európa-bajnok (2002 – Baki), Eb-3. (2001 – Budapest), Eb-4. (1998 – Pozsony), Eb-5. (2000 – Budapest), Eb-6. (1997 – Varsó); serdülô-világbajnok (1991 – Alma, kötöttfogás), serdülô-vb-2. (1991 – Alma), serdülô-vb-3. (1990 – Szombathely, kötöttfogás); 6x magyar bajnok (1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002)
– A dobogóban bíztam. Amikor a mérlegelésnél láttam, hogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnok orosz Buvajsza Szajtyijev nincs velünk, megnyugodtam. A többiektől nem tartottam.
– Még a német Leipoldtól sem? Igaz, hogy dopping segítségével, de végigverte a mezőnyt Sydneyben.
– Mindig szoros meccseket vívtunk…
– …de általában ő nyert…
– …és a vége előtt néhány másodperccel most is ő vezetett.
– És ekkor jött a félelmetes Ritter-féle hajrá!
– Inkább az erőnlétemben bíztam. Akárcsak az elődöntőben.
– Ahol a Szajtyijev-pótlék Iszagasijev következett.
– Két-három éve már találkoztunk, akkor is én nyertem.
– És döntőbeli riválisa, a fehérorosz Gajdarov?
– Vele is mérkőztem, és le is győztem.
– Tehát csak érvényesült a papírforma?
– Ennyire azért nem volt egyszerű. Mint ahogy a finálé utáni pillanatokat sem könnyű visszaidéznem.
– Gonosz leszek, térjünk vissza a földre! A teheráni vébéről viszont nem kell sok meccset fejben tartania.
– Elszúrtuk! Kapkodtam, más stílust birkóztam, mint addig, kiestem.
– Gulyás István inkább a magáénak érezte a fiaskót.
– Tudom, rengeteg álmatlan éjszakát okozott neki, hogy elszámolta az intéseket, de erre nem lehet fogni. Különben is, régóta dolgozunk együtt, nagyon sokat köszönhetek neki…
– Mondhatjuk, ennyi belefér?
– Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.
– De azért ígérje meg, jövőre, a New York-i olimpiai kvalifikációs vébén jobban odafigyelnek majd! Az athéni repülőjegyet nem az utána következő kvalifikációs sorozaton kellene megszerezni.
– Ha lehet, tényleg nem gyötörném magam fölösleges fogyókúrákkal…