Két rekord végszóként

Visszatérő panasza a mindenkori szövetségi kapitányoknak, hogy rendkívül hiányzik a rivalizálás a magyar súlyemelésben, alig-alig akad versenyző, aki a válogatottak sarkában jár. Sőt, az ob vasárnapi programja is megerősítette: egyáltalán nincs olyan. A varsói világbajnokságon járt emelők valamennyien messze kiemelkedtek a mezőnyből, az pedig szerencse, hogy a 75 kilós hölgyek között két amazon is található Dankó Ilona és Laczi Katalin személyében.
Persze, megint más kérdés, hogy a menők közül ki az, aki a legfontosabb hazai viadalon is a legtöbbet akarja kihozni magából, ki az, aki az ob-t megelőzően is azzal a céllal dolgoztatja meg magát, hogy egyéni legjobbja, netán az országos csúcs ellen fordulhasson a bajnokságon. Nos, a 69 kilós Krutzler nagyon alacsonyan kezdett, neki a 85 kiló annyi szakításban, mintha az egyszeri ember leemelne egy könyvet a polcról. Később kiderült, csak óvatoskodott, és tíz kilónként emelve
105-ig araszolt. Lökésben is felvette hétmérföldes csizmáját, 120 kilón indított, és meg sem állt az új rekordot feledésbe taszító 135.5 kilóig. Egy kategóriával feljebb Dankó ott folytatta, ahol Varsóban abbahagyta, amiből, ugye, már következtetni lehet: a kezdősúlyán ragadt. Laczi viszont nagy precizitással tudta le három kísérletét, és 2.5 kilós hátrányból várta a lökést. Dankó azonban nem kegyelmezett a második fogásnemben, olyanynyira nem, hogy – hibátlanul versenyezve – plusz 7.5 kilót vert rá riválisára.
Mindig is tudtuk, hogy Nagy Viktória nagy harcos, és ezúttal sem okozott csalódást. Valószínűleg a vb-n hátraejtett 125 kiló és az emiatt elvesztett érem szülte dac munkálkodott a kisbéri versenyzőben, aki elsőre megszelídítette a 115 kilót, másodszorra a csúcsot jelentő 121-gyel bánt el, majd Varsóért visszavágott a 125-nek. Mindez előrevetítette az összetett csúcs lehetőségét is. Nem csodálkoztunk, amikor 150-nel biztosított lökésben, amellyel máris beállította a 275 kilós összetett rekordot, majd nem elégedett meg a 152.5-lel, hanem mindjárt lökésben is át akarta írni a csúcslistát. Ennek érdekében 155.5-re ment, mi több, tökéletesen meg is oldotta a feladatot. Égett is a három fehér lámpa, amikor Varsó árnyéka vetült a pódiumra, és Varga a háta mögé ejtette a tömeget. Harmadszor már fel sem vette a súlyt, így maradt a szakításrekord.
A férfiaknál már nem tátongott szakadéknyi különbség a legjobbak és az utánuk következők között. Így például Vatai Viktor 94 kilóban cibálta meg az oroszlán bajszát, és igyekezett tapadni Diószegi Sándorra. Vehemenciája junior szakításrekordot eredményezett (160), de Diószegi kemény diónak bizonyult, és a lökésre utóbbi ötkilós előnyével fordultak. A tiszaújvárosi ezek után csak követte Vatait, akinek a neve mellé végül egy érvényes gyakorlat került, és míg ellenlábasa 200-nál állt meg, ő 190-en ragadt. Diószegi így harmadik bajnoki címét kaparintotta meg. A 85 kilósoknál Ehrlich György három esztendeje ugyanitt lett bajnok először, vasárnaptól pedig kétszeres aranyérmesnek mondhatja magát. Az elnyűhetetlen Mernyó követte a második helyen, a jövő nemzedékének képviseletében Kiss Attila kapta a bronzot.
A bajnokság utolsó programjába a 105 és a +105 kilósok kerültek, és nagyon sajnáltuk, hogy Stark Tibor, valamint a visszavonulását nem régen bejelentő Likerecz Attila hiányzik az ólomsúlyból. Ha Attila és Gyöngyi hiányzott is, a harmadik Likerecz-utód, János nevezett a 105 kilósok közé. Ô már két éve szakított a versenyszerű emeléssel, de a bajnokság Nyíregyházára vonzotta. Végül negyedik lett, a szakításban 183 kilós országos csúccsal kacérkodó Gyurkovics Ferenc pedig első bajnoki elsőségét szerezte meg. Ólomsúlyban ugyancsak első alkalommal ülhetett trónra a kecskeméti Tóth Ferenc, öröméhez elegendő volt 385 kiló. Érdekességképpen megemlítendő, hogy válogatott súlylökőnk, Biber Zsolt a tárcsák világában is otthonosan mozgott, és a dobogó harmadik fokára állhatott fel az ólomsúlyúak között.