Mivel Óceániában nem akadt méltó riválisa a selejtezősorozatban Új-Zélanddal és a Cook-szigetekkel könnyedén elbánó Ausztráliának, a világbajnokság csoportmérkőzéseinek első fordulójában Magyarországnak egy kontinens jutott ellenfélül. Különösebb aggodalomra persze nem volt ok a meccs előtt: az auszik korábbi négy vb-részvétele nem sok sikerrel párosult – ami azt illeti, eggyel sem… De ezúttal talán nem is ez a lényeg.

Ha valaki a labdarúgás nagyjai között említi, szerényen megkéri az illetőt: ne essen túlzásokba, ő „maradna a kaptafánál”. S bár a sztárszerep távol áll tőle, lelkiismeretessége, munkabírása és alapossága valóban a sportág kiemelkedő alakjává teszi – még akkor is, ha elvileg már csak hónapjai vannak hátra futballistaként. Pavel Nedved, a Juventus elnyűhetetlen középpályása vasárnap egykori csapata, a Lazio ellen játszik, a tavasz fénypontját azonban május 27-re várja: a BL-döntő napjára. Ha már a 2003-as fináléról lemaradt…

Már tíz külföldi labdarúgó van a győri keretben, és mivel az új edző csakis a kezdőcsapatba akar légióst szerződtetni, a jelek szerint túl sok magyar játékos nem futkározik a tavasszal zöld-fehér mezben. Az észt Tarmo Kink mindenesetre két góllal nyitott.

Nem fogad el kifogásokat: ha a mérkőzés lejátszása mellett dönt, elvárja, hogy a labdarúgók a legjobb állapotban utazzanak el Izraelbe. Erwin Koeman szombaton újra Magyarországra érkezett, a szövetségi kapitány tervei szerint néhány napon belül eldönti, elutazik-e a válogatott a február 11-i tel-avivi találkozóra, vagy sem.

A papírformának megfelelően könnyed, látványos játékkal győzte le a magyar válogatott Ausztráliát első világbajnoki csoportmeccsén. Hajdu János játékosai túl vannak a bemelegítésen, vasárnap pedig már éles „bevetés” vár a csapatra Románia ellen.

Amitől tartani lehetett, bekövetkezett: Sisa Tibor elköszönt Diósgyőrből. A szakember közös megegyezéssel bontott szerződést az anyagi gondoktól sújtott borsodi klubbal.

Szombatonként jelentkező sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A 15. részben a kolumbiai labdarúgás és a drogkereskedelemre épülő helyi alvilág nyomasztó kapcsolatáról lesz szó, amelynek egyik mellékzöngéje a legnagyobb kokainbáróval „baráti” viszonyt ápoló René Higuita különös története.

A horvátországi férfi kézilabda vb-n (január 16.–február 1.) a magyar válogatott szombaton kezdi meg a csoportküzdelmeket. Hajdu János szövetségi kapitány együttesében néhány vezéregyéniségre különösen sok és fontos feladat vár Eszéken, majd a zágrábi középdöntőben és a helyosztókon. Pénteken a nyitó mérkőzést rendezték meg, amelyen Horvátország csak nehezen győzte le a fiatal, csupa szív Dél-Koreát (27–26).

A meccsek után a legtöbbet azon lehet vitatkozni, milyen teljesítményt nyújtottak a csapatok kulcsjátékosai, a gólfelelős átlövők. Az ő kiemelkedő produkciójuk nélkül – ezt eleget emlegetik a trénerek – képtelenség nyerni.

Huszonhat év. Korszakos egyéniségek jönnek-mennek, új győztes generáció születik. Csapó Gábor, Faragó Tamás, Horkai György, Gerendás György, Petőváry Zsolt, Gyöngyösi András, Tóth Imre, Tóth László, Kósz Zoltán, Benedek Tibor, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Varga Dénes, Varga Dániel. Korántsem teljes a felsorolás. Egy biztos: mindannyian a magyar vízilabda kiemelkedő egyéniségei – függetlenül az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon nyert aranyérmek számától. Egy közös biztosan van bennük: mindannyiuk keretorvosát dr. Pavlik Gábornak hívták a legendás magyar pólóválogatottban. Idáig. Mert a mindig mosolygós „doki” már nem vállalta a napi munkát a londoni olimpiára fókuszáló válogatott mellett.