„Természetesen kötelező a győzelem a világbajnokság rajtján az ausztrál válogatott ellen. Biztos vagyok benne, hogy a csapat teljes erőbedobással játszik majd, hiszen a fiúk komolyan vették a finnek elleni hazai Eb-selejtezőt is. Tartoznak ezzel önmaguknak, s azoknak a szurkolóknak, akik Horvátországba is elkísérték őket.” Ezt Hajdu János szövetségi kapitány mondta még a Szlovákia–Argentína mérkőzés szünetében. A játékosok megnézték az eszéki csoport nyitó meccsének első harminc percét, aztán elindultak készülődni saját vbbemutatkozásukra.
Mindenki tudta, hogy a 24 tagú vb-mezőny leggyengébb csapata lesz a magyar együttes ellenfele, így a két pont megszerzése miatt nem kellett aggódni. A kezdésre piros-fehérzöldben pompázott a lelátó egyik oldala, Balatonboglár, Balatonlelle, Mohács, Kokad, Kecskemét, Békéscsaba, Törökszentmiklós neve virított a nemzeti zászlókon. Több mint ezer magyar szurkoló várta a mienk debütálását.
Az ausztráloknál kisebb térdsérülése miatt nem játszhatott Jason Hopner, aki egykor az Elektromosban kézilabdázott, s azon kívül, hogy sokat fejlődött hazánkban, feleségét is a Budapesten töltött éveknek köszönheti. Valószínűleg vele sem lett volna esélye az ausztrál válogatottnak, amely többnyire tehetetlenül passzolgatott a magas magyar védőfal előtt, s támadásai többségénél kényszerhelyzetbe került, hiszen az iráni bírók passzív játékot jeleztek. A mieink sorra szerezték a lerohanásgólokat. Különösen az Iváncsik testvérek villogtak, Tamás hét, Gergő pedig öt találattal a neve mellett fejezte be az első félidőt.
Felállt fal ellen viszont keveset játszhattak Hajdu János tanítványai, így az átlövőknek nem volt lehetőségük bemelegedni. Pedig az ausztrál kapus, Dimitrios Varkanitsas nem sűrűn találkozott a labdával, a 24. percig egyetlen lövést sem hárított. Talán ezért örült anynyira, amikor Zubai Szabolcs kísérleténél nem a hálóból kellett kivennie a labdát. Hogy Varkanitsas nem a szerencse fia, azt bizonyítja, hogy bár akadt még egy hárítása, azt nem írták be a meccs hivatalos statisztikájába.
A második játékrészre alaposan átszervezte csapatát a magyar kapitány, de az „új fiúk” is folytatták a parádét; a második harminc percben Császár Gábor és Zubai Szabolcs volt a vezéregyéniség, ám senkire sem lehetett panasza Hajdu Jánosnak. Az ellenfél dán szövetségi kapitánya, Morten Fjeldstad viszont alaposan meglepte a nézőket, hiszen együttese a 35. perctől „vészkapussal” vezette támadásait: a jelzőtrikós mezőnyjátékos, Richard Ridley indította el az ausztrál akciókat középről, majd szaladt le, hogy visszatérhessen a kapuba a Varkanitsasnál sokkal jobban védő Ognjen Latinovic. A norvég női válogatott játszik valami hasonlót emberhátrányban, de a két csapatot nem szabad összehasonlítani.
Az ausztrálok örültek az apró részsikereknek, minden gólnak, védésnek – nekik ez jelent sikerélményt a vb-n.
A meccset biztosan nyerő magyar válogatottnak viszont más céljai vannak, és vasárnaptól bizonyíthatja, hogy el is érheti azokat.
