Harmadszorra csak sikerült. Hajdanán azért nem adhatott otthont az ókori játékoknak Róma, mert Nagy Theodosius császár megtiltotta, az 1908-as – már odaítélt – rendezést a Vezúv 1906-os kitörése söpörte el, ám eljött 1960, és az olasz főváros végre fogadhatta a világ legjobbjait.

Amszterdam pályázott az 1920-as, majd az 1924-es olimpia rendezési jogára is, végül 1928-ban láthatta vendégül a világ 46 országából delegált 2883 sportolót. 15 sportágban, 109 számban hirdettek győztest – a Himnusz négy alkalommal csendült fel azon a viadalon, amely többek között arról is emlékezetes marad, hogy először futott „nyári játékok” néven.

A Nemzeti Sport kiadójának gondozásában az 1956-os forradalom és a melbourne-i olimpia 50. évfordulójára két évvel ezelőtt megjelenő könyv címénél találni sem lehet jobbat: Vér és aranyak. Továbbá sport, forradalom, olimpia, emigráció – ebben a négy tételben foglalható össze az 1952-es olimpia óta eltelt négy év. Helsinkiben 16 aranyat nyertünk, számos szakember azt jósolta, Melbourne-ben még többször játsszák el a Himnuszt. Ehelyett már a kiutazás is gondot jelentett.

Tokió kitett magáért. Japán pazar játékokat szervezett, amelyen a sportra, a sportolókra irányult a figyelem. Először került sor olimpiára az ázsiai földrészen, s általános vélemény volt a résztvevők körében, hogy a helyiek nem csupán a sportversenyeken elért 16 aranyérmet érdemelték ki, hanem a rendezésért járó teljes elismerést is. A magyarok ismét remekül szerepeltek, tíz aranyérem a bizonyítéka, hogy a magyar sport végleg kiheverte a melbourne-i olimpiát követő kivándorlási hullám veszteségeit.

Juan Antonio Samaranch hazavitte az olimpiát: a XXV. nyári játékoknak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) akkori elnökének szülővárosa adott otthont. Barcelona méltó házigazdának bizonyult, Egerszegi Krisztina, Czigány Kinga vagy éppen Kovács Antal azóta is az egyik kedvenc városaként emlegeti…

Hiába rendezték a nagy gazdasági világválság kellős közepén, hiába kellett a világ végére utazni miatta, az 1932-es Los Angeles-i játékokkal az Egyesült Államok feledtette a 28 évvel korábbi, St. Louis-i csúfos lebőgést, és igazán grandiózus olimpiát rendezett.

A szöuli olimpia magyar szempontból remekül sikerült, de tizenegy aranyérmünk mellett doppingbotrányairól is emlékezetes marad.

Az 1952-es helsinki olimpia számtalan érdekességről lehetne nevezetes, nekünk azonban mindig ugyanaz jut róla eszünkbe: ez a viadal hozta minden idők legeredményesebb magyar ötkarikás szereplését.

„Sydney minden idők legnagyobb olimpiáját rendezte meg” - szólt Juan Antonio Samaranch tömör, ám annál markánsabb értékelése a XXVII. nyári játékok záróünnepségén, s mint a spanyol sportvezető sok korábbi döntésével és kijelentésével, ezzel is egyet kell értenünk.

Minden olimpián, amelyiken ott voltunk, nyertünk aranyat, de a másodikon, 1900-ban Párizsban csak egyet. Azzal az eggyel viszont elindult aranyútján a magyar atlétika, elsősorban a dobószámok. Pedig Bauer Rudolf diadalát követően már csak gazdászversenyeken dobálgatott.

A világ két sprinter, Eric Liddell és Harold Abrahams történetének köszönhetően ma is jóval többet tud erről az olimpiáról, mint bármely másik háború előttiről. Magyarország is nyert két aranyat, Pósta Sándor vívta ki az egyiket kard egyéniben, a másikat Halasy Gyula agyaggalamb-lövészetben.

Los Angelesben a szovjetek és a szocialista tábor országai Magyarországgal együtt – Románia kivételével – távol maradtak az olimpiától. Noha számos sportágban ez ártott a versenyek színvonalának, az amerikaiak identitásának nem: a 83 arany mellett az üzlet volt a fontos.

A hazájában rendezett 1900-as ötkarikás játékokon tapasztalt fejetlenséget látva Pierre de Coubertin báró nagy aggodalommal tekintett a következő, 1904es olimpia elé. A játékok „atyja” el sem ment az Egyesült Államokba, és félelmei igazolódtak. A St. Louis-i rendezőknek sikerült alulmúlniuk a négy évvel korábbi párizsi tornán látottakat, Coubertin bárót idézve: „A Missouriban megrendezett olimpia a világkiállítás melléktermékeként kezelve, üzleti szellemmel áthatva igazi amerikai humbuggá vált.”

Hogy az újkori játékok első állomása Athén legyen, arról 1894-ben Párizsban döntöttek, akkor még teljes volt a görög siker. Két esztendővel később már nem…

1936, Berlin… Hiába olvasható az alábbi cikk egy sportlap hasábjain, lehetetlen úgy írni a XI. olimpiáról, hogy a politikát ne kevernénk bele. Miután az Olümpiában meggyújtott fáklya – többek között Magyarországot is érintve – Berlinbe ért, az Olimpiai Stadionban fellobbant a láng, s Adolf Hitler megnyitotta a nemzetek közötti békét és barátságot zászlajára tűző játékokat…

A mexikóvárosi olimpiát magaslaton rendezték, aminek számos atlétikai világrekord lett az eredménye. A magyar szereplésre sem lehetett panasz: a mieink tíz arannyal zárták a játékokat.