Fővároscentrikus a magyar labdarúgás, most éppen öt élvonalbeli csapat van Budapesten. Ám ettől még léteztek s szerencsére vannak ma is futballvégvárak, sőt az utóbbi esztendők magyar focijának legmeghatározóbb együttese is vidéken, Debrecenben működik. Azt azonban érdemes megvizsgálni, mi a helyzet az egykor szebb napokat megélt DVTK-nál, Szombathelyen, Székesfehérváron és persze Debrecenben.

Megköttetett az újabb öt évre szóló megállapodás: a Magyar Nagydíj 2012 és 2016 között is szerepel a Formula–1-es világbajnoki sorozat programjában. A bejelentést Bernie Ecclestone, a sorozat gazdasági vezetője és Gyenesei István sportügyekért felelős miniszter tette meg a versenynap délelőttjén.

Heikki Kovalainen fordulatokban gazdag „végjáték” után ünnepelhetett a dobogó legfelső fokán – pályafutása során először. A McLaren pilótája finn hidegvérrel fogadta a győzelmet, amely szerinte nem fordítja ki sarkaiból a világot, csak az első lépést jelenti a végső cél felé. Kovalainen otthon, Finnországban ünnepel: az évente hagyományosan tartandó családi és baráti gokartversenynek plusztöltést ad ez a győzelem.

Ha 1976, akkor Montreal. No és Québec. A 32 évvel ezelőtti ötkarikás játékoknak ugyanis Kanada két városa adott otthont – a központ persze Montrealban volt. A II. Erzsébet királynő által megnyitott viadalon 6028 sportoló vett részt, köztük 178 magyar, akik közül 14-en repültek haza aranyérmesként. Fájdalom, a 14-ből 11-en a vízilabda-válogatottat alkották…

Balczó András futása, a tuskirály Hegedűs Csaba birkózása aranyozta be számunkra többek között ezt az olimpiát, amelyen zsákszámra nyertük az érmeket, de főleg ezüstöt és bronzot. A tragédia viszont nem ez, hanem ami a fürstenfeldi katonai repülőtéren történt.

Triplázásra készül a magyar férfi vízilabda-válogatott: Sydney és Athén után Kemény Dénes vezetésével Pekingben is a csúcsra tör. S reméljük, oda is jut!

London ugyan csak beugróként rendezte meg az 1908-as olimpiai játékokat, ám a versengés remekül sikerült, még ha számos vitatott esemény fűződik is hozzá. Számunkra elsősorban azért emlékezetes a viadal, mert itt kezdődött meg a magyar kardvívás nagy korszaka.

Az ötös jegyében: Stockholm az ötödik nyári játékoknak adott otthont, és az 1912. május 5-én kezdődő viadalon – amelyet V. Gusztáv király nyitott meg – mind az öt kontinens képviseltette magát. Talán a nagy konkurenciával is magyarázható, hogy a népes magyar küldöttség (a 2407 indulóból 119 képviselte hazánkat) a korabeli beszámolók szerint várakozáson alul szerepelt: csak három aranyat tett hozzá az 1896 óta megszerzett nyolchoz.

Azok után, hogy az 1996-os aranyolimpiát nem Athén kapta, borítékolni lehetett, hogy a NOB előbb-utóbb megpróbálja kiengesztelni a világot. Tekintve, hogy az atlantai játékokat szinte mindenki kritizálta, az akkor még Juan Antonio Samaranch vezette testület mindjárt az első kínálkozó alkalmat megragadta a jóvátételre: egy évvel Atlanta után, 1997 szeptemberében Athénnak adta a XXVIII. nyári olimpia rendezési jogát.

Az olimpiai mozgalom súlyos válságba jutott. A moszkvai olimpia nem lehetett teljes, mert 65 ország bojkottálta. Az ürügyet az szolgáltatta, hogy a szovjet tankok 1979 karácsonyán megszállták Afganisztánt. Jimmy Carter amerikai elnök felhívására akadtak olyan országok, amelyek csatlakoztak a bojkotthoz, s voltak olyanok, amelyeknek a sportolói a politikai nyomás ellenére elutaztak a „kommunizmus” fellegvárába, de az olimpiai zászló alatt vonultak be, s ha győztek, az olimpiai himnusz szólt a tiszteletükre, saját nemzetüké helyett.

London ugyan csak beugróként rendezte meg az 1908-as olimpiai játékokat, ám a versengés remekül sikerült, még ha számos vitatott esemény fűződik is hozzá. Számunkra elsősorban azért emlékezetes a viadal, mert itt kezdődött meg a magyar kardvívás nagy korszaka.

Az 1920-as olimpia a „csonka” jelzővel vonult be a sporttörténelembe. A belgiumi Antwerpenben rendezett ötkarikás versenyeken ugyanis nem vehettek részt az első világháborúban vesztes államok versenyzői, és az újonnan alakult ország, Szovjet-Oroszország képviselői sem kaptak meghívást. Nekünk, magyaroknak dupla büntetés jutott: eredetileg Budapest rendezhette volna az olimpiát, ám miután a háborúban a vesztes központi hatalmak oldalán harcolt az ország, még a magyar sportolók részvételét is megakadályozták.

A második világháború borzalmait követően a sport ismét bizonyította erejét. Azután, hogy a világ ifjúsága hat éven keresztül a lövészárkokban, fegyverrel a kézben állt egymással szemben, Londonba újra versenyezni jöttek a sportolók, hogy békés körülmények között mérjék össze erejüket.