A „névtelen” zászlóvivő egy önkéntes lesz, aki a semleges, ötkarikás zászló alatt vonuló sportolókat vezeti a Maracanába. Szokás szerint az atlétika adja a legtöbb zászlóvivőt (ha jól számoltunk, ötvenegyet), továbbá sok úszó, cselgáncsozó, vitorlázó és sportlövő vezetheti majd a küldöttségét. Labdarúgó nincs a zászlóvivők között – ez érthető is a torna lebonyolítása miatt (ingáznak a brazil nagyvárosok között a csapatok) –, és kosárlabdázó, röplabdázó is csak egy-egy (az argentin Luís Scola, illetve az orosz Szergej Tyetyuhin).
Adnak zászlóvivőt az új ötkarikás sportágak (golf, hetes rögbi), és az olimpiatörténetben most másodszor visz zászlót ritmikus gimnasztikázó – az izraeliek bízták a lobogót Neta Rivkinre, világbajnoki érmesükre. A házigazda brazil küldöttség lobogójával az öttusázó Yane Marques vonul, ez talán kis meglepetés – ő az egyetlen öttusázó, aki felvezetheti csapatát a Nemzetek Parádéján. A mi zászlónk vívó kezébe kerül: olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron vezeti be magyar idő szerint 2.37-kor küldöttségünket a Maracanába.
A LEGNAGYOBB NEVEK A ZÁSZLÓVIVŐK KÖZÖTT, A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL
Michael Phelps (amerikai, úszó)
Rafael Nadal (spanyol, teniszező)
Andy Murray (brit, teniszező)
Caroline Wozniacki (dán, teniszező)
Teddy Riner (francia, cselgáncsozó)
Federica Pellegrini (olasz, úszó)
Shelly-Ann Fraser-Pryce (jamaicai, atléta)
Catalina Ponor (román, tornász)
Fantomolimpia a háború árnyékában
Boldogságunk napjai – Ballai Attila publicisztikája
