Párizs 2024: latin dallamok a párizsi repülőtéren

Az elmúlt hetekben másról sem szóltak a hírek, mint hogy időnként, illetve sajnos eléggé gyakran összeomlik a légi közlekedés, repülők késnek – akár órákat is –, vagy egészen egyszerűen törlik a járatokat. Amíg az ember nem keveredik ilyen kellemetlen kalandba, addig csak fejcsóválva konstatálja a megbízhatatlanságot, kiszámíthatatlanságot, de amikor vele történik meg, akkor már felmegy a vérnyomása, ingerülté válik, szétveti a tehetetlen düh.

Még szerencse, hogy sportolóink késésre még nem panaszkodtak, a Nemzeti Sport kedden útra kelő négytagú stábjából viszont hárman két átszállással érkeztek meg a nem túl távoli Párizsba. Eredetileg egy volt betervezve, de miután Budapestről több mint egy órával később indult a bécsi járat, és Schwechaton nem lehetett elérni a csatlakozást, így Győri Ferenc, Végh János és Árvai Károly tovább várt, hogy valamikor elrepülhessen Frankfurtba, majd a francia fővárosba. Jelen sorok írója szerencsésebbnek bizonyult, hiszen egyből a bécsi reptérről vette célba az olimpia helyszínét, és annak rendje és módja szerint a terveknek megfelelően ért célba.

Ahogy a magyar sportolók folyamatosan érkeznek Párizsba, úgy természetesen a többi nemzet képviselői is elfoglalják a helyüket az olimpiai faluban. Kedd kora délután mintegy negyven osztrák landolt Franciaországban, s meglehetősen felszabadultnak tűntek a „sógorok”, aminek talán az az oka, hogy nem a nyári, hanem a téli olimpiákon szoktak remekelni, így kevesebb teherrel vehetnek részt a játékokon. A mosoly akkor fagyott le az arcukról, amikor az akkreditációs pultnál némi zavar támadt, és meglehetősen hosszú várakozás után azt az utasítást kapták, hogy vegyék fel bőröndjeiket, majd a faluban megkapják olimpiai kártyáikat. Néhányan az egyetemes kézmozdulattal nyugtázták, hogy mindhiába álltak sorba, de rendezetten távoztak a poggyászaikért.

Aztán néhány másodperc múlva egy furcsa alak derítette ismét jókedvre őket, hiszen egyszer csak latin dallamok kezdték belengeni a váró terét, egy fiatalember hatalmas hangfallal a hátára kötve, mikrofonnal a kezében teremtett hangulatot, a fején sombrero, nem volt nehéz kitalálni, honnan érkezhetett francia földre. A repülőtér sztárja mindenkivel lepacsizott, imádta, hogy fotózzák, a poggyászkiadó terem hirtelen a „népek nagy olvasztótégelyévé” vált.

Remélhetőleg ez a jókedv és emelkedett hangulat mindvégig kitart az olimpia alatt, azt már most látni, hogy a szervezők nagyon nem szeretnék, hogy bármi is beárnyékolja a sport ünnepét, rengeteg biztonsági őr és rendőr teljesít szolgálatot, a segítők már abban a pillanatban igyekeznek útbaigazítást adni, amikor az olimpiára érkező sportoló, edző, újságíró kilép a repülőgépből. Párizs hozzá van szokva a turisták rohamához, de a következő három hétben még nagyobb nyomás lesz a városon, a lakosain, a rendezőkön. Az olimpia szerdán elkezdődik, s bár vannak még hiányosságok és szervezésbeli gondok, bízzunk benne, hogy felejthetetlen, csodálatos napok várnak ránk.

Sportlövőink is elutaztak Párizsba

Folyamatosan érkeznek a magyar sportolók az olimpiára, kedd délelőtt az asztaliteniszezők, az ökölvívók és Vas Blanka mellett sportlövőink népes küldöttsége is útra kelt. Az öt kvótásunkat, a puskás Mészáros Esztert, Péni Istvánt és Pekler Zalánt, valamint a pisztolyos Fábián Sára Ráhelt és Major Veronikát edzőik mellett Sinka László csapatvezető is elkísérte Párizsba. Pontosabban a francia fővárostól csaknem 300 kilométerre, háromórányi autóútra található Chateauroux-ba, a sportlövőversenyeket ugyanis ott rendezik, így a sportág képviselői csak némi ízelítőt kaphatnak az olimpiai hangulatból. Sinka László az indulás előtt hangsúlyozta, az előző három játékokon már voltak pontszerzőink, a jelenlegi csapat pedig képes rá, hogy túlszárnyalja a korábbi eredményeket. „Azt várom, hogy ezúttal legalább két-három döntősünk lesz, a finálé pedig mindig egy új verseny, amiben akár az éremszerzés lehetősége is benne van” – mondta a honi szövetség főtitkára, hozzátéve, hogy 81 országból 340 sportlövő lép lőállásba Chateauroux-ban.