Képes Sport
BODNÁR ZALÁN 2022.01.22 11:49 Frissítve: 2022.01.24 20:06

Ragyog még a bosnyák gyémánt – Edin Dzeko 35 évesen is nagyüzemben termeli a gólokat

Bosznia-Hercegovina jelenlegi leghíresebb állampolgárát pályafutása csaknem minden állomáshelyén túl korán írták le. És mindenhol meg is bánták, mert sehol sem volt hajlandó felhagyni azzal a szokásával, hogy nagyüzemben termeli a gólokat – mint most, 35 évesen az Internél is.

Edin Dzeko az Internazionale mezében is azt teszi, amihez a legjobban ért: betalál a kapuba


Senki sem csodálkozhatott azon tavaly augusztus 14-én, hogy Edin Dzeko gólt szerzett az Internazionale–Dinamo Kijev nyári felkészülési mérkőzésen, miközben az AS Roma játékosa volt. Aki született gólvágó, annak így is megy. Sajtóhírek már szóltak arról, hogy elhagyja a fővárosi együttest, és a Romelu Lukakut elveszítő milánói címvédőhöz távozik, de a transzfert még egyik klub sem jelentette be. Dzekót azonban ez nem érdekelte, ha már felvette az Inter mezét, csak azt tette, amihez a legjobban ért: a kapuba talált.

NÉVJEGY: EDIN DZEKO 
Született: 1986. március 17., Szarajevó
Állampolgársága: bosnyák
Sportága: labdarúgás
Posztja: csatár
Válogatottsága/góljai: 118/60
Klubjai: Zeljeznicar (bosnyák, 2003–2005), Teplice (cseh, 2005–2007), Ústi nad Labem (cseh, 2005, kölcsönben), Wolfsburg (német, 2007–2011), Manchester City (angol, 2011–2016), AS Roma (olasz, 2015–2016, kölcsönben), AS Roma (olasz, 2016–2021), Internazionale (olasz, 2021–)
Kiemelkedő eredményei: német bajnok (2009), 2x angol bajnok (2012, 2014), angol FA-kupa-győztes (2011), angol Ligakupa-győztes (2014), angol Szuperkupa-győztes (2012), olasz Szuperkupa-győztes (2021), az év Bundesliga-játékosa (2009), német gólkirály (2010), olasz gólkirály (2017), 3x az év labdarúgója Bosznia-Hercegovinában (2009, 2010, 2011), 2x az év sportolója Bosznia-Hercegovinában (2009, 2018)

Nem ez volt a legextrémebb helyzet, amellyel a futballpályán találkozott. A délszláv háború legforróbb színhelyén, Szarajevóban nőtt fel, ifistaként egyszer az édesanyja parancsolta le a pályáról, és ha nem teszi, ma aligha rugdosná bárhol a gólokat – a következő percben bombatalálat érte a pályát. Máig nem képes beszélni arról az 1992 és 1995 közötti időszakról, amikor a felbomló Jugoszlávia borzalmas belharcában az egymást gyilkoló szerbek és a horvátok csak egy célban értettek egyet: Bosznia-Hercegovina etnikai „megtisztításának” fontosságában. A kis Edin mindennap sírt halálfélelmében.

1986 tavaszán született a bosnyák fővárosban. Egy évvel azután, hogy a város futballcsapata, a Zeljeznicar máig legnagyobb sikerét aratta, s az UEFA-kupa Videotonnal szemben vívott elődöntőjében két percre volt a Real Madrid elleni finálétól (ám akkor érkezett Csuhay József...). Dzeko is a Zeljeznicarban nevelkedett, a felnőttcsapatban 2003-ban mutatkozott be. Nem az őt manapság jellemző mutatókat produkálta: az ott töltött két idényben 35 meccsen mindössze háromszor volt eredményes. Nem találta a helyét: irányító középpályásként játszatták, és hamar elkönyvelték, hogy 193 centis magassága ellenére borzalmas a fejjátéka, és nem is elég technikás. Első évében a cseh Jirí Plísek volt az edzője, akinek 2004-ben távoznia kellett, ő volt egyedül meggyőződve róla, hogy a 18 éves játékosban jóval több van, mint amennyit addig mutatott. Beajánlotta hát a Teplicének, és a cseh egyesület szerződtette is, azzal a feltétellel, hogy Plísek az első évre kölcsönveszi az ő csapatához, az Ústí nad Labemhez. Mindössze 25 ezer eurót kellett érte fizetni, és a bosnyák klub egyik igazgatója utólag elismerte: akkor ezt az összeget úgy könyvelték el, mintha megnyerték volna a lottófőnyereményt. Ehhez képest két évvel később 4 millió eurót fizetett érte a Wolfsburg, újabb négy év elteltével pedig 32 millió eurót a Manchester City...

A csehországi kitérő nagyon jót tett neki, ott kezdte el fejleszteni a fejjátékát, középpályás helyett vérbeli csatárt faragtak belőle, és abban a két évben annyit fejlődött, hogy szinte rá sem lehetett ismerni. Teplicében szúrt szemet a Wolfsburg megfigyelőinek, de még a németek sem sejtették, hogy csiszolatlan gyémántra leltek a Gambrinus Ligában, még ha 13 góljával a második helyen is végzett a cseh góllövőlistán.

Minden héten beköszön... (Fotó: Getty Images)


Felix Magath csapatában az első idényben nyolc bajnoki gólt jegyzett, a Német Kupában pedig egyszer volt eredményes. Nem rossz mutató a topligában bemutatkozó újonctól, ám a következő, 2008–2009-es évadban nem is szintet, hanem szinteket ugrott: megháromszorozta idénybeli góljainak számát, 26 találattal a cseh után a német élvonalban is második lett a góllövőlistán. Csupán brazil csapattársa, Grafite előzte meg, aki 28 találattal lett gólkirály, de ami még fontosabb, kettejük fantasztikus termékenysége révén csodát láthattak a Bundesliga rajongói: a Wolfsburg megnyerte története első – és mindmáig utolsó – német bajnoki címét!

Dzeko és Grafite együttesen 54 gólt szerzett, és átadta a múltnak a Bayern München legendás csatárkettőse, a Gerd Müller, Uli Hoeness páros 1972–1973-as évadban felállított 53 gólos csúcsát.

Amikor pedig másfél évvel később elhagyta az egyesületet, a bajnokságban szerzett 66, az összes tétmeccsen termelt 85 góljával a klubtörténet valaha volt legeredményesebb góllövőjeként távozott a „Bosnyák Gyémántnak” is becézett játékos (Marjan Mijajlovic bosnyák kommentátor nevezte így először 2009-ben, azóta rajta ragadt).

Mert várta Roberto Mancini és a nagyság felé vezető úton az első lépéseket akkor megtevő, Manszúr sejk által anyagilag felvirágoztatott Manchester City, amely 32 millió eurót sem sajnált a gólokat megbízhatóan szállító ballábas támadóért 2011 januárjában. Pedig sztárokban nem volt hiány a posztján: a középcsatár pozícióra már ott volt Carlos Tévez és Mario Balotelli, majd a nyáron még érkezett a támadósorba Sergio Agüero és Samir Nasri is. Első fél idényében, 2011 tavaszán máris belopta magát a szurkolók szívébe, amikor az FA-kupa negyedik körében, a Notts County otthonában a 80. percben egyenlített, a csapat ezzel kiharcolta a megismételt meccs lehetőségét, amelyet aztán már 5–0-val abszolvált, és ez a gól elengedhetetlen volt ahhoz, hogy végül a sorozatot is megnyerje a City, amely az 1976-os Ligakupa-győzelem után először tehetett be trófeát a vitrinjébe.

A bosnyák válogatott mezében (Fotó: Adidas)


Ezzel az öt csatárral a Citynek nem is lehetett más a célja a 2011–2012-es idényre, mint a 44 év után, az 1968-as aranyérmet követő újabb bajnoki cím megszerzése. Nem volt könnyű ennyi csatárcsillag között a folyamatos játéklehetőséget kivívni, Dzeko mégis csak 8 bajnoki mérkőzésről hiányzott, és 14 góllal vette ki a részét a sikerekből. Mancini tréfásan meg is jegyezte:  „Edin kiváló futballista, csak egy baj van vele: minden meccsen játszani akar, és rögtön megsértődik, ha a kispadra kerül.”

A bajnokság utolsó fordulójában, a Queens Park Rangers elleni ikonikus mérkőzésen lett meg aztán a bajnoki cím. A Citynek győznie kellett, de 2–1-es hátrányban volt még a hosszabbításban is, és bár mindenki Agüero 95. percben szerzett góljára emlékszik, az argentin találata semmit sem ért volna, ha a 92. percben nem egyenlít ki Dzeko.

A Cityben töltött négy és fél éve alatt a 2013–2014-es idényben volt a csúcson: a bajnokságban 16-szor, valamennyi versenysorozatban 26-szor volt eredményes, a csapat ismét bajnok lett, közben pedig a selejtezősorozatban tíz gólt szerző Dzeko vezérletével Bosznia-Hercegovina kijutott története első világbajnokságára.

Ezek után némiképp meglepő volt, hogy 2015 nyarán a még mindig csak 29 éves csatárt a City előbb egy évre kölcsönadta az AS Romának, majd végleg el is engedte, mindössze 11 millió eurót kért érte. Erősen dolgozott benne a vágy, hogy bizonyítsa, harmincévesen sem lehet őt leírni, és bár a kölcsönben töltött idényében csupán nyolc gólt ért el a Serie A-ban, ugyanaz történt vele, mint Wolfsburgban: második olasz évadában megtriplázta góljai számát, 29 találatával a bajnokság gólkirálya lett! A különbség csak annyi a wolfsburgi és a római „farkasok” között, hogy utóbbiakkal a bajnokságban arany- helyett csak ezüst- és bronzérmeket tudott gyűjteni.

BALKÁNI BARÁTOK
Noha Dzeko élete legsötétebb időszakának tartja a délszláv háborút, amelynek élményeit máig nem tudta feldolgozni, és nem szeret róla beszélni, szó sincs arról, hogy fenntartásai lennének a volt Jugoszláviából érkező futballistákkal. Olyannyira, hogy a Manchester Citynél a két szerb, Alekszandar Kolarov és Matija Nasztaszics, illetve a montenegrói Sztevan Jovetics volt a legjobb barátja, egyébként is minden klubjánál a balkáni születésű csapattársakkal jár össze. Mélyen vallásos muzulmán, a 2014-es brazíliai vb-n is többször elment imádkozni egy mecsetbe Muhamed Besiccsel, a Ferencváros akkori játékosával.


Folyamatosan felfelé lógott ki a Romából, nem csoda, hogy lényegében minden átigazolási időszakban a távozásáról cikkeztek. Bejárta a sajtót a kép, hogy beteszi a bőröndjeit egy reptéri transzferbuszba, és a rajongók már a repülőgépes alkalmazásokat kezdték figyelni, merre indul a gépe – aztán mégis maradt, hat éven át szolgálta a bordó-sárgákat. A csúcs saját elmondása szerint is a 2018-as Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágója volt a Barcelona ellen, amikor az első meccs 4–1-es zakója után az Olimpicóban győztek 3–0-ra Lionel Messiék ellen, és a négy közé jutottak. A visszavágó 6. percében egy Dzeko-gól adta meg az alaphangot. „A Romával kiejteni a Barcelonát nagyobb tett volt, mint két bajnoki címet nyerni Angliában a Manchester Cityvel” – értékelt Dzeko.

A Roma aztán 2021 nyarán elkövette ugyanazt a hibát, mint korábban a City: útilaput kötött az idősnek és lassúnak titulált bosnyák talpára, ingyen átengedve az Internek. Még a milánói drukkerek is nevettek, „a szegény ember Lukakujának” nevezték, mivel a 115 millió euróért a Chelsea-hez távozó belga center helyére érkezett ingyen.

Ám Dzeko Inter-mezben is azt teszi, amit mindenhol, amerre csak megfordult: szerzi a gólokat. A bajnokságban nyolcnál, a BL-ben háromnál jár, húzóembere az éllovas Internek. A „Bosnyák Gyémánt” 35 évesen is fényesen ragyog.


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. január 22-i lapszámában jelent meg.)

2022.05.24 22:36:49

Olasz labdarúgás BODNÁR ZALÁN

ALAPVONAL. Hogy mégis sikerült, az nem az anyagiaknak köszönhető, hiszen a Juventus és az Internazionale lehetőségei még mindig jobbak voltak, és erősebb a keretük. A Milan sikeréhez mindenekelőtt jó döntések kellettek, nemcsak a vezetőedző, hanem a játékosok kiválasztásában is.

2022.04.25 21:07:51

Olasz labdarúgás B. J.

Sokkal jobban kezdett a házigazda, de meglett a böjtje a kihagyott helyzeteknek és a védelmi kihagyásoknak.

2022.04.23 20:13:57

Olasz labdarúgás KUN ZOLTÁN

ALAPVONAL. Kell egy olyan nóta, amelynek az első sora, az első traktusa hallatán minden egyes kékbe, zöldbe, pirosba, lilába öltözött szurkoló felpattan a helyéről, hogy abban a néhány másodpercben bizonyítsa az egész világnak, na meg nem utolsósorban önmagának: ahol éppen áll, az pillanatnyilag a földkerekség legtutibb helye.

2022.04.11 21:11:47

Olasz labdarúgás BODNÁR ZALÁN

ALAPVONAL. Magam is félve írom le, mert nem titkolom, hogy igencsak szimpatizálok az AS Romával, mégis ki kell mondani: az az ember érzése, hogy ez a csapat valahogy nem a győzelemre született. Erős kijelentés lenne? Igazságtalan is? Tudománytalan is? A tényekkel nehéz vitatkozni, és tény, hogy a csapat 14 éve nem nyert semmit.