Saul Álvarez (balra) és Gennagyij Golovkin harmadszor csap össze (Fotók: AFP, Getty Images)

A bokszvilág várja ezt a mérkőzést, jelentősége csak a nehézsúlyú címmérkőzésekével mérhető. A nagyközépsúlyú találkozón négy szervezet világbajnoki címe a tét: a Bokszvilágtanács (WBC), a Bokszvilágszervezet (WBO), a Bokszvilágszövetség (WBA) és a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) vb-övéért harcol a 32 éves mexikói Saul „Canelo” Álvarez (57–2–2, 39 KO–TKO) a 40 esztendős kazah Gennagyij Golovkinnal (42–1–1, 37). Presztízsmeccs a javából!

A felek eddig kétszer csaptak össze, 2017. szeptember 16-i találkozójuk döntetlent hozott, rá egy évre Álvarez győzött megosztott pontozással, a tét hasonló volt, mint most: ugyanezeket az öveket „dobták be”. Golovkin tábora morgott a második mérkőzés pontozása miatt, ám Rácz Félix, a Nemzetközi Bokszszervezet (IBO) supervisora szerint igazságos volt, az első alkalommal egyikőjüknek sem lehetett odaítélni a meccset, a visszavágó is szorosan alakult, gyakorlatilag egy menet döntött „Canelo” – a haja alapján a „Vörös” – javára a Ring Magazine értékelésében az év mérkőzésének választott meccsen.

A középsúlyú világranglista éllovasa, Golovkin némi iróniával jegyezte meg, örül, hogy a mexikói nem várt 50 éves koráig a harmadik meccsel, majd hozzátette: „Napjainkban ez a sportág legnagyobb mérkőzése, remélem, hogy a trilógia legjobb összecsapását hozza.” Golovkint fűti a visszavágás vágya, Álvarez viszont elégedett karrierjével. „Talán a Floyd Mayweather Jr. elleni találkozóval várhattam volna, hogy tapasztaltabban állhassak ki” – vélte. Tény, 2013-ban kapott ki amerikai ellenfelétől nagyváltósúlyban, másodszor 2022 májusában szenvedett vereséget félnehézsúlyban az orosz Dmitrij Bivoltól. Rácz Félix úgy látja, „Canelo” mumusa bizonyos értelemben Bivol. „Nem feküdt neki a stílusa, mint ahogyan Golovkiné sem feltétlenül fekszik. Mindkettő az egykori szovjet iskolát követi, technikás bunyó, tekintélyes ütőerővel. Álvarez menedzsmentje hibázott, amikor belement a nagyobb fizikumú Bivol elleni meccsbe. »Canelo« azt hitte, megoldja, mint az orosz Szergej Kovaljov elleni összecsapást 2019 novemberében, amikor KO-val nyert a WBO félnehézsúlyú övéért.” Tegyük hozzá, noha Álvarez a középsúlyból két súlycsoportot felugrott, Kovaljov már túl volt a csúcson.

2017. szeptember 16.: első meccsük döntetlen lett, Gennagyij Golovkin (jobbra) a pontozással elégedetlen volt, de annak örült, hogy nála maradtak a vb-övek

Golovkin és Álvarez 2011-ben még sparringpartnerek voltak, aztán a mexikóinak felvitte az isten a dolgát – a kazah keményebben fejezte ki magát... –, igaz, visszavágójuk előtt a „Vörös” kétszer is megbukott a doppingvizsgálaton, Clenbuterolt találtak a szervezetében. Álvarez arra hivatkozott, gyorsétteremben evett, az állatok hizlalására Mexikóban ezt a szert alkalmazzák, így került a vérébe – mindenesetre addigi önmagához képest sokkal „jattosabb” lett. Csak rövid időre tiltották el, mondván, nem szándékosan került a szervezetébe a szer. Golovkin akkor ezt mondta: „Mocskos dolognak tartom, hogy piszkos eszközökhöz nyúlt, csapata pedig ebben támogatta.”

A kazah ugyanakkor nem aggódik, hogy most egy kategóriával feljebb bokszol szokásos súlycsoportjánál. „Először váltok felfelé, a súlycsoport legjobbja lesz az ellenfelem, de komfortosan érzem magam.” Azért ez Rácz szerint becsapós lehet: „2006 óta profi, 2010-ben lett világbajnok, tizenkét éve a csúcson van, nem lehet állandóan kizsigerelni a szervezetet, mert nyilván a felkészülési időszakban nagyobb súllyal dolgozik, a meccsekre erősen fogyasztania kell. A nagy kérdés, hogy a súlynövekedés statikussá teszi-e vagy több erőt ad? Továbbá a kor előrehaladtával kopik az ember.” Golovkin másfél éves kihagyást követően 2022 áprilisában tért vissza, a WBA japán világbajnoka, Murata Rjota volt az ellenfele, s valóban, a kazah az ütéseket sem bírta úgy, mint régen, s nem is volt annyira gyors, mint fénykorában. Viszont küzdeni tudása átsegítette a nehézségeken, a meccs második felében feljött, a 9. menetben padlóra küldte a japánt, akinek szorítósarka bedobta a törülközőt.

Noha „Canelo” legutóbbi meccsén kikapott Bivoltól, a legyőzöttek mezőnye veretes, ízelítőül néhány név: Carlos Baldomir, Kermit Cintrón, Austin Trout, Shane Mosley, Erislandy Lara, Miguel Cotto, Julio César Chávez Jr., Daniel Jacobs... Kovaljov legyőzésével nagy bravúrt hajtott végre, mivel a félnehézsúly lett a negyedik kategória – a nagyváltósúly, a középsúly és a nagyközépsúly után –, amelyben világbajnoki címig jutott, ezzel Érik Morales, Juan Manuel Márquez és Jorge Arce után a negyedik mexikói bokszoló, aki ezt elérte. Golovkin mellett Jorge Juárez ellen egy négymenetes találkozón bokszolt döntetlenre, még a profi idők kezdetén, 2006-ban (2005-ben állt profinak).

2018. szeptember 15.: második összecsapásukon Saul Álvarez (jobbra) győzött

Álvarez 2021-ben három alkalommal lépett ringbe nagyközépsúlyban a török Avni Yildirim, a brit Billy Joe Saunders és az amerikai Caleb Plant sem állta végig a 12 menetet. Golovkin 2021-ben nem bokszolt, 2020-ban a lengyel Kamil Szeremeta feladta ellene, 2019-ben előbb a kanadai Steve Rollst győzte le KO-val, majd az ukrán Szerhij Derevjancsenkót pontozással. „Ebből is látszik, beosztja az erejét, nem őrli magát feleslegesen”      – mondta Rácz arról, hogy a kazah kevesebb mérkőzést vállalt.

Gennagyij Golovkin bizonyos szempontból jó ismerősünk. Míg Álvarez amatőr karrierje kevésbé ismert – egyes források alapján 20 meccse volt, más statisztika szerint 44–2 a mérlege –, addig a 2003-as bangkoki vb-n középsúlyban világbajnok Golovkint (aki egyébként a 2000-es budapesti junior-vb-n kisváltósúlyban lett aranyérmes) már Thaiföldön kiszúrta magának Klaus-Peter Kohl, az Universum Box-Promotion vezére. Végül 335 győzelemmel és 5 vereséggel, világbajnoki arany- és olimpiai ezüstéremmel a nyakában állt hivatásosnak, profiként Düsseldorfban a magyar Balogh Gábor ellen vívta az első csatáját – bár csata nem volt, mert Golovkin az első menetben győzött (Erdei Zsolttal egy programban). Egyébként nem egy gálán szerepelt együtt Madárral, ám mivel megítélése szerint a karrierje vontatottan haladt, semmi sem lett a tervből, hogy Amerikában is felépítik – ugye, ismerős ez a megjegyzés az Universummal kapcsolatban? –, 18 győzelemmel és a WBO interkontinentális bajnoki övével a háta mögött 2010 januárjában szerződést bontott a hamburgi klubbal. Az is rosszulesett neki, hogy Kohléknál Felix Sturm és Sebastian Zbik is megelőzte a rangsorban... Feszült viszonyban váltak el, az Universumnak akkor futott ki a tévészerződése a ZDF-fel, s a bírósági ítélet szerint a kazah még a klubhoz tartozott, ám ez nem érdekelte, többé nem bokszolt a hamburgiaknál. A Klicsko fivéreket (is) soraiban tudó K2 szervezte a mérkőzéseit, a tijuanai születésű világhírű tréner, Abel Sanchez kiszúrta, ha a szovjet iskolát remekül elsajátító stílusához agresszivitás párosul, Golovkinból nagy bajnok válhat. Elképzelése olyannyira bejött, hogy a K2 Promotions igazgatója, Tom Loeffler egyenesen azt állította: „Gennagyij a kiütéses győzelmeivel az ifjú Mike Tyson szellemét hozta vissza a szorítóba.”

A MÁSODIK ÖSSZECSAPÁS ÖSSZEFOGLALÓJA




Ugyanakkor az is tény, ennek ellenére nem hódította meg Amerikát. Ennek az is oka, hogy nem tengerentúli, másrészt KO-i ellenére odaát nem rajonganak a technikás bunyójáért, s nem is olyan egyéniség, aki ringen kívüli viselkedésével felhívja magára a figyelmet, mi több, az angol nyelvet sem sajátította el tökéletesen. S ha már felvetődött a mexikói Juan Manuel Márquez neve, ő honfitársa győzelmét várja: „A Golovkin elleni második meccsen megmutatta, hogyan lehet legyőzni a kazahot, ez azt is jelenti, hogy ismét megveri. Ha gyors, jól alkalmazza a kontrabunyót, ki is ütheti.”

Majd meglátjuk...

NEVEZETES TRILÓGIÁK

Ami a boksztrilógiákat illeti, a leghíresebb a nehézsúlyú Muhammad Ali és Joe Frazier három találkozója, gyakorlatilag innentől kezdve jegyzik a hárommeccses összecsapásokat. Az 1971-es New York-i meccsükön – a 15. menetben Ali padlóra került, de nem számolták ki – Smokin Joe, a szintén New York-i 1974-esen Ali, majd 1975-ben Manilában ismét Ali nyert, utána azt nyilatkozta: „Megérintett a halál szele.” Az amerikai Riddick Bowe és Evander Holyfield „hármasa” is nevezetes, Las Vegasban (1992) a 11. menetben Bowe padlóra küldte honfitársát, végül egyhangú pontozással nyert, a másodikon (1993) Holyfield győzött ugyanígy – a meccs közben egy ejtőernyős tévedt a ringbe (!) –, a harmadikon (1995) a 8. menetben Bowe TKO-val intézte el ellenfelét. A kiskönnyűsúlyú Érik Morales és Marco Antonio Barrera is triplázott, első meccsüket még kispehelysúlyban (vitathatóan) Morales nyerte meg (2000), a másodikat (2002) hasonló módon, csak éppen Barrera javára hozták ki, 2004-ben pontozásos Barrera-siker zárta le a mexikói „házi” vetélkedést.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 17-i lapszámában jelent meg.)