A változás gyermeke – negyven éve ért véget Garri Kaszparov és Anatolij Karpov klasszikus sakkcsatája

Moszkvában, a páros mérkőzés helyszínén gyakorlatilag nem volt semmilyen felirat, hirdetés, hogy a sakkvilág két legjobbja összecsap a trónért, de erre nem is volt szükség. A jegyekért óriási sorok álltak, az érdeklődés a többi sport­esemény tükrében is kifejezetten magas volt. A Népsport helyszíni tudósítója, Végh Alpár Sándor is nagyon nehezen küzdötte át magát a bürokratikus útvesztőn, és kapta meg az akkreditációját, de csak bejutott a Csajkovszkij-hangversenyterembe.

A címvédő Karpov és a kihívó Kaszparov páros mérkőzése kapcsán megkerülhetetlen az egy évvel korábban kezdődött csatájuk a vb-címért, hiszen a ’85-ös ütközet annak az újrajátszása volt. A két szovjet klasszis csaknem fél éven át és 48 játszmán keresztül harcolt egymással, amikor a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke, Florencio Campomanes a két fél egészségére hivatkozva félbeszakította a döntőt.

A sakktörténelemben mindmáig egyedülálló módon nem hirdettek győztest. Az akkori szabályok szerint a mérkőzés az egyik fél hatodik nyert játszmájáig tartott volna. Karpov 4:0-ra, majd hosszú döntetlensorozat után 5:0-ra is vezetett már, amikor Kaszparov masszív bekkelésre állt be. A kihívó nyert egy partit, majd újabb végeláthatatlan remiszériát követően egymás után kettőt is, amikor jött Campomanes döntése, ami egyik félnek sem tetszett. Karpovot továbbra is csak egy győzelem választotta el a címvédéstől, míg Kaszparov éppen lendületbe jött láthatóan nagyon fáradt riválisával szemben. Azonban a FIDE elnöke úgy vélte, hogy itt már nem a sakk­tudás számít, ezért 85 februárjában 5:3-as állásnál véget vetett a döntőnek.

Szeptember 3-án kezdték újra, megváltozott szabályokkal. Az új kiírás szerint csak 24 partiból állt a döntő, és a világbajnoki címhez 12.5 pontot kellett elérni, hozzátéve, hogy 12:12 esetén Karpov marad a trónon. Ugyanakkor meghagyták azt a kitételt, hogy akkor is véget ér a döntő, ha egyikük hat játszmát megnyer.

Karpov 34, Kaszparov 22 éves volt a meccs idején, de nem csak a korkülönbség adott érdekes hátteret. Karpov mindig is lojális volt a tekintélyelvű szovjet rendszerhez, míg Kaszparov lázadóként jelent meg – a mai napig az, ha orosz politikáról van szó –, ezért is írt könyvet később „A változás gyermeke” címmel.

Kaszparov származásában gyakorlatilag kódolva volt ez a szerep. Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban (Baki) született Garik Weinstein néven, örmény édesanya és zsidó édesapa utódaként. Amikor világossá vált a tehetsége, Moszkvába küldték, hogy a legendás Mihail Botvinnik sakkiskolájában fejlődjön tovább. Csak 12 éves volt, amikor édesapja meghalt, és anyja, Klara Kaszparjan kérésére nevet változtatott, így lett Garri Kaszparov – ezzel a névvel amúgy is sokkal könnyebben lehetett boldogulni a fővárosban.

A korábbi világbajnok Mihail Botvinnik, aki mindkettejüket tanította, így vélekedett a döntő előtt: „A páros viadal első részében Karpov lesz fölényben, s ha az első tizenkét játszma után megnyugtató előnyt szerez, megvédi világbajnoki címét. Ellenkező esetben a kihívónak, Kaszparovnak nőnek meg az esélyei.”

A meccs előtt Karpov vezette a világranglistát 2720 Élő-ponttal, Kaszparov volt a második 2700-zal.

Kaszparov rögtön megnyerte az első partit, ám az ötödik meccs után már Karpovnál volt az előny. Ezután Kaszparov diadalmaskodott a 11., a 16. és a 19. játszmában, így öt partival a vége előtt 10.5:8.5-re a kihívó vezetett. A 16. körben sötéttel aratott győzelmét a valaha volt egyik legszebb partinak tartják. A szakmailag kevésbé képzettek számára is nagyon látványos, esztétikailag is különleges győzelmet aratott Kaszparov. Ugyanakkor az elemzéseknek köszönhetően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Karpov a megnyitásban más utat választva elkerülhette volna a problémákat sokkal előnyösebb állást elérve, így ezt a változatot ma már nem is alkalmazzák a versenygyakorlatban. Jefim Geller, Karpov egyik szekundánsa bevallotta, hogy a felkészülés során megnézte a kialakult változatot, és meg is találta rá az ellenszert világosnak, csakhogy elfelejtett szólni róla Karpovnak…

Bár három remi után a 22. játszma Karpov sikerét hozta, újabb döntetlen után a 24., utolsó partiban a címvédőnek nyernie kellett volna, hogy a trónon maradjon.

A sorsdöntő, november 9-i játszma előtti este Kaszparovot felhívta Botvinnik, aki komoly hangon kijelentette, hogy bármi is történjék, a félbeszakított meccsen megmutatta, mennyire jó, és hogy azonos szinten van Karpovval. A következő hívás a szintén legenda Mihail Taltól jött, aki – Kaszparov visszaemlékezése szerint – nem teljesen józan állapotban a következőket mondta: „Fiatalember! Holnap van a születésnapom, és elvárom, hogy odaadd nekem az ajándékot!” – majd Tal lecsapta a telefont.

Végül Kaszparov meg tudta adni, amit a rigai varázsló kért, sötéttel nyert, így 13:11-es eredménnyel a sakkozás történetének 13. világbajnoka lett, a valaha volt legfiatalabbként.

Kaszparov írja a Garri Kaszparov Garri Kaszparovról című visszaemlékezésében az utolsó meccs utolsó lépése után: „Karpov lefagyott. A haláltusáját vívta, miközben eltelt néhány perc. Majd nyújtotta a kezét, gratulált a győzelmemhez és a világbajnoki címhez. A hirtelen feltörő morajlás a nézők között engem is meggyőzött: igen, igen, igaz! Megcsináltam! Diadalmasan a fejem fölé emeltem a kezemet. A következő nap, november 10-én tartották meg a záróünnepséget. Emlékszem Campomanes, Szevasztjanov és Krogiusz arcára. Pikáns helyzet volt: azok koronáztak meg, akik minden tőlük telhetőt megtettek, ami a hatalmukban állt, hogy ez ne történjen meg.”

Mivel a ’84-es meccsen szerzett kétpontos előnyét eltörölték, Karpov jogot kapott arra, hogy ha elveszíti a ’85-ös döntőt, egy évvel később visszavágót játszhat. Ez létre is jött, és Kaszparov megvédte a címét. Majd 1987-ben jött a hároméves vb-ciklus lezárása az újabb döntővel, amelyet megint csak Kaszparov és Karpov játszott. A végletekig izgalmas csatában Kaszparovnak meg kellett nyernie az utolsó, 24. partit, hogy megvédje a címét, és sikerült is neki. A kettejük közötti ötödik, utolsó vb-döntő 1990-ben ismét Kaszparov diadalát hozta.

Mindketten még hosszú évekig a világ élvonalában maradtak. Karpov is újra világbajnok lett Jan Timmant legyőzve 1993-ban, amikor Kaszparov és Nigel Short kivált a FIDE-ből, és saját szervezetet alapított külön vb-címmel.

A néhai Kállai Gábor, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, kiváló szakedző a Sakkélet című folyóirat egyik, 1993-as, világbajnokokról szóló cikkében nagyon hatásosan leírja, hogy mit jelentett a sakkvilágnak a két gigász.

„Jön Anatolij Karpov. Az összjáték világbajnoka. Figurái csak jó helyen állnak, de nem csak a táblán tökéletes az összjáték, hanem a szekundásokkal, a bedolgozókkal is. Kezdődik az információrobbanás, a sikerhez teammunka kell. Ezen túl Karpov valami egészen újat tud! Széles megnyitási repertoár mellett saját állásait „makula” nélkül felépíteni. A kis előnyt őrizni és érvényesíteni a végjátékban. Mint egy óriáskígyó, körülölelni az ellenfelet, és ha a szorítást fokozni éppen nem lehet, akkor sem lazít. Fáraszt, de nem enged. Ha meg enged, akkor döntetlen. Csak nem veszíteni! Felkészülten lassan és hosszan próbálkozva nyerni, de nem veszíteni. Amit ő tudott (tud ma is) nehéz volt megérteni, nehéz volt utánozni. Egész különleges készségre és pszichikai hozzáállásra, valamint sok-sok munkára lett volna még a plagizáláshoz is szükség. Senkinek nem sikerült Karpovot jól másolni. Mégis mindenki megértette, hogy a „csak nem veszíteni”mentalitás használható. Nem koptatja az idegeket, egy-két nyerés meg jó helyezést, elismerést (anyagit is!) jelent. Elaludt a sakkvilág. „Remihalál?" -cikkeztek az újságok. Franciaországban egy nagymesterversenyt összesen egy darab győzelemmel (és döntetlenfolyammal) nyerhetett a győztes! A pontos végjátékkezelés, a technikai tudás és persze a hibákra, a tájékozatlanságból fakadó pontatlanságokra való várakozás az uralkodó stílus. Az ötletek, a játékosság alszik. Mígnem berobban Kaszparov! Az erő. A fantázia. Fantasztikus elme, és mindent tud, amit elődei. Karpovot annak saját pozíciós stílusában győzi le. Tábláján villódzik a feszültség. Körülötte is! Elismerésre méltóan népszerűsíti a sakkozást, elhivatott, céltudatos magatartásával. Éveken át minden versenyén első. Megnyitásokat tesz népszerűvé gondolataival. Alkotásainak gondolattartalma és esztétikája művészi értékű. Nyilvánvalóvá teszi, hogy a mindig győzelemre törőnek – tehetséggel, felkészültséggel és nem utolsó sorban töretlen és törhetetlen pszichikai motivációval – sikere kell hogy legyen!”

A mesteri 16. játszma (a lejátszáshoz kattintson ide!)
Karpov–Kaszparov 0–1
Szicíliai védelem Paulsen-változat, Gary-csel
1. e4 c5 2. Hf3 e6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hc6 5. Hb5 d6 6. c4 Hf6 7. H1c3 a6 8. Ha3 d5 9. cxd5 exd5 10. exd5 Hb4 11. Fe2 Fc5 12. O–O O–O 13. Ff3 Ff5 14. Fg5 Be8 15. Vd2 b5 16. Bad1 Hd3 17. Hab1 h6 18. Fh4 b4 19. Ha4 Fd6 20. Fg3 Bc8 21. b3 g5 22. Fxd6 Vxd6 23. g3 Hd7 24. Fg2 Vf6 25. a3 a5 26. axb4 axb4 27. Va2 Fg6 28. d6 g4 29. Vd2 Kg7 30. f3 Vxd6 31. fxg4 Vd4+ 32. Kh1 Hf6 33. Bf4 (ábránkon) He4 34. Vxd3 Hf2+ 35. Bxf2 Fxd3 36. Bfd2 Ve3 37. Bxd3 Bc1 38. Hb2 Vf2 39. Hd2 Bxd1+ 40. Hxd1 Be1+ 0:1