Népsport: Taróczy és Günthardt Wimbledonban is a csúcson

A ma 71 évesen barcelonai főkonzulként dolgozó Taróczy Balázs sokat próbált, rutinos alakja volt az ATP Tournak a nyolcvanas évek közepén, 1972-ben lett profi teniszező, az egyes világranglistán legjobb helyezése 1982 áprilisában 12. volt, párosban pedig 1985-ben már két Mesterek Tornája- (1982 és 1983, a mai ATP Masters) és egy Roland Garros-győzelem (1981) is szerepelt a nacionáléjában.

A 31 éves magyar klasszis ekkor már négy éve a svájci Heinz Günthardt oldalán játszott, pazarul kiegészítették egymást, a párosjáték minden gyönyörűségét képesek voltak a pályára vinni, legyen ez salak, szőnyeg, kemény borítás vagy éppen fű. Wimbledonban 1981-ben próbálkoztak először, 1985 előtt a legjobb eredményük a harmadik forduló volt.

Negyven éve a nyolcadik helyen emelték ki a magyar, svájci (pontosabban, mert szigorúan abc-rendben írják a párosokat, és a G, ugyebár, előbb áll a T-nél: svájci, magyar) duót. A férfiaknál ma már ritka, hogy a legnagyobb egyes menők párost is játszanak, 1985-ben még természetes volt, hogy a legjobb kettősök tagjai között olyan nevek is feltűntek, mint John McEnroe, Mats Wilander, az ifjú Stefan Edberg, valamennyien korábbi vagy későbbi Grand Slam-bajnokok.

Taróczyék útját egészen a negyedöntőig papírformasikerek kövezték ki, az izraeli, amerikai Shlomo Glickstein, Tim Wilkison, az amerikai, kanadai Glenn Layendecker, Glenn Michibata vagy az indiai, brit Vijay Amritraj, John Lloyd duó (az utóbbi brit tagja leginkább Chris Evert férjeként volt ismert, amúgy akkoriban ő volt a legmagasabban jegyzett angol, azaz Wimbledonban hazai gyepen játszó teniszező) nem jelenthetett leküzdhetetlen akadályt, Taróczyék mindössze egy szettet buktak, azt is rövidítésben, az első forduló nyitányaként.

Sejthető volt, hogy az elődöntőért nem lesz ilyen egyszerű dolguk, az amerikai, dél-afrikai Paul Annacone, Christo van Rensburg pár az abszolút világelitet jelentette, mindketten tőröl metszett párosspecialistának számítottak, és több mint ötórás, pontosan 305 perces heroikus csatára kényszerítették a mieinket.

A 2 óra 41 percig (!) tartó ötödik játszma önmagában felért egy komplett meccsel, akkoriban tie-break döntő szettben még nem létezett, a 24:22-es eredmény önmagáért beszél. Taróczyék a kilencedik mérkőzéslabdájukat értékesítve jutottak be a négy közé, miközben a saját szerváiknál egyszer sem kellett idegeskedniük.

Sokkal könnyebbnek az elődöntő sem ígérkezett, hiszen az ausztrál Paul McNamara, Peter McNamee duó (amelyből az előbbi az elődöntő alatt töltötte be a 30. életévét, ünneplésre végül szerencsére nem volt oka) a mezőny egyik legmasszívabb egysége volt, ám végül még úgy is sima menet volt, hogy a mi fiunk a meccsért adogatott volna, amikor a csata félbeszakadt, aztán másnap néhány perc alatt véget is ért. Ám Taróczyékban már Annaconéék ellen átszakadt a gát, és érezhető volt, hogy nincs, aki megállítsa őket. Főleg mert a másik ágon az elődöntőben elvérzett a Grand Slamekre összeálló, Wimbledont négyszer megnyerő, címvédő és 1. kiemelt Peter Fleming John McEnroe kettős.

TARÓCZY BALÁZS A NEMZETI SPORTRÁDIÓ SPORTREGGEL CÍMŰ MŰSORÁBAN

MINDEN IDŐK LEGFIATALABB BAJNOKA: BORIS BECKER

Az 1985-ös wimbledoni bajnokságra elsősorban a férfi egyes miatt emlékszik a mai napig a világ. A német Boris Becker mindössze 17 évesen és 227 naposan minden idők legfiatalabbjaként (Wimbledonban ma is az, az 1989-es párizsi bajnok Michael Chang 117 nappal nála is fiatalabb volt), az ATP-lista 20. helyéről mindmáig egyetlen nem kiemeltként és első németként nyert a szent gyepen. Becker ma már megmosolyogtató 130 ezer fontot kasszírozott győzelméért, 13 ezerrel többet, mint a női egyest megnyerő Martina Navratilova – ma már nincs különbség a két nem között, külön-külön hárommillió font a győzteseké, másfélszer annyi, mint a negyven évvel ezelőtti összdíjazás…

Az ausztrál Pat Cash és John Fitzgerald elleni döntőt a Magyar Televízió is adta (nagy kegy, igazi ritkaság volt ez akkoriban), Taróczy Balázs és Heinz Günthardt addigi közös pályafutásuk legfontosabb mérkőzését is végig kézben tartotta, nem is nagyon volt izgulnivaló, még a 2:0-nál elveszített harmadik játszma sem emelt sokat a szurkolók vérnyomásán, olyan nyugodtan tette a dolgát a magyar és a svájci fiú.

Akik a 99. wimbledoni bajnokságon összesen 47 500 angol fontot kaptak győzelmükért – csak érzékeltetésül: az idén ugyanezért 680 000 font jár. Fejenként 340 ezer…

„Wimbledon említése ma már bennem is rendkívüli élményeket ébreszt, bár ezt megelőzően én legalább annyira utáltam a füves pályákat, mint Günti – nyilatkozta a verseny után a Képes Sportnak Taróczy Balázs. – Egy ilyen győzelem azonban örökké él az emberben. Bevallom, előtte álmomban sem mertem volna gondolni, hogy esetleg sikerül. Heinz más volt. Magamban még meg is mosolyogtam, a pályán kívül más alkalmakkor is mindig túlzott önbizalmának tulajdonítottam a további szereplésünkkel kapcsolatos jóslatát…” 

Majd hozzátette: „A Fitzgeraldék elleni döntő utolsó játékát egyszerűen soha sem fogom elfelejteni. Günti fantasztikusan szervált. Nem remegett a keze, nem látszott rajta, hogy ez talán már az utolsó gém, ezen múlhat a wimbledoni bajnokság. Olyan angyali nyugalommal, magabiztossággal játszott, mintha az első forduló első játékánál tartottunk volna. Günti óriássá nőtt a szememben ebben az utolsó gémben. A jövőben már sohasem fogok tudni haragudni rá, még akkor sem, ha legkönnyebbnek látszó labdát elrontja…”

Taróczy Balázs egyesben a verseny rajtjára esett be egy dél-afrikai Davis-kupa-mérkőzésről, és három szoros szettben az első körben kikapott az amerikai Chip Hoopertől. (Meccs utáni nyilatkozatában óvatos, de jó jósnak bizonyult: „Nagyon sajnálom a korai búcsút, talán a párosban, Günthardttal sikerül bizonyítanom…”) Günthardt viszont ugyanitt karrierje legjobb eredményét elérve egészen a nyolcig jutott, csak ott állította meg a svéd Anders Järryd.

Mindeközben a nőknél a mindössze 19 éves Temesvári Andrea egyesben a földöntúli tehetségnek tartott, ekkor még csak 16 éves (nyugat)német Steffi Graftól kapott ki, párosban pedig 14. kiemeltként a román Virgina Ruzici oldalán a negyeddöntőben búcsúzott a végső győztes amerikai, ausztrál Kathy Jordan, Elisabeth Smylie duó ellen.

Taróczy Balázs viszont Wimbledon első magyar bajnoka lett – leszámítva a budapesti születésű, az első világégés után szüleivel az emigrációt választó, és a nagy Don Budge oldalán amerikaiként kétszer is párosban bajnok Gene Makót, azaz Makó Jenőt.

EMLÉKEZTETŐ
Wimbledoni teniszbajnokság (fű, 1 934 760 font)
1985. június 24.–július 7.
Férfi páros
1. forduló: Heinz Günthardt, Taróczy Balázs (svájci, magyar, 8. kiemelt)–Glickstein, Wilkison (izraeli, amerikai) 6:7, 6:4, 6:3, 6:4
2. forduló: Günthardt, Taróczy–Layendecker, Michibata (amerikai, kanadai) 6:4, 6:4, 7:6
Nyolcaddöntő: Günthardt, Taróczy–V. Amritraj, Lloyd (indiai, brit) 6:4, 6:0, 6:4
Negyeddöntő: Günthardt, Taróczy–Annacone, Van Rensburg (amerikai, dél-afrikai, 9.) 6:4, 2:6, 6:4, 6:7, 24:22
Elődöntő: Günthardt, Taróczy–McNamara, McNamee (ausztrál) 6:7, 6:1, 6:2, 6:4
Döntő: Günthardt, Taróczy–Cash, Fitzgerald (ausztrál, 5.) 6:4, 6:3, 4:6, 6:3