Remekül sikerült a fedett pályás atlétikai Eb; Dárdai Bence elmondta, mikor döntött a magyar válogatott mellett; Budapesten járt Guti
A Nemzeti Sport szerdai számából ajánljuk:
A fedett pályás Európa-bajnokság a Los Angeles-i olimpiai ciklus első nagy atlétikai világeseménye volt. Szebb rajtban nem is reménykedhettünk, mint ami végül kijött belőle: egy aranyérem és további három döntős szereplés, megannyi egyéni csúcs. Molnár Attila két hónappal a 23. születésnapja után a magyar atlétika történetének első fedett pályás Európa-bajnoka lett bármilyen síkfutó-versenyszámban. Méghozzá klasszishoz illően élete második legjobb futásával, 45.25 másodperces teljesítménnyel úgy, hogy a végén a lengyel Maksymilian Szwed nagyon jött rá, de a szíve adott neki még egy utolsó lendületet. Az FTC sprintere Magyarország 13. fedett pályás Eb-címét nyerte meg, ami az 1966 és 1969 közötti Európa-kupák sikereivel (1966: Varjú Vilmos, súlylökés; Nemesházi Margit, 60 méter; Szabó-Nagy Zsuzsa, 800 m; 1967: Nemesházi Margit, 50 méter) tizenhétre egészül ki.
A februári 22-i bejelentés után, amely szerint a magyar válogatottban kíván futballozni, aligha lepte meg Marco Rossi meghívója Dárdai Bencét. „Tényleg nem, de annál nagyobb öröm volt, amikor eljutott hozzám a hír − mondta lapunknak a német élvonalban szereplő Wolfsburg 19 éves középpályása. − Éppen Berlinben ettünk, beszélgettünk anyuval és apuval, amikor pittyent a telefonom, majd még egy és még egy értesítést kaptam, sorra érkeztek a gratuláló üzenetek. Érzelmileg teljesen más a felnőttválogatottba meghívást kapni, mint a korosztályosba, nem is tudom kifejezni, mennyire várom, hogy indulhassak Magyarországra. Két testvérem, Palkó és Marci mindig mondja, imádnak a válogatottnál lenni, szeretném én is átélni, amit ők.” Dárdai azt is elárulta, mikor hozta meg a döntést arról, hogy a magyar válogatottat választja.
José María Gutiérrez Hernández, azaz Guti a Vegas.hu és a La Liga együttműködésének köszönhetően, a La Liga nagyköveteként érkezett Budapestre, és az eseményen tartott pódiumbeszélgetésen az újságírók kérdéseire is válaszolt. „A legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy tizenhat évig a Real Madridban futballozhattam – mondta a háromszoros BL-győztes. – Egy ekkora klubnál sok nagy trófeát lehet nyerni, nehéz ezek közül egyet kiemelni. A hetedik BL-győzelemre például szívesen emlékszem vissza. A kilencvennyolcas, amszterdami döntőben a Juventus volt az esélyes, Predrag Mijatovics góljával mégis mi nyertünk.” Szoboszlai Dominikról azt mondta: „Már most is a világ egyik legjobb csapatában futballozik, de számomra természetesen a Real Madrid a csúcs. Ha a klub valóban figyeli őt, az azt jelenti, hogy a legjobbak között van, és ha a jövőben Madridba igazol, akkor tárt karokkal várjuk.”
Emanuele Renzini neve jól cseng a bokszvilágban, a legutóbbi időkig az erős olasz válogatottak mellett dolgozott, így például a párizsi olimpián is. (Külföldiként először 2019 nyarától a kazah Bolat Nijazimbetov, majd 2023 áprilisától az üzbég Hamid Tangribergenov gardírozta legjobbjainkat, a „szovjet” vonal után mostantól itt a dél-európai.) A tíznél is több külföldi és magyar kapitányi pályázat – köztük Balzsay Károlyé és a végül visszalépő Erdei Zsolté – mellett az utolsó, hármas szűkítésnél az ír John Conlan és a kubai Ernesto Aroche maradt még a kalapban, közülük választotta a Magyar Ökölvívó-szakszövetség Renzinit. Ha mindkét fél megelégedésére szolgál a hétfő este szentesített együttműködés, akkor Los Angelesben a mieinket segítheti olimpiai éremhez.
