Régi iskola – Malonyai Péter jegyzete

Fényévekre van a hétköznapjaimtól a PSG belső élete, ahogy a futball világelitje is, ahol – talán nem túlzás – ember embernek farkasa.

Abban az értelemben mindenképpen, hogy nem az érzelmek a fontosak, a kötődéseket felülírják az eredmények, esetleg a hatalmi pozíció, ne adj' Isten a pénz. Hogy Párizsban mi állt a középpontban Thomas Tuchel és vele jobbkeze, Lőw Zsolt menesztésénél egyértelműen az érdekeltek dolga, a magyar edző mindenesetre annyit elárul, hogy a klubigazgatónak más elképzelései voltak, mint nekik.

Engem leginkább az fog meg Lőw vallomásában, hogy esze ágában sem volt kipuhatolni, nem nyomulhatna-e be esetleg Tuchel megüresedett helyére. A közös munka nem csupán közös cselekvést jelent nála, hanem kitartást is egymás mellett – jóban-rosszban. Ez azért érdekes, mert a magyar futball közege nem erre oktatta, amikor még Újpesten volt balhátvéd, alig húszévesen. Akkorra már csak néhány kései utódja volt a régi, klasszikus iskolának: nem csupán futballisták, emberek is vagyunk, s nem mindegy, milyenek. Akkoriban szivárgott ki egy másik, nagy klub öltözőjéből, hogy miközben a játékosok és az edzők véd- és dacszövetséget kötöttek a fizetésképtelen vezérkarral szemben, mondván, önmagukért, önbecsülésből produkálnak, a másodedző följárt a főnökséghez, hogy ő szívesen a főnöke helyébe lépne…

Lőwnek ez eszébe sem jut, az már inkább, hogy szívesen futna esetleg még egy kört Herr Tuchellel, hogy megmutassák, képesek csúcsra juttatni egy bennük megbízó, nekik is megfelelő klubot. Ezzel együtt nem tudja, mit hoz a jövő, leszámítva persze, hogy ráfér némi pihenő, s persze a fokozottabb részvétel a családi életben.

Aztán? Majd meglátja.

Nem aggódom, aligha hiszem, hogy munkanélküli segélyért kellene majd folyamodnia, ráadásul ha az ember nagy tekintélyű főnök mellett második ember, egyértelműen házhoz jön a plasztikus referencia. Tuchel mellől indulni ugyanis nem rossz ajánlólevél, Párizsban sem azért mondtak fel neki, mert kudarcot kudarcra halmozott.

Azt pedig ne feledjük, hogy Lőw Zsolt mindössze 41 esztendős, tehát fiatal edző, végigjárta a szamárlétrát az osztrák Lieferingen, Salzburgon és a német Bundesliga Leipzigjén át a Paris Saint-Germainig. Itt tart most, és ne feledjük, nem akárhonnan távozik, Európa élcsapatától, amelyben olyan sztárokkal dolgozhatott együtt, amilyenek nem poroszkálnak minden futballpályán.

Hangot találva velük (is), de leginkább önmaga maradva.

Meggyőződésem, nála igaz, hogy minden rosszban van valami jó.