Képes Sport
CSILLAG PÉTER
2022.02.03 17:15 Frissítve: 2022.02.03 18:14

Nem akkor, nem ott, nem azokkal – klub-vb, a megúszás jegyében

Csütörtökön kezdődik a nemzetközi klubverseny, amely hagyományosan senkit sem érdekel. Ha a megállapítás így nem is igaz, tény, hogy a klubvilágbajnokság régóta hiába igyekszik méltó rangot és figyelmet kivívni. Rendhagyó az idei klub-vb időpontját, helyszínét, részvevőit és rendezési kereteit tekintve is. Ha adhatunk Gianni Infantino FIFA-elnök szavára, az idén búcsúzik a régi, „családias” lebonyolítás, legközelebb már 24 csapatos szupertornára készülhet a világ.

A legutóbbi, 2020-as (a pandémia miatt 2021. február 11-re halasztott) döntőben a német Bayern München diadalmaskodott (Fotó: AFP)


Pirae festői szépségű hely Tahiti szigetén, turistacsalogató fotókról ismert korallzátonyokkal, dús trópusi növényzettel, tengerparti pálmafákkal ékesítve. Francia Polinézia fővárosához, Papeetéhez tartozik, bővelkedik kókuszolajban, vaníliában, kauricsigában és fekete gyöngyben, a világfutball figyelme elől azonban eleddig gondosan elbújt a végtelen Csendes-óceán mesebeli szigetei között. Pedig labdarúgócsapata, az AS Pirae igazán igyekezett, tízszer megnyerte a tahiti élvonalbeli bajnokságot, 2006-ban pedig óriási meglepetésre eljutott az Óceániai Klubbajnokság döntőjéig (ez az európai Bajnokok Ligája térségbeli megfelelője), amelyben megállította Új-Zéland legerősebb együttese, az Auckland City. Aztán visszasüllyedt az óceániai futball láthatatlan bugyraiba, és ha a világ nem bolydul fel a koronavírus-járvány miatt az elmúlt években, valószínűleg meg is marad a romantikus ismeretlenségben. Az élet azonban a sportszervezés terén is feje tetejére állt, így váratlanul úgy alakult, hogy a földkerekség legrangosabb globális klubversenyén, a csütörtökön kezdődő klubvilágbajnokságon az AS Pirae mérkőzésével indul a nagy futballünepség. Nem úgy, nem ott és nem azoknak a részvételével, ahogyan, ahol és akikkel azt az előzetes kiírás diktálná.

Nem túlzás, ebben a helyzetben minden körülmény rendhagyó és abszurd, valahogy így összegezhetnénk: az AS Pirae másik csapat helyett lép pályára 2022. február 3-án a 2021-es klubvilágbajnokságon, amelyet a Kínát váltó Japán helyett az Egyesült Arab Emírségekben rendeznek, a korábban bejelentett 24 csapat helyett hét együttes részvételével. Kétségtelenül nem segíti az amúgy is legitimációs gondokkal küzdő verseny megítélését az aktuális kupát övező teljes összevisszaság, más kérdés, hogy erről ez esetben legkevésbé sem a szervezők tehetnek.

 AZ IDEI RÉSZTVEVŐK
al-Ahli (egyiptomi) – Afrika
al-Dzsazíra (emírségekbeli) – házigazda, Ázsia
al-Hilal (szaúdi) – Ázsia
AS Pirae (francia polinéziai) – Óceánia
Chelsea (angol) – Európa
Monterrey (mexikói) – Észak- és Közép-Amerika
Palmeiras (brazil) – Dél-Amerika

A csendes-óceániai futballhullámok által felszínre vetett AS Pirae annak köszönheti hirtelen jött szerencséjét, hogy az Óceániai Labdarúgó-szövetség eredetileg nevezett képviselője, az új-zélandi Auckland City a helyi utazási korlátozások miatt december végén kénytelen volt visszalépni, a kontinens futballvezetői némi fejvakarás, lázas tűzoltómunka és kétségbeesett telefonálgatás nyomán a tahiti klubot találták alkalmasnak a beugró szerepre (tekinthetjük az Auckland City sportdiplomáciai lekörözését az AS Pirae sajátos visszavágásának a 2006-os óceániai klubdöntős vereségért). Hozzá kell tenni, már a nemzetközi tapasztalattal büszkélkedő új-zélandi csapat is furcsa előzmények után került volna versenybe, az óceániai kontinenstornát ugyanis 2021-ben a Covid miatt lefújták, az aucklandiak korábbi sportérdemeikre tekintettel kaphattak indulási jogot.

 PUSKÁS FERENC GÓLJÁVAL KEZDŐDÖTT
Noha a két eredménylistát nem egyesítette, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség 2017-ben úgy döntött, hogy hivatalosan a klubvilágbajnokság elődjének ismeri el az európai és a dél-amerikai mindenkori legjobb csapat párharcaként 1960 és 2004 között évente megrendezett Világkupát (Interkontinentális Kupa, illetve Toyota-kupa néven is ismert). Kritikus év a 2000-es, amely során Világkupát és klub-vb-t egyaránt rendeztek, máig tartó vita a dél-amerikai vetélytársak között, hogy az előbbit megnyerő argentin Boca Juniors vagy az utóbbiban első brazil Corinthians volt-e akkor a világ ura.
A két verseny eredményének összevonása puszta statisztikai kérdés, magyar szempontból mégis van tétje: a Világkupa történetének első gólját ugyanis Puskás Ferenc, a Real Madrid balösszekötője jegyezte. Az első, 1960-as párharc első mérkőzésén, Montevideóban 0:0-s döntetlenre végzett az uruguayi Penarol és a madridi csapat, a spanyolországi visszavágón viszont 5:1-es Real-győzelem született – a kilencvenezer néző előtt Puskás két gólt szerzett, az elsőt már a 2. percben (felső képünkön az 1960-ban győztes Real Madrid). A rend kedvéért: az akkori eredménnyel az 1927-ben született csatár a Világkupa/klubvilágbajnokság egyetlen győztes magyar labdarúgója.
A földrészek közötti klubcsaták történetéhez számos emlékezetes mozzanat kötődik. A legdurvább kétségtelenül az 1967-es monte­videói ütközetként emlegetett Világkupa-párharc volt, amelynek harmadik mérkőzése botrányba fulladt, az 1:0-ra győztes argentin Racing és a skót Celtic brutalitására jellemző, hogy rohamrendőröknek kellett közbeavatkozni a pályán (alsó képünkön a Racing gólöröme). Az Estadio Centenarióban az erélytelen, kapkodva rendet tenni igyekvő paraguayi játékvezető, Rodolfo Pérez Osorio két argentin és négy skót játékost állított ki. De a Celtic középpályását, Bertie Auldot hiába küldte le, a futballista nem volt hajlandó lemenni, és a bíró ellenállását letörve gond nélkül végigjátszotta a mérkőzést.
Az első győztes a Corinthians (Fotó: AFP)

Persze a nagyvilágot nem az AS Pirae érdekli, és az Auckland City is csak mérsékelten, a klubvilágbajnokság két slágercsapata, mint mindig, az idén is Európa és Dél-Amerika küldöttje, aktuálisan a Bajnokok Ligája-győztes Chelsea és a Libertadores-kupa-nyertes Palmeiras. A lebonyolítást tekintve maradt a megszokott közönségbarát, ám nyilvánvaló igazságtalansága miatt sokat bírált rendszer: hogy ne rabolják túlságosan a zsúfolt versenynaptártól amúgy is szenvedő „nagyok” idejét, az európai és a dél-amerikai csapat csupán az elődöntőben csatlakozik a versengéshez, ráadásul egymással csupán a döntőben találkozhat (és a nézők túlnyomó többségének reményei szerint találkozik is). Az AS Pirae és a emírségekbeli al-Dzsazíra a mínusz egyedik körből indul, a párharc győztese a szaúdi al-Hilal együttesével csap össze, míg a másik ágon az egyiptomi al-Ahli és a mexikói Monterrey küzd az elődöntőbe jutásért. Szép a mezőny sokszínűsége, ám hatalmas csodának számítana, ha február 12-én, az Abu-Dzabiban rendezendő döntőben nem folytatódna a 2000 óta szigorúan követett hagyomány, és nem a két régi futballnagyhatalomnak számító földrész valamelyike adná a bajnokot. Érdekesség, hogy 2013 óta egyhangú európai uralom tapasztalható, az utóbbi kilenc évben a Bayern München, a Real Madrid, a Barcelona és a Liverpool ért a csúcsra – legutóbb, a 2020-ról 2021-re halasztott tornán újra a bajor csapat.

Lássuk be azonban, akármi lesz is a torna végeredménye, az idei klub-vb-t a kivételes körülmények miatt a megúszás jegyében bonyolítják, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség ki nem mondott célja, hogy kipipálhassa az eseményt. Ami maradt a grandiózus, sokcsapatos, 2021-re meghirdetett szupertervből, kompromisszumos csökevény csupán, vagy ha úgy tetszik, az eddigi, megszüntetendő állapot kényszerű meghosszabbítása. A kérdés ijesztően és méltatlanul hangzik, mégis régóta érvényes a klubvilágbajnokság kapcsán: kit érdekel? A FIFA-boszorkánykonyhájában tüsténkedő futballgazdasági és marketinges ötletgazdák felvetésében talán inkább ebben a megfogalmazásban: mit kellene csinálni a klub-vb-vel, hogy több embert érdekeljen? Hiszen mindannyian tapasztalhatjuk, a nemzetközi futballközegben lázas izgatottság érzékelhető a nagy válogatott tornák, a világbajnokság vagy például az Európa-bajnokság, a Copa América, az Afrikai Nemzetek Kupája közeledtével, a klubfutballban még mindig felvillanyozó pillanat a Bajnokok Ligája-szezon rajtja, olyannal azonban még nem találkoztunk, aki feszülten számolja a napokat a klubvilágbajnokság kezdetéig. Noha a koncepció, amely a földrészek aktuális bajnokainak versenyeztetésére épül, kétségtelenül logikus és hívogató, valamiért kezdetektől fogva küzd az esemény a viszonylagos érdektelenséggel, különösképpen a klubfutball terén végletekig elkényeztetett európai fogyasztók körében.

OSZTRÁK TERV: BUDAPEST–BÉCS A VILÁGBAJNOKSÁGÉRT
A klubok közötti nemzetközi versenyek gondolata a XIX. századig nyúlik vissza, az első „futball-világbajnokság” címkével illetett mérkőzés az FA-kupa-győztes Aston Villa (alsó képünkön) és a Skót Kupa-nyertes Hibernian 1887-es ütközete volt. Elődversenynek tekinthető az 1909-ben és 1911-ben – angol, olasz, német és svájci csapatok részvételével – Olaszországban tető alá hozott Sir Thomas Lipton-kupa, amelyet mindkét alkalommal az angol amatőr West Auckland nyert meg. Brazíliai kezdeményezésre 1951-ben és 1952-ben megrendezték európai és dél-amerikai klubok bevonásával a Copa Riót, és ez esetben már szóba került a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség szerepvállalása is. Bár Stanley Rous, a későbbi elnök, a Világkupa globalizálásának majdani ötletgazdája is felkarolta a kezdeményezést, a hivatalos FIFA-támogatás elmaradt, és ugyanez igaz volt a venezuelai Pequena Copa del Mundo (kis világbajnokság) néven 1952 és 1975 között játszott kontinensközi tornára is. Hosszú ideig, 1957 és 2010 között futott a nagy presztízsű párizsi kistorna, a Tournoi de Paris.
A magyar sajtót böngészve korai és figyelemre méltó bécsi próbálkozás nyomaira bukkantunk 1908-ból. Az Ujság című lap írta a „hatvanéves császárjubileum” alkalmából számos ünnepi sporteseményt is rendező osztrák kezdeményezésről: „Az Osztrák Labdarugó-Szövetség, mint a footballsportba vágó ünnepségek rendezője számos nemzetközi match lebonyolítását tervezi. Budapest–Bécs, Prága–Bécs és Berlin–Bécs nemzetközi mérkőzéseken kívül még dán, holland, franczia és német reprezentatív csapatokkal való mérkőzések vannak kilátásban. Ilyen körülmények között ezek a mérkőzések a világbajnokság czímét érdemelnék ki, a mennyiben egy football-világbajnokság kiírása egyáltalában helyén volna.” A kilátásba helyezett, a nemzeti és a városi válogatottak közötti versengést ötvöző torna sorsáról nincs ismeretünk.
Gianni Infantino FIFA-elnök

Szélsőséges eszközzel igyekszik megőrizni a FIFA saját mostohatornáját az unalomba fulladástól, Gianni Infantino elnök már 2016-ban bedobta mentőötletét: gigantikusra kell hizlalni a mai csenevész klubversenyt (hat éve 32 csapatot említett), és átvinni a nyári időszakra, amikor kevésbé vonják el előle a figyelmet az éppen futó nemzeti bajnokságok. A felvetés 2019 tavaszára elhatározássá érett: a FIFA-tanács 2021 júniusára-júliusára meghirdette a 24 csapatos világbajnokságot, mégpedig kínai helyszínnel. A különböző kontinensszövetségek más-más súllyal képviseltették volna magukat az elképzelés szerint négyévenként rendezendő tornán, ilyen elosztásban: házigazda ország – 1 csapat, Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) – 8 csapat, Dél-Amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) – 6 csapat, Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövet­sé­gek Konföderációja (CONCACAF) – 3 csa­pat, Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) – 3 csapat, Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) – 2.5 csa­­pat, Óceániai Labdarúgó-szövetség (OFC) – 0.5 csapat (az óceániai jelölt selejtezőt játszik a harmadik ázsiai aspiránssal). Aztán borított mindent a coviddominó, a 2020-as Európa-bajnokság és Copa América 2021-re halasztása miatt betelt a kiszemelt idősáv, így a FIFA közölte, a tervezett megaklub-vb-t bizonytalan időre elhalasztja. Aztán tavaly az is kiderült, jobb híján biztonságból rendez még egy hétcsapatos változatot Japánban a télen. Hogy utóbb az eleve kényszer szülte japán helyszínt le kellett cserélni az Egyesült Arab Emírségekre, szinte már említésre sem méltó változtatás.

Zürichben talán úgy vannak vele: a lényeg, hogy valahogy lemenjen még ez a klub-vb, aztán végre neki lehet futni újra a globális óriástorna tervének.

Idilli környezetben edz Tahiti büszkesége, az AS Pirae csapata
SILVIO BERLUSCONI ÖTLETE VOLT
„Egy torna, amely senkinek sem hiányzott” – olvassuk a méltatlanul elfeledett kiváló szaklap, a Focivilág 2000. január 5-i számának címé­ben. A vonatkozó cikk bevezetője ki is fejti az aggodalmat, és talán nem véletlen, ha az akkori felháborodást tapasztalva párhuzamot érzünk a közelmúltbeli reformötleteket kísérő érvekkel: „A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség csak nem nyugszik. Az olimpia után a föld legnagyobb sporteseményének számító világbajnokság után a válogatottak versengésének mintájára megálmodta a klubcsapatok hasonló tornáját. Ennek eredménye a január 5–14. között megrendezendő klubvilágbajnokság, amelyre – elvileg – a hat kontinens legjobbjai kaptak volna meghívást. A gyakorlatban azonban nem így történt, hiszen ott van a tornán a Real Madrid, amelynél jelenleg jónéhány egyesület jobbnak mondhatja magát Európában: csak a spanyol bajnoki tabella alapján legalább tíz. Valójában tehát egy olyan tornát hozott létre a FIFA, amelynek semmi más jelentősége nincsen, csak hogy növelje a szervezet tekintélyét és hatalmát, na meg persze a vagyonát...”
A mai formájában 2000-ben életre hívott verseny tervét – Joseph Blatter korábbi FIFA-elnök állítása szerint – 1993-ban, Los Angeles­ben fogalmazta meg Silvio Berlusconi, az AC Milan elnöke és Olaszország későbbi miniszterelnöke, arra az elképzelésre alapozva, hogy a világfutball általános fejlődése nyomán elérkezett az ideje egy minden földrészt érintő klubtorna megrendezésének. „Csodálatos esélyt kínál a torna arra, hogy végre igazi világbajnokok lehessünk” – mondta Bobby Charlton, a Manchester United klublegendája a Bajnokok Ligája 1999-es győzteseként rajthoz álló angol csapat képviseletében.
Az újítás nyilvánvalóan veszélyeztette az 1980 után Toyota-kupa néven futó, 1960-ban alapított Világkupa rangját, és az európai és dél-amerikai élcsapat ütközetének hagyományát végül el is söpörte a modern minitorna. A Focivilág-cikkben is említett következetlenségek gyengítették az első klub-vb presztízsét, és az sem volt jó reklámja a globális gondolatnak, hogy a Brazíliában bonyolított verseny döntőjében két brazil csapat játszott egymással, ráadásul eseménytelen 0–0-s döntetlent. A folytatás kudarcba fulladt, a 2001-es spanyolországi kiírást törölni kellett, részben a FIFA médiapartnerének számító International Sport and Leisure vállalat össze­omlása miatt. Második nekifutásra már sikerült berúgni a motort, 2005-től többé-kevésbé gördülékenyen és rendben zajlott az évenként – 2008-ig négy egymást követő alkalommal Japánban – megrendezett klubesemény, és ha nem is tudta kivívni a remélt rangot, egyre inkább a pályán zajló fordulatok szolgáltattak témát. Áttörést hozott a 2010-es év, amely során először jutott el a döntőig nem európai vagy dél-amerikai csapat, a kongói TP Mazembét a José Mourinho-féle, a naptári évben mindent besöprő Inter állította meg (képünkön). Kilóg a sorból a brazil Corinthians 2012-es győzelme is, amely a 2007 óta tartó európai sikersorozatnak vetett véget. A legutóbbi két klub-vb-t Katarban rendezték, az idei „igazi” világbajnokságon meccshelyszínként is számításba vett Education City Stadionban, a koronavírus-helyzet miatt 2021. február 11-re halasztott döntőben a német Bayern München 1–0-ra felülmúlta a mexikói UANL Tigrest.

 

A KLUBVILÁGBAJNOKSÁG DÖNTŐI 
ÉV HELYSZÍN DÖNTŐ
2000 Brazília Corinthians (brazil)–Vasco da Gama (brazil) 0–0 (11-esekkel 4–3)
2005 Japán Sao Paulo (brazil)–Liverpool (angol) 1–0
2006 Japán Internacional (brazil)–Barcelona 1–0
2007 Japán AC Milan (olasz)–Boca Juniors (argentin) 4–2
2008 Japán Manchester United (angol)–LDU Quito (kolumbiai) 1–0
2009 Egyesült Arab Emírségek Barcelona (spanyol)–Estudiantes (argentin) 2–1
2010 Egyesült Arab Emírségek Internazionale (olasz)–TP Mazembe (kongói) 3–0
2011 Japán Barcelona (spanyol)–Santos (brazil) 4–0
2012 Japán Corinthians (brazil)–Chelsea (angol) 1–0
2013 Marokkó Bayern München (német)–Raja Casablanca (marokkói) 2–0
2014 Marokkó Real Madrid (spanyol)–San Lorenzo (argentin) 2–0
2015 Japán Barcelona (spanyol)–River Plate (argentin) 3–0
2016 Japán Real Madrid (spanyol)–Kasima Antlers (japán) 4–2
2017 Egyesült Arab Emírségek Real Madrid (spanyol)–Gremio (brazil) 1–0
2018 Egyesült Arab Emírségek Real Madrid (spanyol)–al-Ain (arab emírségekbeli) 4–1
2019 Katar Liverpool (angol)–Flamengo (brazil) 1–0
2020 Katar Bayern München (német)–Tigres UANL (mexikói) 1–0

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. január 29-i lapszámában jelent meg.)

2022.12.08 10:23:14

Minden más foci nemzetisport.hu

2022.12.08 10:22:24

Minden más foci nemzetisport.hu

2022.12.07 12:40:54

Minden más foci nemzetisport.hu

A kameruni csatár 42 évesen és 32 naposan lőtte utolsó vb-találatát – egy 6–1-re elveszített meccsen.

2022.12.02 13:26:02

Minden más foci nemzetisport.hu

1930. július 13-án egyszerre két összecsapásra került sor az első nagy futballseregszemlén.

2022.11.29 13:13:35

Minden más foci nemzetisport.hu

A korábban kilenc tornán szereplő játékosaink többször rukkoltak ki páratlan teljesítménnyel. Íme!