A Monaco a kilencedik, a Paris Saint-Germain a tizenegyedik helyen áll a francia bajnokságban, így a nemrég még meghatározónak számító két egylet számára a Francia Kupa jelentette az idén az egyetlen kaput az európai kupaporond felé.
A 2009–2010-es bajnokságban mindkét mérkőzésüket a Monaco nyerte meg (2–0, 1–0), így Guy Lacombe együttese tűnt esélyesebbnek. Apropó, Lacombe: a PSG akkor nyerte meg legutóbb a kupát (2006), amikor ő ült a kispadján... Mivel fél évvel később korántsem önként búcsúzott a fővárosiaktól, a szombati meccsnek volt számára némi különleges töltete.
Szintén érdekes személyisége volt a kupadöntőnek a párizsi Ludovic Giuly, aki pályafutása csúcsán a Monacót erősítette, 2004-ben ő volt az egyik kulcsfigurája a hercegségbeliek BL-döntőig tartó menetelésének (akkor vesztett, két évre rá a Barcelonával nyert). Nos, éppen Giuly volt az, aki 15. percbeli bombájával elsőként tornásztatta meg a monacói kaput őrző Stéphane Ruffier-t.
Az első félidő egyértelműen a párizsiaké volt; még Giuly lövése előtt Sakho veszélyeztetett, labdáját Juan Pablo Pino a gólvonalról vágta ki, a folytatásban Mevlüt Erding kísérletezett kétszer is lövéssel.
Mindazonáltal a játékrész legszebb pillanata egy monacói akció végén, Pino jóvoltából érkezett el. A 41. percben a kolumbiai támadó halomra döntötte az addigi tétlenségtől kissé tompa párizsi védőket, szólója végén lőtt, Edel kapus azonban a helyén volt.
| Marseille | 10 |
| Paris SG | 8 |
| Saint-Étienne | 6 |
| Red Star | 5 |
| Racing Paris | 5 |
| Lille | 5 |
| Monaco | 5 |
| Auxerre | 4 |
| Lyon | 4 |
A második játékrész java részét akár ki is hagyhatták volna a csapatok, hiszen a monacói Nené lövésén (60. perc) és a párizsi Erding emelésén (82. perc) túl a mezőnyben járt a labda – igaz, utóbbi akciónál a török válogatott a meccs legnagyobb helyzetét hagyta ki, látványos emelése után a labda a lécen csattant.
Hosszabbításba torkollott tehát a kupadöntő – az utóbbi négy esztendőben immáron harmadik alkalommal. A ráadás első félideje szinte teljesen lepergett gólhelyzet nélkül, amikor Claude Makelele elindította a végül döntőnek bizonyuló párizsi akciót: a veterán csapatkapitány passzával megiramodó Christophe Jallet lőtt, Roussier kiütötte a labdát, és Guillaume Hoarau a hálóba bólintott (1–0).
Mivel a második tizenöt percben nem történt fordulat, 1–0-s győzelme révén Antoine Kombouaré legénysége tehette vitrinjébe a trófeát, amivel kiharcolta az indulást az Európa-liga következő kiírásában – vagyis megmentette a szezonját.
S végül három mondat Makeleléről: a 37 esztendős, 71-szeres francia válogatott középpályásnak először adatott meg, hogy Francia Kupát nyerjen. Hosszú pályafutása során egyszer, még a Nantes játékosaként jutott be a döntőbe – s milyen az élet, azon a bizonyos 1993-as mérkőzésen éppen a PSG fosztotta meg a győzelemtől... Ha úgy tetszik, a párizsiak most kiengesztelték a veteránt – aki persze szintén megtette a magáét azért, hogy e hiányzó trófea bekerüljön a gyűjteményébe.
| PARIS SAINT-GERMAIN–MONACO 1–0 (0–0, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után |
| Saint-Denis, Stade de France, 78 000 néző. Vezette: Jaffredo |
| PARIS SG: Edel – Jallet (S. Traoré, 115.), Z. Camara, M. Sakho, Armand – Giuly (Luyindula, 77.), Makelele, Clément, Sessegnon – Hoarau, Erding (Ceara, 105.) |
| MONACO: Ruffier – Modesto, Mongongu, Puygrenier, D. Traoré – E. Costa (Nkolou, 111.), A. Alonso, Mangani (Haruna, 55.) – Pino (Maazou, 86.), Pak Csu Jung, Nené |
| Gólszerző: Hoarau (105+2.) |
