Cooper helyett PCR – Pietsch Tibor jegyzete

Alfa, Béta, Gamma és Delta méltán gyűlölt leszármazottja, Omikron „úr” nem kopogtatott, ajtóstul rontott a házba.

Aztán fenekestül felforgatott mindent.

Amikor már-már kezdtük elhinni, hogy az életünk (jelen esetben: a futball) visszatért a régi kerékvágásba, egyik napról a másikra rá kellett döbbennünk, ez nem úgy van ám, ahogy azt mi elképzeljük.

Boldog békeidőkben még a Cooper-teszttel kezdődött a felkészülés – ma PCR-teszttel indul...

Az edzők már nem azt számolják, hányan hiányoznak az edzésről, hanem azt, hányan vesznek részt rajta...

Nem is olyan rég még az volt a divat, hogy az új szerzemény az új csapata mezével vagy sáljával pózol a klubhonlapon elsőként megjelenő fotón, manapság sem mez, sem sál, csak az arcot eltakaró maszk...
A gondosan kidolgozott felkészülési program úgy repül a kukába, mint a reggelire elfogyasztott banán héja, van, aki az edzőmeccset, más az edzőtábort, megint más az edzőmeccset és az edzőtábort mondja le...

Itt lakatot tesznek a kapukra, hogy a szurkolók – egészségügyi okokból, persze – ne ülhessenek fel a lelátóra, ott korlátozzák a nézőszámot, amott arról tanakodnak, hogy a megnövekedett fertőzésszám miatt későbbre tolják a tavaszi szezon nyitányát...

Volt idő, amikor a „negatív” rosszat jelentett, a „pozitív” jót, naná, hogy ez is megfordult mára...

Össznépi matekozás zajlik klubvezetők és drukkerek körében: ha a csapat gólvágója január hatodikán produkált pozitív eredményt, mikor edzhet, és ami még ennél is fontosabb, mikor játszhat újra, vajon bevethető lesz-e a rajton...

Évekkel ezelőtt még úgy indult el az ember kedvenc csapata mérkőzésére, hogy az ajtóban állva ellenőrizte a zsebét, a szezonbérlet vagy a meccsbelépő benne lapul-e – mostanság is odanyúl, de a védettségi igazolványt keresi...

Összetartás nincs, közös ebéd nincs, csapatépítő tréning sincs, a szerelést sokan kénytelenek otthon tisztítani, aminek legfeljebb egy jó oldala van: aki eddig nem tudott mosni, most megtanul...
Mindez természetesen korántsem vicces, sőt...

Omikron „úr” feltette a koronát az elmúlt szűk két évre, annyi szent. Tönkrevág mindent maga körül, és bár jelen helyzetben a futball nemhogy másod-, hanem sokadlagos, a játék örömét, szépségét, izgalmát is elveszi tőlünk – ahogyan több „elődje” is tette.

Valaki igazán rácsúszhatna már szántszándékkal, páros lábbal...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!