Bekeretezett élet – 80 évesen is gyors Szabó György, a Tatabánya korszakos védője

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2022.05.01. 10:40
null
Szabó György pályafutása talán legemlékezetesebb mérkőzésének csapatképével (Fotók: Tumbász Hédi)
Gólkirályként került Tatabányára, s a klub színeiben 510 mérkőzésen lépett pályára az első osztályban. Jobbszélsőből jobbhátvéd lett, egyszeres válogatott – mint mondta, annyi jó futballista volt, nem ő hiányzott. Szabó György április 24-én töltötte be a 80. életévét.


NÉVJEGY: SZABÓ GYÖRGY
Született: 1942. április 24., Gúta
Sportága: labdarúgás
Posztja: jobbszélső, jobbhátvéd
Klubjai: Almásfüzitői Timföld (1959-1965), Tatai Honvéd (1963-1964), Tatabánya (1965-1983; 510 NB I-es mérkőzés/75 gól)
Válogatottsága/góljai: 1/0 (1979)
Kiemelkedő eredményei: 2x Közép-európai Kupa-győztes (1973, 1974), bajnoki 2. (1981), 2x bajnoki 3. (1966, 1982), MNK-döntős (1972)
– Gyors még?
– Igen. Persze lassul az ember, de ez inkább adottság, amivel születik az ember.

– Úgy tudom, jár még futballozni.

– Van egy iskola nem messze tőlünk, oda járok. Kézilabdakapura játszunk, bírom még az iramot, nem is vagyok sérülékeny. A pályafutásom során is csak egy Achilles-ín-sérülés gátolt.

– Nem állt atlétának, mint a szintén gyors Mátrai Sándor?

– Dehogynem! A száz métert 10.9 másodpercre futottam, az atléták edzője rögtön szólt, éppen én hiányzom, mert három jó futója van. Aztán Hidegkuti Nándor véget vetett a karrieremnek.

– Ezt hogyan kell érteni?

– Az „Öreg” szólt – hiszen mi is csak úgy hívtuk, mint a társai az Aranycsapatban –, hogy döntsem el, mi akarok lenni, atléta vagy futballista. Ha utóbbi, akkor ne szaladgáljak, ahogyan ő mondta.

– Fiatalon átélhette azt az időszakot, amikor még nem széledt szét az Aranycsapat. Hogyan hatott önre?
– Nem volt még televíziónk, csak Szepesi György közvetítéseit hallgattuk. Egyébként Hidegkuti volt a kedvencem, nem a jobbszélső Budai II László vagy Sándor Csikar. Szőnyben, a Duna-part árterületén futballoztunk rengeteget.

– Tanult hegedülni, de aztán futball-labdára váltott. Ennek mi a története?

– Szüleim az iskolában beírattak hegedülni, a szomszéd lánya is járt, gondolták, nem válik a káromra. Persze a srácok mentek futballozni, mindig szóltak: „Gyuri, te nem jössz?”

– Hogyan lépett le? Elkezdett hamisan hegedülni?
– Pontosan! Falsot húztam, a tanár azt hitte, fáradt vagyok, még ő mondta, menjek ki a levegőre.

Felejthetetlen dátum 1981. szeptember 16.: Tatabánya–Real Madrid 2–1
Felejthetetlen dátum 1981. szeptember 16.: Tatabánya–Real Madrid 2–1


– Hogyan lett „profi”?
– Egy szörnyű tragédia következtében. Az Almásfüzítői Timföld ifijátékosa voltam – a gyárban voltam lakatostanuló –, és meccs­re utazva a buszunk vonattal ütközött Táton a vasúti átjáróban. Ketten meg is haltak – felkerültem a nagyok közé.

– Hol figyeltek fel önre?
– Katonaként sportszázadba kerültem a Tatai Honvédhoz, egy idény alatt 29 gólt szereztem, pedig nem is a jobb szélen futballoztam, hanem összekötőként. Csak később kerültem a szélre, amikor kiderült, hogy jobblábas vagyok. Nem tudtak elnyomni, mert elég erős voltam. Fiatalon Szőnyben a kútról én hordtam a vizet tízliteres kannákban és úgy erősítettem, hogy magamtól oldalt eltartva vittem hazáig. Tatára visszatérve, ott indult be a karrierem. Egy alezredes – a mai napig emlékszem, úgy kellett szólítani, Fórizs János alezredes elvtárs – írta alá a kimenőpapírokat, ha nyertünk, rögtön mehettünk is haza, időnként pluszszabadság is járt. Az idény felénél 15 gólom volt, odajött és azt mondta: „Szabó elvtárs, ha az idény végéig lő 30 gólt, kap tőlem háromezer forintot.” De milyen az én formám? A bajnokság végén megálltam 29-nél. De az „ales” nem garasoskodott: mivel megnyertük a bajnokságot, s csak egy góllal maradtam el a 30-tól, felvetette: „Megkapja a pénzt, vagy eldöntheti, a Tatabánya futballistája lesz!” A Bányászt választottam, amikor leigazoltak, kiderült, a Tatai Honvédban több meccsemet is látták. Hab volt a tortán, hogy amint odakerültem, kaptam ötezer forintot.


– Mit lehetett akkoriban ötezer forintért venni?

– Még telket is. Elég nagy pénz volt az akkor.

– Úgy tudom, egy narancssárga bogárhátú Volkswagent vezetett.
– Az már a hetvenes években volt. Hétfőként mindig azzal vártam Csapó Karcsit az állomáson, hogy ne tévedjen el a pályára menet. Tatabányán az autó még a hetvenes években is ritkaság volt, egy ilyen színű VW meg pláne.

– A Bányászban jobbszélsőként vették számításba, majd a jobbhátvéd posztjára került. Melyiket kedvelte jobban?
– Ha hiszi, ha nem, bekkelni jobban szerettem. A góllövés persze nagy boldogságot jelentett, de védőként több örömet szerzett, hogy túljártam a csatárok eszén. Felkínáltam az egyik oldalt, cselezzenek arra, aztán visszalépem, és elvettem a labdát. Ha kicseleztek, mindenkit utolértem. De azt azért nem felejtem el, amikor az első mérkőzésemen léptem pályára az élvonalban a Fradi ellen a Népstadionban. Nemcsak az ötvenezres aréna volt lenyűgöző, hanem ahogy az emberek nézték a bemelegítést a szoborparkban. Az első NB I-es gólomra is emlékszem, Csepelen szereztem nem sokkal a Fradi-meccs után. Olyan is előfordult, hogy az én gólommal nyertünk, mint például Zalaegerszegen. Feljutott a ZTE az első osztályba, és az első bajnokin, telt ház előtt az én gólommal nyertünk idegenben egy nullára.

Nem árt a szaktudás: a keretet méretre kell vágni
Nem árt a szaktudás: a keretet méretre kell vágni


– Jobbszélsőként ki ellen volt a legnehezebb futballoznia?

– Nem tartottam senkitől! Viszont a Vasasban Sárosi László nagyon jó balbekk volt. Intelligens, nehéz volt túljárni az eszén, mert remekül olvasta a játékot. Azt sem felejtem el, hogy az első meccsemen Dalnoki Jenő mennyire faragott. Rendre becsaptam, nehezen viselte. De róla nem szeretnék beszélni, mert...

– ...de azért később még muszáj! Védőként kitől tartott?

– Az újpesti Zámbó Sándorral, később Nagy Lászlóval nagy csatákat vívtunk. De a lila-fehérek vezetősége értékelte a játékomat, mert kölcsönjátékosként elvittek a Dózsával Dél-Amerikába. A gyorsaságom tudatában mindenki ellen önbizalommal léptem pályára.

– Melyik edző álmodta meg, hogy önből jobb oldali védőt farag?
– Már Kompóti Gábor is eljátszott a gondolattal, de talán Lakat Károly és utána Gelei József vitt hátrébb.

– Kikkel szeretett a legjobban futballozni?
– Csernai Tiborral és Szepesi Gusztávval.

Felesége, Beck Zsuzsanna és az esküvői képek
Felesége, Beck Zsuzsanna és az esküvői képek


– Fővárosi klub nem akarta átigazolni?

– De, éppenséggel az Újpest. Ám maradtam, dühösek is lettek rám a vezetők, még az is kiszaladt a szájukon, hogy sohasem leszek válogatott...

– Ez, mondjuk, majdnem így lett... Nem jött későn a válogatottság 37 évesen? Lakat Károly legalább nem feledkezett meg önről.
– Így hozta az élet, így volt jó!

– Bölcs válasz... Bízott abban, hogy többször is játszhat a legjobbak között?
– Nem foglalkoztam vele.

– Csak nem hagyom! Lakat az olimpiai együttes szakvezetője is volt, nem gondolt önre? Ha nem is 1964-ben és 1968-ban, de 1972-ben mindenképpen.
– Annyi jó futballista játszott, hogy nem én hiányoztam... Az előbb említettem Csernait és Szepesit, ők kiemelkedtek a többiek közül, olimpiai bajnokok is lettek.

TATABÁNYA–REAL MADRID 2–1

– Kétszer nyertek a Bányásszal Közép-európai Kupát, mindkét alkalommal Göröcs Jánossal. Titi milyen labdarúgó volt?
– Ha egészséges volt, szenzációsan játszott.

– Az edzői közül kit emelne ki?
– Hidegkutit és Lakatot. Mindketten játékospártiak voltak, a kisujjukban volt a szakma.

– Dalnoki Jenő?
– Dalnoki az 1982–1983-as idényben nem számított rám. Tény, elmúltam már negyvenéves, de remek kondícióban voltam. Mellőzött, a Vasas ellen pedig 1982 őszén öngólt rúgtam. A tavaszi szezon előtt többször szóváltásba keveredtem vele, nem láttam értelmét, hogy folytassam. Ne szépítsük: Dalnoki hagyatta velem abba a játékot!

– Sokáig 510 mérkőzéssel vezette az első osztályban legtöbbször szereplők rangsorát, majd Illés Béla és Végh Zoltán megelőzte 570, illetve 600 találkozóval.
– Én egyetlen klubban értem ezt el, míg Illés több együttesben, Végh ugyancsak, nála azt is vegyük figyelembe, hogy a kapusok kevésbé használódnak el, mint a mezőnyjátékosok.

Ha kellett, Szabó Györgyöt (jobbra) edzői az ellenfél legjobbjára állították. Az FTC ellen az Üllői úton éppen Nyilasi Tiborral csatázik (Fotó: MTI/Németh Ferenc)
Ha kellett, Szabó Györgyöt (jobbra) edzői az ellenfél legjobbjára állították. Az FTC ellen az Üllői úton éppen Nyilasi Tiborral csatázik (Fotó: MTI/Németh Ferenc)


– Mi volt élete legnagyobb futballélménye?

– A KK-sikerek után a szurkolók a vállukon vittek le a pályáról.

– Miért dolgozik még nyolcvanévesen egy üvegező és képkeretező boltban?

– Mondjam azt, hogy 140 ezer forint a nyugdíjam? Ez is az oka, meg az is, hogy így elfoglalom magam.

– Jár meccsre?
– Igen, Csapó Karcsival, P. Nagy Lacival, Kiss Imrével a Bicske elleni egy egyet is láttuk. Volt egy kis ünnepség, a 70 esztendős Csapót és engem köszöntöttek. Kiss már hónapok óta heccelt, mondogatta: „Húzd ki áprilisig, mert nem lesz születésnap!” A járvány alatt sem kímélt: „Gyurka, téged a Covid sem visz el?” Na, ilyen barátom van...

– Tavaly újra megnősült. Szaván fogták, mert azt mondta, ha ismét megházasodik, Zsuzsit veszi el...
– A Tulipános ház felújításakor történt ez 2021. október 16-án. Megadtam a módját, bányászegyenruhában a kezdőkörben fogadtunk örök hűséget.

SZABÓ GYÖRGY EMLÉKEZETES MÉRKŐZÉSEI

Ferencváros–Tatabánya 1:1, az első bajnoki mérkőzés
1965. március 14., Népstadion. Gól: Novák (73. – 11-esből), illetve Bíró (58.)
A Tatabánya vezető gólját Szabó beadásából Bíró Gyula szerezte.
Népsport: „Szabó gyors, tehetséges csatár.”

Csepel–Tatabánya 1:1, az első bajnoki gól
1965. április 24., Csepel. Gól: Kalmár (70.), ill. Szabó (34.)
„(…) a félpályáról indulva hatalmas sprintet vágott ki, nem tudták szerelni, 8 méterről lőtt, ezúttal már pontosan, s a labda a kifutó és vetődő Török fölött a kapu közepébe vágódott, 1:0.”

Népsport: „A támadósorból az I. félidőben a gyors Szabó volt a legveszélyesebb a kapura.”

Tatabánya–Újpesti Dózsa 1:0, bajnoki mérkőzés
1967. augusztus 13., Tatabánya. Gól: Szabó (60.)

„Kovács II Aradi elé tette a labdát, ő szépen ívelt a kapu elé, és Szabó előrevetődve, mintegy nyolc méterről védhetetlenül fejelt a jobb alsó sarokba. 1:0 a Tatabánya javára.”

FTC–Tatabánya 2–1, MNK-döntő
1972. július 12., Megyeri út. Gól: Vépi (18.), Albert (84.), ill. Kőműves (47.)

„Szabó volt a mérkőzés egyik meglepetése, taktikai feladatát kitűnően oldotta meg, Kűt kikapcsolta a játékból.”
Zalaegerszeg–Tatabánya 0–1, bajnoki mérkőzés
1972. szeptember 17., Zalaegerszeg. Gól: Szabó (57.)
Celik Zenica–Tatabánya 1–2, KK-döntő, 1. mérkőzés
1973. június 27., Zenica. Gól: Gavran (87. – 11-esből), ill. Szabó (75.), Kőműves (84.)
Népsport: „A 75. percben váratlanul megszerezte a vezetést a Tatabánya. Dákai labdájával Kőműves elfutott, Hajduk becsúszott, de a labda visszapattant Kőműveshez, aki rögtön az egyedül álló Szabóhoz játszott, s a jobbszélső 18 méterről a jobb sarokba lőtt. 1:0.” (...) „Szabó az első félidőben félénken játszott, szünet után azonban magára talált. Gólja szinte szárnyakat adott a csapatnak.”
Tatabánya–Celik Zenica 2–1, KK-döntő, visszavágó
1973. július 1., Tatabánya. Gól: Dákai (39., 56.), ill. Renic (2.)
Népsport: „A csatársorban Szabó közepesen játszott, nagy harcot vívott védőjével.” Szabó György: „Sokszor néztem irigykedve, a televízió képernyője előtt ülve egy-egy nagy kupadöntő után a győztes csapat kapitányát. És álmodoztam, de jó lenne egyszer nekem is átélni. Szerencsés ember vagyok, mert megvalósult az álmom. Az egész csapattal együtt kimondhatatlanul örülök a győzelemnek, mert őszintén szólva, még magam sem hittem benne, hogy sikerül. Egy vidéki csapattól úgy érzem, nagy teljesítmény ez a győzelem. Remélem, hogy jövőre meg tudjuk védeni. S ha már nyilatkozhatok, akkor a csapat és magam nevében szeretném megköszönni edzőnknek, Lakat dr.-nak fáradságos munkáját, és azt, hogy elhitette velünk, meg tudjuk nyerni ezt a kupát.”

ZVL Zilina–Tatabánya 2–3, KK-döntő, 1. mérkőzés
1974. május 8., Zsolna. Gól: Slezák (31.), Tománek (86. – 11-esből), ill. Kőműves (2., 57.), Szabó (89.)
Népsport: „Egy perccel a befejezés előtt Tóth megszerezte a labdát a kezdőkörben, Kőművest indította, aki két Zilina-védőt kicselezett, majd önzetlenül a mögötte futó Szabó elé gurított, aki a kapus fölött a hálóba ívelt. 3–2.”

Tatabánya–ZVL Zilina 2–0, KK-döntő, visszavágó
1974. május 15., Tatabánya. Gól: Takács (16.), Kőműves (19.)
Népsport: „Szabót egy-két jó beadása dicséri.”

Magyarország–Egyesült Államok 0–2 (0–0), barátságos mérkőzés

1979. október 26., Népstadion
Szabó a találkozó előtt: „Hát ezt is megértem! Hosszú pályafutásom során sokszor voltam közel a címeres mezhez, de valahogy mindig lemaradtam. Köszönöm azoknak, akik gondoltak rám, s megadták a lehetőséget. Mindent megteszek azért, hogy ne csalódjanak bennem. (…) Most, 38 évesen már túl vagyok a 400. bajnoki meccsemen.”

Az NS értékelése: „Szabó nemcsak nagy igyekezettel játszott, hanem jól is. Időben lépett közbe, gyors és energikus volt, s a megszerzett labdákat jól játszotta meg.”
Lakat Károly: „(…) sokat mond a tény, hogy a csapat legjobbja a 38 esztendős (!) újonc Szabó György volt.”
Szabó György a találkozó után: „A mérkőzés előtt minden pénzbe le mertem volna fogadni a győzelmünket! (…) Kezdetlegesen játszottunk és taktikailag ostobán! Ahogy telt az idő, mi egyre idegesebben játszottunk, a vendégek pedig lelkesebben. Megérezték, hogy itt a nagy lehetőség. (…) A kihagyott 11-es döntő volt, s az is hiba volt, hogy miközben erőltettük a támadásokat, védelmünk fellazult. (…) Nagyon sajnálom ezt a 0-2-t, hiszen erre mindenki kudarcként emlékszik majd vissza: »Igen, volt az a mérkőzés, amikor az amerikaiak először jártak Budapesten, s Szabó Gyuri akkor volt életében egyszer válogatott.« Nem így képzeltem el ezt az estét…”

Tatabánya–Videoton 2–0, bajnoki mérkőzés, ezüstérem
1981. június 17., Tatabánya. Gól: Kovács (57.), Schmidt (76.)
„Pezsgő nélkül nem lehet ünnepelni” – mondja Szabó Gyuri, a »nagypapakorban« járó csapatkapitány, aki talán élete legboldogabb pillanatait éli át ezekben a percekben. Megérkezik a pezsgő, durran is, szertartásosan, pezseg, gyöngyözik, habzik, mintha együtt akarna ünnepelni a játékosokkal.”

Tatabánya–Real Madrid 2–1, UEFA-kupa, 1. forduló, 1. mérkőzés
1981. szeptember 16., Tatabánya. Gól: Weimper (32. – 11-esből), Csapó (79.), ill. Santillana (45.)
Népsport: „Szabó nemcsak jól védekezett, hanem gyakori előretöréseivel rendre zavart okozott a spanyolok védelmi falában.”
Real Madrid–Tatabánya 1–0, UEFA-kupa, 1. forduló, visszavágó
1981. szeptember 30., Madrid. Gól: Isidro (74.). Kiállítva: Pineda (70.), Ito (79.), Fejes (39.), Kovács (70.)
Lakat Károly: „A mérkőzés fordulópontja egyébként szerintem az első félidő 18. perce volt. Ekkor Szabót 10 méterre a kaputól, százszázalékos helyzetben Camacho felvágta, s miután a 11-es elmaradt, a játékosok már látták: itt nemcsak a Reallal kell megküzdeniük.”
Vasas–Tatabánya 3–0, az egyetlen öngól 1982. december 4., Fáy utca. Gól: Komjáti (20.), Fischer (31. – öngól), Szabó (60. – öngól)
„Szabó egyből ki akarta rúgni a mezőnybe, de olyan rosszul találta el, hogy a bőrgolyó mintegy 10 méterről a kapu közepébe került, öngól!”


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 30-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik