A 6:3 különleges tárgyi emlékei – válogatás a Puskás Intézet gyűjteményéből

„Elhull a virág, eliramlik az élet...”  Petőfi Sándor „szeptember végi” sorai visszhangoznak bennünk így ősz utolján, egy másik hazai „örökzöld”, az Évszázad mérkőzéseként elhíresült londoni angol–magyar futballmeccs hetvenedik évfordulóján is. Merthogy szomorúan konstatáljuk, a legendás „hathárom” főszereplői közül már senki sem tehet hozzá egy újabb mozaikdarabkát a kollektív emlékezet nagy képéhez.

Tíz éve még többen is közöttünk voltak: a győztes csapatból a kapus Grosics Gyula és a jobbhátvéd Buzánszky Jenő, míg az angolok közül az egyenlítő gól szerzője, a balösszekötő Jackie Sewell. A cseréink közül Sándor Károly és Várhidi Pál, sőt életben volt Szepesi György, az Aranycsapat Tinódija is, aki a mérkőzés rádiós kommentátoraként szintén részese volt a kilencven perc varázslatának. 2023-ban, hetven évvel a 6:3 után már nem szólalhat meg senki.

Még szerencse, hogy „beszélnek” a ránk maradt dokumentumok és relikviák, amelyek visszahozzák annak a hetven évvel ezelőtti szerdai kora délutánnak az emlékét. A mérkőzését, amely ma talán már nem azért fontos, mert az új, formálódó 4–2–4-es hadrend (amelyet 1958-ban majd a brazilok fejlesztenek tökélyre) jobbnak bizonyult a házigazda WM-rendszerénél. Nem is azért, mert Sebes Gusztáv kapitány sokmozgásos, a klasszikus posztokat újrafogalmazó taktikája megteremtette a majdani totális futball és az abból serkenő, a XXI. század labdarúgásán is nyomot hagyó (l. tiki-taka) struktúrák előképét. Nem azért, mert a meccs nem csak nekünk volt fontos, hiszen nem mi aggattuk rá a reklámízű „évszázados” címkét, és nem mi nyertünk (önmagunkat újjáépítve) vb-címet 13 évvel később. Nem az angolok 90 éve tartó hazai veretlenségének 90 perc alatti miszlikbe tépése okán. Még csak nem is a 6:3-as győzelem ténye végett.

Hanem a nagy siker közös megélése miatt. Amely édesebb a méznél, és amelyet több generáció sem élhetett át aztán évtizedeken keresztül. 2023-ban, az utódok Eb-kvalifikációját és több mint egy éve tartó veretlenségi sorozatát tapasztalva érezhetjük át csak igazán annak az 1953-as pillanatnak a nagyszerűségét.

Ezért fontos, hogy emlékezzünk, hogy jusson belőle az utánunk jövő nemzedékeknek is. Vagy magunknak, a nehezebb időkre. Ebben segítenek az olyan, a Puskás Intézetet igazgató Balogh Balázs és az archívumot vezető Balogh Bence közreműködésével összegyűjtött fotók, dokumentumok és emléktárgyak, mint amilyeneket összeállításunk is bemutat. Nagy részük ritkán publikált vagy egyenesen kuriózumszámba menő darab, de egyvalamiben mind megegyezik: „régi kor árnya felé” visszamerengve mutat utat és tartja életben a lángot.

Még legalább 70 évig...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 25-i lapszámában jelent meg.)