Magyar kolónia – Csinta Samu publicisztikája

Nem túl könnyű a kívülállónak érzékletessé tenni azt az érzelmi hullámverést, amelyet egy magyar futballista Romániába szerződése képes kiváltani. És itt most ne a klasszikus magyarellenességet életre keltő szokásos klisékben tessék gondolkodni, a keleti szomszédnál Szoboszlai Dominik Liverpoolba szegődése is inkább elismerő, mintsem irigykedő reakciókat váltott ki. Utóbbit tovább csillapíthatja Radu Dragusin Tottenhamhez szerződése, bár a fiatal középhátvédnek még bőven kell bizonyítania nélkülözhetetlenségét. A téma ezúttal a szurkolók részéről megnyilvánuló ujjongás lenne, amely általában övezi egy-egy magyarországi labdarúgónak a székelyföldi drukkerek – de talán az erdélyi dimenzió említése sem túlzás – emblematikus klubjához csatlakozását. A soros „megváltó” Varga Kevin, a 14-szeres válogatott csatár a napokban érkezett a Sepsi OSK-hoz, így háromra növekedett a sepsiszentgyörgyi (anyaországi) magyar légió létszáma. 

Mozgatórugóként nem nehéz megsejteni a pillanatnyilag a bajnoki tabella ötödik helyén álló háromszéki csapat november végén érkező edzőjét, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányát, Bernd Storckot. Persze nincs abban semmi különös, ha egy új helyen munkába álló edző olyan játékosok „szövetségét” keresi új csapatánál, akikkel már korábban is találkozott, ezért aztán a többség – szakemberek és szurkolók egyaránt – borítékolta az OSK korábbi magyarjainak bérelt helyét a csapatban. Kecskés Ákossal és Varga Rolanddal így is történt, az meg már mindkét fél elemi érdeke, hogy a továbbiakban is igazolják az edzői döntés jogosságát. Mindketten december eleje óta kezdőjátékosok, és egyelőre semmi – és senki – sem látszik veszélyeztetni a helyüket.

Bár csaknem tíz év telt el azóta, hogy Kecskés kirobbanthatatlan tagja volt Storck U20-as magyar válogatottjának, amely a 2015-ös világbajnokság nyolcaddöntőjéig jutott, a bizalmi tőke megmaradt, egy okos edző amúgy is előbb megnézi, mi maradt a hajdani dicsőségből, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonna le az azóta kirajzolódó pályaívből. Varga Roland nacionáléjában még szebb U20-as emlékek szerepelnek – a 2009-ben vb-bronzig menetelő Egervári-csapat tagja volt, sőt, a bronzmeccsen ő lőtte be a győztes büntetőt –, igaz, ő a Storck-érában csak kerettagságig jutott, de mindenképpen ismerősként üdvözölhették egymást a Sepsi öltözőjében. Tamás Márknak sajnos nem volt türelme kivárni a pillanatot, holott Varga Rolanddal együtt érkezve kezdetben ő kapott több lehetőséget.

Varga Kevin megjelenése Sepsiszentgyörgyön több szempontból is történelmi pillanat. Egyrészt korábban sohasem volt egyszerre három, magyar válogatottsággal büszkélkedő játékosuk a háromszéki piros-fehéreknek, ugyanakkor egyre közelít a megvalósuláshoz az a hamu alatt parázsként pislákoló elképzelés, miszerint a klubmenedzsment és szurkolótábor szintjén egyértelműen magyar identitású csapatban legalább felerészben magyarok szerepeljenek. Mert ha a ma futballjában egyre csökkenőben is a nemzeti azonosságtudat jelentősége, a kisebbségben élő magyarságnak korántsem mindegy, hogy olyanoknak éneklik-e a rigmusokat, akik nemcsak érzik, de értik is a tartalmukat. A Sepsi kezdőjében – akár már a hétvégi fordulóban, Niczuly Roland kapussal együtt – négyre nőhet a számuk.

A szurkolókat persze még ilyen körülmények között is elsősorban az eredmények érdeklik, anno a kevés lehetőséghez jutó, azokkal is mérsékelten élő Prosser Dániel például nem is tudott gyökeret ereszteni az OSK-nál. Igaz, ő még a székelyföldi csapat első élvonalbeli bajnoki idényében került Háromszékre, amikor sok minden jellemezte az életben maradásért küzdő klubot, csak a határokon átívelő nemzetegyesítés elvéhez való ragaszkodás nem. Az azóta megizmosodó, kupagyőzelmei, nemzetközi szereplései révén rangot és tartást szerző egyesület játékospásztázása természetesen változatlanul eredménycentrikus, de már más szempontok is beleférnek. Nem beszélve arról, hogy immár magasabbra taksált magyar futballistáknál is tárgyalási alappá vált a Sepsi esetleges megkeresése.

A változásban vélhetően emberi és szakmai szempontok egyaránt közrejátszanak. Előbbiek abban a mérhetetlenül egyszerű körülményegyüttesben érvényesülnek, hogy egy magyar labdarúgó olyan közegbe érkezik, ahol gyakorlatilag csak az öltözőben kell alkalmaznia a nemzetközi futballnyelv-egyveleget. Amúgy a bolttól az autószerelőig otthon is érezheti magát, gyermekei magyar óvodába/iskolába járhatnak, miközben a szolgáltatások minden területén találkozhat szurkolókkal. És ez – az agyonszeretés mellett – igen kellemes pluszokban tud megnyilvánulni. Aki képes szerényen viselkedni a mindennapokban, az többnyire zsákkal kapja vissza a közvetlenséget és segítőkészséget.

Aztán amióta Marco Rossi szövetségi kapitány meghirdette, hogy csak a klubjukban állandóan játékban lévő futballistákkal számol – és ehhez rendre tartja is magát –, a román bajnokságban szereplés is felértékelődhet. A Sepsi magyarjai korábban sem titkolták, hogy nem adták fel a válogatottról szőtt álmaikat, amelyeket az Európa-bajnoki kerettagság lehetősége tovább fokozott.

Bernd Storck is tisztában lehet ezzel, annál is inkább, mivel nemrégiben a Nemzeti Sportnak adott interjúban azt mondta, kicsi részben a saját munkája eredményének is tekinti, hogy a magyar csapat újra kijutott az Európa-bajnokságra. „Néhány hajdani U20-as játékosom tagja Marco Rossi keretének, bár az érdem egyértelműen az övé, remek csapatot rakott össze, amelyről Európa-szerte elismerően beszélnek. Annak idején a saját bőrömön éreztem, mekkora eredmény a magyar válogatottal kijutni egy világversenyre, Csányi Sándor elnök úrtól többször is hallottam, hogy az volt élete legnagyobb élménye. Mi tagadás, nekem is, az Eb-meccsek, a budapesti ünneplés örök, felejthetetlen emlék” – fogalmazott.

Miután Magyarországot máig második otthonaként kezeli, a Sepsi Aréna magyarul zengő lelátója is otthonosan hangzik a német szakember fülének, ahogy Kecskés Ákos és Varga Roland fülének is, miközben mindketten tisztában vannak az irántuk megnyilvánuló várakozásokkal. Ebbe a közegbe kell majd belenőnie Varga Kevinnek, akinek szerződtetésétől egyértelműen az OSK támadójátékának hatékonyabbá tételét remélik. A téli szünet „kitörésekor” még úgy tetszett, hogy a Sepsi lesz talán a román bajnokság egyetlen csapata, amely változatlan kerettel folytatja a pontvadászatot. Az első hosszabb edzőtáborozás tapasztalatai azonban megváltoztatták Storck véleményét, és miután elengedték a moldovai válogatott Vitalie Damascant, sürgősen pótolták Varga Kevinnel. De talán inkább úgy igaz: elengedték Damascant, hogy helyet csináljanak Kevinnek, akinek megszerzését ünnepi pillanatként jelentette be Diószegi László klubelnök, és felvillantotta újabb magyar válogatott szerződtetésének perspektíváját. Név nélkül ugyan, de a szurkolói jólértesültség azonban azonnal nevet adott a gyereknek, bár Nagy Ádám átigazolása már egészen más léptékű anyagi erőfeszítést feltételezne az egyesülettől. Egyben viszont az OSK további felértékelését is a pénzben számított játékospiacon és érzelmi síkon egyaránt. Az eredmények mindenesetre nem hiányoznak, a januári bajnoki rajton idénycsúcsnak számító 6–0-ra verték meg a Iasi alakulatát, a román sportsajtó pedig máris a legjobb formában lévő csapatnak kiáltotta ki a Sepsit. Folytatás szombaton az Arad ellen, a szurkolók máris készülnek Varga Kevin bemutatkozására. 

A biztató trendnél egyvalami lenne még inkább szívet melengető: saját nevelésű fiatalok felbukkanása.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!