ALAPVONAL.Az elsősorban a csapatsportokban honos nézet – amely szerint a legjobb edzés a mérkőzés – az atlétikában is egyre inkább érvényessé válik, a javulás pedig nemcsak a topversenyzők esetében érzékelhető, a mezőny általános nívója is sohasem látott magasságokba emelkedett. Mindezek alapján elképesztő színvonalú küzdelmek várhatók a párizsi olimpián.

ALAPVONAL. Tekintsük a paksi nagy zakót olyan balesetnek, amely ugyan nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott, de jóvátehetetlen károkat nem.

Ugyan összejött az egy évvel ezelőtti döntő visszavágója, ám Novak Djokovicsnak egy pillanatig sem volt esélye a visszavágásra a címvédő Carlos Alcaraz ellen.

A csatár szerint előny, hogy a kupagyőztes magja már jó ideje együtt játszik.

Az egyesület eddigi aranykorának hajnalán, 1970-ben öltötte magára a címerállat, a holló jegyeit.

ALAPVONAL. A futball Európa-bajnokságra kimondva-kimondatlanul a közelgő olimpia biztonsági tesztjeként is tekint a világ.

ALAPVONAL. A Svájc elleni módosult állapotot sem nevezném igazából lazaságnak, legfeljebb egy csalóka állapotban való megragadásnak.

ALAPVONAL. Aligha mellékes, milyen lelki körülmények közepette, siker-, illetve kudarcélménnyel indulnak az Eb helyszínére, Németországba a csapatok, még ha mindenki igyekezett is bagatellizálni a felkészülési mérkőzéseken elért eredményeket. Jó ideje erre is megvannak már a kicsiszolt kommunikációs panelek, amelyeket legfeljebb a kor szlengjéhez igazítottak az ezért fizetett szakemberek.

ALAPVONAL. A rokoni kapcsolatok, a magyarországi és romániai jégkorongozás közismert, ezerszálú kötődése igencsak valószínűsíti ezt az érdeklődést a jövő évi divízió 1/A-vb iránt, amely akár világszintű kuriózum szintjére is léphet, és ez kívülről egy közvetlenül nem érintett ország szurkolói részéről egy másik nemzet válogatottja iránti megmagyarázhatatlan ragaszkodásnak tetszhet.

ALAPVONAL. Birtalan Istvánt tegnap kísérték utolsó útjára Bukarestben. A tengernyi virág között ott volt a Magyar Kézilabda-szövetség búcsúkoszorúja is. Hozzáteszem, ahogy illik olyan világhírű kézilabdás esetében, akit a magyar nemzet adott a sors kifürkészhetetlen akaratából egy másik ország sportdicsőségére.

ALAPVONAL. A szurkolók pedig szívfájdalommal, de megértéssel kezelik a veszteséget, feltéve persze, ha a távozó nem valamelyik ősi rivális címeréről jelenti ki mindjárt másnap, hogy ő igazából mindig is odatartozónak érezte magát. Olyan ez az egész kavalkád, akár az élet: tele kegyes hazugsággal, megcsalással és megcsalatással, no meg újabb és újabb »örök« hűségeskükkel.

ALAPVONAL. A »románok« gyűjtőfogalom használata a jégkorong esetében igazából mindig is sántított, hiszen a keleti szomszéd hokiját emberemlékezet óta a székelyföldi csapatok és játékosok cipelték a hátukon.

ALAPVONAL. Ilyenkor szokott rászakadni a felismerés a frissen feljutó klub vezetőségére: „Jaj, Istenem, győztünk!”; illetve annak pánikszerű felmérése, hogy a keret alkalmas-e a megkapaszkodásra az első osztályban.

ALAPVONAL. Ennek ellenére a szememben mindig Nadal volt az a fajta győztes, aki sima meccseken is képes volt látványosan »szenvedni«. Gyorsaságra épülő játéka, az agresszív válaszütések, a kiváló védekezés garantáltan felőrölte, hibába és őrületbe hajszolta az ellenfeleket. Erényeit mindig készséggel elismertem, de inkább Federer eleganciáját díjaztam… Az utóbbi időben persze sokat puhult az álláspontom.

ALAPVONAL. A környezeti adottságokban néhány éve fedezték fel a (sport)üzleti lehetőséget, a falutól nem messze diszkoszvetőpályát építettek, a Millican Field pedig rövid úton e szakág paradicsoma lett. Hatalmas előnye a dobásokra jótékony hatást kifejtő állandóan fújó, nem kizáró jellegű szélerősség, ezért aki nagy eredményt akar elérni, ma már alig hagyja ki a Ramona kínálta lehetőségeket.

ALAPVONAL. A fordítás hemzsegett az angolból átvett szakkifejezésektől, úgymint handabólú, golakíperú és hasonlók. Nem tudom, ki hogyan volt vele, engem azonban nem hagyott nyugton a kérdés: a japán nyelvben vajon miért nincsenek meg a szükséges megfelelő szakmai kifejezések?

ALAPVONAL. Sokan igyekeztek már megtalálni a kiscsapatok kupa-nekibuzdulásának mozgatórúgóit. Főleg a nemcsak egyszeri meglepetést szerző bravúrok előidézőit. Mert az egyszeri csodákba még különösebb erőfeszítés nélkül bele lehet magyarázni, hogy a mérhetetlen arroganciával, a verhetetlenség áltudatával pályára lépő nagyok egyszer csak érthetetlen lelkesedéssel, elszántsággal, néha ebből fakadó futballmegvalósítással találják szemben magukat, menet közben pedig képtelenek kilépni a komfortzónájukból.

ALAPVONAL. Azt láthatta, hogy a fiúk whiskysüvegek társaságában verik a blattot épp Cruyff vezényletével. »Valaki adja át a helyét az asztalnál! Hozzatok nekem is egy poharat, te, Johan pedig adj egy cigarettát, a sajátomat nem hoztam magammal!« Egy óra alatt az edző jelentős összeget gombolt le a társaságról, távozáskor pedig így szólt vissza az ajtóból: »Az elveszített pénzt tekintsétek a sportszerűtlen életmódért járó bírságnak!«

ALAPVONAL. A háromszéki csapat a román labdarúgó-bajnokság felsőházában folytathatja a küzdelmet, és ezzel izgalommentes tavaszt vívott ki magának, hiszen a hatodik helynél hátrább már nem végezhet. Ezért a »karosszékes« pozícióért hajtott a mezőnynek több mint a fele, a hajsza pedig olyan célegyenesbe torkollt, amelybe négy csapat is gyakorlatilag azonos eséllyel fordult. Sőt, az egymás elleni korábbi eredmények nyomán a Sepsi szorult a külső ívre, mégiső ért be elsőként.

ALAPVONAL. A Nantes otthonában aratott 2–0-s metzi győzelem mindenesetre még időben jöhetett ahhoz, hogy a hosszas »oxigénhiány« ne okozzon visszafordíthatatlan károsodást. (…) Bölöni László kihívásként tekint a feladatra, amelynek teljesítése talán nagyobb bravúr lenne, mint átlagos helyzetben európai kupaszereplést érő helyre navigálni egy csapatot.