Robi góljai – Somogyi Zsolt jegyzete

Kiváltságos helyzetben vannak azok, akik a másfél évtizede tartó Lionel Messi-Cristiano Ronaldo különmeccset nézhették végig – a világ egyik fele az argentinnak, a másik a portugálnak adná az Aranylabdát, szinte minden évben. De most a két szupersztár is egyetértene abban, hogy a díj egy lengyel játékost illet ebben az esztendőben.

Nehéz jelzőket találni Robert Lewandowski teljesítményére: a Benfica ellen fejelt egyet közelről; egy elképesztő sprintet remek átvétellel és amilyen pimasz, olyan gyönyörű emeléssel zárt; hogy aztán elegánsan átemelje a lisszaboniak kapusát, miután a cipője orrára ragadt az ötven métert repülő labda. Mégis a Serge Gnabrynak adott gólpassza tette a századik Bajnokok Ligája-mérkőzését különlegessé. Pedig rekordot is felállított, száz BL-találkozón még a bevezetőben említett két űrfutballista, Messi és Ronaldo sem rúgott annyi gólt, mint a lengyel Robi.

A Bayern München játékosában megvan a befejező csatárok nélkülözhetetlen önző egoizmusa, a gólszerzés semmihez sem hasonlítható mámoros érzése hajtja előre, de lám, kedden is volt szíve leadni a labdát, mert úgy érezte, társa nála is jobb helyzetben van. Ne legyen ez magától értetődő, mert láttunk sok játékost lőni onnan – de Lewa úgy produkál őrületes statisztikát, hogy nem akarja magának tudni az összes kapura lövést.

Sajnos mi is jól ismerhetjük: a budapesti magyar–lengyel világbajnoki selejtezőn a mieink 83 percig elszívták előle a levegőt, veszekedett velünk, a sajátjaival, a bíróval, és egyetlen esélye volt a gólszerzésre – akkor mégsem idegeskedett, jól vette át, és nem Gulácsi Péter kezébe, nem a kapu fölé rúgta a labdát, dehogy: be a sarokba, ahogy kell. Ahogy nem kellett volna, szíven szúrással felérő gól volt nekünk, ugyanakkor kiderült, miért volt éppen ő a legkülönlegesebb aznap is: amikor semmi sem sikerül neki, amikor rossz napja van, akkor is pontot ment a csapatának, és úgy fest, a vb-kvalifikáció szempontjából kulcsfontosságú gól volt. Nemsokára Varsóban ismét a magyar kapura céloz, és szinte lehetetlen felkészülni belőle. Csak reméljük, nem ellenünk játszik aranylabdás formában.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!