A sebhelyes arcú – Bodnár Zalán jegyzete

„Ha csúnyábbnak születek, Pelét elfelejti a világ” – mondta egyszer George Best, az istenáldotta tehetségű és irigylésre méltóan jóképű Manchester United-legenda, midőn beismerte, hogy a csajozás és a bulik korán eltérítették a futballtól.

Ha van ezzel gyökeresen ellentétes életút, az Franck Ribéryé. „Már kisgyerekkoromban néhány srác Quasimodónak hívott – írta a francia szélső az önéletrajzi könyvében. – El tudják ezt képzelni? Elképesztően rosszulesett. Aztán valahogy a futballba »öltem« a dühömet. Ha nem lenne olyan az arcom, amilyen, hétköznapi ember lennék. Így viszont erős jellem lettem, hihetetlen akarattal. Büszke vagyok rá, amin és ahogyan keresztülmentem. Nem volt leányálom. Ma már szeretem az arcomat. És az életemet.”

Ez a Ribéry-sztori sava-borsa, a kevés futballsztáréval rokonítható életút. Könyvében hosszan taglalja: ha nem lett volna gyermekkorában az autóbalesete, amely eltorzította az arcát, és emiatt nem csúfolták volna úton-útfélen, sosem lett volna elég motivációja ahhoz, hogy a világ egyik legjobb futballistájává váljon, sőt, valószínűleg még profivá sem.

Én mégsem vagyok biztos benne, hogy olyan jót tett neki az a baleset. A lapunk 7. oldalán vele készült interjúban élete legnehezebb időszakának azt nevezte, amikor 2013-ban annak ellenére nem kapta meg az Aranylabdát, hogy triplázott a Bayern Münchennel, vagyis a neki már ujjgyakorlatnak számító német bajnoki cím és kupagyőzelem (előbbiből kilenc, utóbbiból hat van neki) mellé a Bajnokok Ligáját is megnyerte a londoni döntőben. Ő nem mondja ki, de talán nem csak én hallom ki a válaszából, hogy ha úgy nézne ki, mint Cristiano Ronaldo, és olyan marketingértéke lett volna valaha is az Aranylabdát akkoriban épp bitorló FIFA-nál, aligha a portugál kapja a díjat.

Az interjú szomorú aktualitása, hogy a francia támadó 12 meseszép év után távozik a Bayerntől, ahol Quasimodóból bajor nagyherceg lett, sőt, második Ferenc császár ott, ahol ilyesmivel keveseket tisztelnek meg Franz Beckenbauer után – pláne ha francia. Ribéry még nem vonul ugyan vissza, de maga is elismeri, hogy most már a levezetés évei jönnek, így újabb olyan futballista köszön el az élsporttól, aki még az utcán, mezítláb futballozva szerezte meg a játéktudás alapjait, és aki olykor a Bundesliga-meccsek lefújása után is rohant rögtön a grundra focizni a haverjaival.

Tragikus év ez a Victor Hugo-kultúrkör rajongóinak is: nem sokkal a Notre Dame leégése után Quasimodo is lelép a nagyszínpadról.

Hiányzik majd nagyon…