Luca Toni útján irány az újabb magasság

A külföldiek Magyarországról alkotott idétlen beidegződései­nek ritkán látott zagyvalékát tapasztalni Futács Márkó ese­tében, akiről a német média megírta már, hogy csíp, mint a paprika, masszív, mint a gulyáságyú és természetesen ő az új Puskás Ferenc. A Werder Bremen 19 éves támadója a bárgyú hasonlatokat inkább elhessegeti, egy állandó jelzőt viszont már kiérdemelt a hétfő esti, Wolfsburg elleni, 2–1-re megnyert mérkőzéssel: német Szuperkupa-győztesnek vallhatja magát.

„Nem rajongok a paprikázásért, a gulyásozásért vagy a puskásozásért – zárta rövidre a témát a csatár, aki a találkozón a 60. percben állt be csereként, és szereplésével újabb felületet kínált a mókás kedvű sajtósoknak. – Korábban nemigen fordult elő olyan, mint kedd délelőtt, hogy a csapat edzése után odajöttek hozzám idegen szurkolók és német újságírók gratulálni vagy néhány szót váltani velem.”

Most már talán Lisztes Krisztián, a brémaiak volt középpályása sem válaszolná azt a Bild riporterének kérdésére – mint tette azt februárban –, hogy fogalma sincs, ki az a Futács Márkó, ilyen nevű futballistáról még életében nem hallott. Az első fontos lépést megtette az együttesben a nyáron már három felkészülési találkozón is pályára lépő Futács, a mindenkit foglalkoztató kérdés azonban a következő: mi lesz ezután, jut-e hely a fiatal magyarnak a Bundesliga-csapat keretében?

„Mivel a német szabályok értelmében külföldiként a tartalékok között még nem szerepelhetek, az esélyeimet egyszerűen összefoglalhatom: vagy a felnőtteknél játszom vagy sehol – jelentette ki Futács, majd kicsit finomított álláspontján. – Ott van persze a kölcsönadás lehetősége is, amelyről ugyan sem az elnök, sem az edző nem tett nekem még említést, mégis tartok tőle, hogy felvetődhet. A célom az, hogy elérjem, ne kerüljön szóba.”

Ami pedig a távolabbi kilátásokat illeti, a 196 centis támadó előtt álló szamárlétra fokai kezdenek kirajzolódni: a következő, még azért kissé távoli szint Luca Tonié, a legfelső pedig Zlatan Ibrahimovicé: „Ibra a nagy példaképem, de az ő klasszisa annyira elérhetetlen számomra, hogy inkább Tonit tekintem első számú mintámnak. Szeretnék hozzá hasonlítani, megtartani a labdát, folyamatosan gólközelben lenni, a fejjátékomat tökélyre fejleszteni. Ez a feladatkör tetszik és fekszik nekem, nem a Messi-féle szaladgálós stílus.”

Pedig ha édesapja nem lép sok-sok évvel ezelőtt határozottan a II. Kerület csapatát edző Andrusch József elé, és nem kéri, hogy az addig kapusként erőltetett fiát vigye ki a mezőnybe, Futács ma aligha beszélhetne az Ibrahimovic–Toni iskoláról. A posztváltás azonban jó húzásnak bizonyult, a Goldball és a Ferencváros érintésével 16 évesen a francia Nancyhoz került, hogy aztán az idén februárban sikerüljön a nagy ugrás, és kétéves szerződést kössön a Werderrel.

Az UEFA-kupa-döntőt a tavasszal a Sahtarral szemben elbukó brémaiak 2009–2010-es céljairól Futács kijelentette: ha az Európa-ligában a legutóbb elért eredményt túl is szárnyalnák, mindenki elégedett lenne. Persze úgy, hogy a döntőben az ő góljával nyernek.