Minden idők legjobbjai
„Bevonulhatunk a történelembe!” – igyekezett a Dél-Afrika elleni Konföderációs Kupa-mérkőzés előtt nyilatkozatával ösztökélni válogatottját Vicente Del Bosque, a spanyolok szövetségi kapitánya, ám a kezdőcsapat összeállításával éppen ő maga üzente: nem ezen az összecsapáson múlik az életük.
A záró csoportmeccsen az elsőségen kívül csak az edző által is jelzett rekordok megdöntése forgott kockán. A spanyolok tudták: ha nyernek, 15 mérkőzéses győzelmi sorozatukkal – az ausztrálokat (1996–1997), a brazilokat (1997) és a franciákat (2003–2004) megelőzve – minden idők legtovább hibátlan válogatottjává lépnek elő, sőt 35 találkozó óta tartó veretlenségükkel befogják az e tekintetben csúcstartó brazilokat (1993–1996).
Ám mint írtuk, a statisztikai előrelépés nem tartotta vissza Del Bosquét attól, hogy az előző ütközetben pályára küldött csapatából hét embert a kispadra ültessen, köztük olyan meghatározó játékosokat, mint Iker Casillas, Xabi Alonso vagy Sergio Ramos. A cserélődés nem járt minőségi visszaeséssel, mi több, a találkozón a lendületesen és látványosan futballozó spanyol együttes játszott fölényben.
A gólra azonban az 52. percig várni kellett, amikor David Villa ragyogóan vett át egy magas átadást, majd kilőtte a bal alsó sarkot, jóvá téve egy perccel korábbi hibáját: akkor tizenegyesét Itumeleng Khune kapus hárította. A Fernando Llorente közeli lövése révén kialakított 2–0-s végeredménnyel a spanyol csapat megdöntötte, illetve beállította az említett rekordokat, a dél-afrikaiak pedig – Konföderációs Kupán először pontot szerző Új-Zéland segítségével – szintén az elődöntőbe jutottak.
