A két Korea egy tornán
A legrangosabb mérkőzés számított a legérdektelenebbnek Ázsiában: az ausztrál–japán csúcsrangadó háttérbe szorulása dél-amerikai hasonlattal élve körülbelül úgy hatott, mintha egy brazil–argentin meccset venne félvállról a futballvilág… Kevésbé meglepő a jelenség, ha tudjuk, hogy az ausztrál siker csak a csoportelső kilétét határozta meg, a továbbjutás szempontjából közömbös volt. Az 1. csoport másik találkozóján Bahrein 1–0-ra legyőzte Üzbegisztánt, így már csak két lépés választja el első vb-jétől.
A másik kvintettben a kijutás is kockán forgott: mivel Irán nem tudta felülmúlni Dél-Koreát, hamar kiderült, a később játszott Szaúd-Arábia–Koreai NDK találkozó valóban ki-ki meccs lesz. Az északiak az 1966-os vb óta vártak a nagy lehetőségre: tudták, jobb gólkülönbségüknek köszönhetően a döntetlennel is ők mennek tovább, vagyis ezúttal indokoltnak tűnt a híresen zárt védekező taktikájuk bevetése. Tegyük hozzá, ezt a szerepet a jóval aktívabb szaúdi csapat rájuk is kényszerítette – ám a retesz kitűnően működött, a 0–0-val eldőlt, Észak-Korea 44 év után ismét ott lesz a vb-n.
